Egy-egy esemény kedvéért évtizeddekel ezelőtti ruhákba öltözni kitűnő szórakozás, legyen az valamilyen korszakot felidézni kívánó jelmezbál, autóstalálkozó vagy társadalmi esemény, vannak azonban emberek, akik ennél jóval tovább mennek, és életük minden percét egy rég eltűnt világ megidézésének szentelik.
Egy amerikai házaspár 1895-ben tölti a napjait, hűtőszekrény helyett óriási jégtömbökkel teli jégszekrényt használnak, pecsétviasszal zárják le a leveleiket, sőt, korhű otthonukat korai Tesla- és Edison-tervek alapján készült elektromos izzókkal világítják meg.
Szintén főként a XIX. századot kívánja megidézni egy fiatal brit szabó, Zach MacLeod Pinsent is, aki utolsó farmere elégetése után úgy döntött, hogy szabóként a XVII. század dereka, illetve az 1920-as évek közt divatos ruhák készítéséből kíván megélni, ő maga pedig a XIX. századi Anglia felső tízezrének ruháit kívánja viselni.
A férfi, illetve a házaspár távolról sincs egyedül ezzel az életstílussal, hiszen a világ számos pontján találhatnánk hasonló embereket, akik hosszú évek alatt tökélyre fejlesztették az életstílusukat: így van ezzel Ruth Shelley és Robert Oestmann is, akik az angliai Bilstonban próbálják megidézni a harmincas éveket.
A húszas éveik végén járó britek az amerikai társaikhoz hasonlóan nem csak öltözködésüket, de otthonukat is a kiválasztott korhoz igazították – tévé, számítógép, illetve mikrohullámú sütő nélkül élnek –, sőt, a nemsokára talán működőképessé váló autójuk is a két világháború között született.
Veszély esetére, illetve Ruth vállalkozása miatt persze tartanak maguknál mobiltelefont, sőt, saját Instagram-profiljuk is van (itt és itt) de mindezek után ki tudná ezt felróni nekik?
