A nem túl szerencsés csillagzat alatt született, egy évvel elhalasztott tokiói olimpia története eddig sem nélkülözte a botrányokat és a nehézségeket, a legfrissebb ügy pedig a játékok megnyitó ünnepségéhez kötődik. Négy nappal a nyitóünnepség előtt ugyanis távozott a műsorért felelős kreatív csapat egyik legismertebb zenésze, Keigo Oyamada, aki Cornelius néven azon kevés japán zenész közé tartozik, aki nyugaton is elismert. Sőt, a nyitóünnepség kreatív csapata névsorából is az ő neve lehetett a legismertebb a nemzetközi közönség számára, de egy botrány hatására le kellett mondania erről a megtiszteltetésről.
Szexizmus, malac, bullying
Februárban már egy nyilatkozata miatt lemondott az olimpia szervezőbizottságának elnöke, Josiro Mori, aki szexista megjegyzése miatt került bajba, majd márciusban a megnyitóért felelős kreatív csapat vezetője, Hirosi Szaszaki is távozni kényszerült, miután azzal viccelődött, hogy malachoz hasonlított egy női komikust, Naomi Vatanabét. Oyamada végzetét viszont, mint oly sok hasonló esetben, évtizedekkel ezelőtt megnyilvánulásai okozták. A most 52 éves zenész ugyanis még 1994-ben illetve 1995-ben megjelent újságcikkekben beszélt arról, hogy gyerekkorában előszeretettel bántalmazta osztálytársait, köztük értelmi fogyatékosokat is.
Miután ugyanis kiderült, hogy Oyamada is ott van a megnyitón elhangzó művek zeneszerzői között, a közösségi médiában terjedni kezdtek a zenész kilencvenes évekbeli interjúi. Ezekben nevetgélve, már-már büszkén csevegett arról, hogy az általános és középiskolában több értelmi fogyatékos társát is igen változatos módon bántalmazta: beszorította őket egy svédszekrénybe, tornatermi matracokba csavarva rugdosta őket, krétaporral töltött kartondobozt ragasztott a fejükhöz, megetette velük a saját ürüléküket és nyilvánosan maszturbálásra kényszerítette őket. Az igazi felháborodást nem is maguk a felsorolt cselekmények okozták, hanem az, ahogy Oyamada elmesélte őket, ártalmatlan gyerekkori csínyként kérkedve velük. Mindez azért is volt különösen kellemetlen, mert a koncepció szerint a megnyitó ünnepség (mely a paralimpiai játékoké is egyben) „a különbségek ünneplésére való képesség, az empátia és az egymás iránti együttérzés” jegyében zajlik majd.
A felháborodásra válaszként Oyamada közleményt jelentetett meg: ebben azt írta, mélyen és teljes szívéből megbánta a korábbi tetteit, és „nagyon éretlen” volt gyerekként és akkor is, amikor ezekről az említett interjúkban beszélt. Azt is mondta, annak idején nem kérte vissza az interjú szövegét, ezért benne maradtak téves információk is a cikkekben. Mindazonáltal teljesen érthetőnek nevezte, hogy sokakban visszatetszést keltett a részvétele az olimpiai és paralimpiai játékok megnyitóján, de végül úgy döntött, nem akarja még rosszabb helyzetbe hozni az amúgy is számos problémával küzdő szervezőket, és továbbra is részt tervez venni a műsorban. Ezzel egybehangzóan a szervezők is azt nyilatkozták, Oyamada bocsánatkérésével elintézettnek veszik az ügyet, és kevesebb mint egy héttel a megnyitó előtt nem szándékoznak változtatni a műsoron és a résztvevők listáján:
Igaz, hogy a szervezőbizottság nem volt tisztában azzal, hogy Oyamada mit tett, de hallottuk a bocsánatkérését, és reméljük, hogy továbbra is hozzá fog járulni a tokiói játékokhoz
– nyilatkozták még szombaton, Oyamada azonban két nappal később mégis úgy döntött, lemond a kreatív csapatbeli tagságáról, és ezzel a szerzeménye sem hallható majd a megnyitón.
A Shibuya-kei sztárja
Pedig Oyamada tényleg nagy név a japán popban: már első zenekara, a Flipper’s Guitar is a nyolcvanas évek végén kibontakozó, divatos tokiói Shibuya-kei színtér egyik legnépszerűbb együttese lett, ám igazán szólóban lett sikeres. A majmok bolygója egyik szereplőjéről vett művésznevén, Corneliusként az egész színtér egyik legnagyobb neve lett, sőt, a kilencvenes évek második felében az angolszász sajtó is felfigyelt rá, és Beck vagy a Beach Boys-vezér Brian Wilson japán megfelelőjeként emlegették.
Az ötvenes-hatvanas évek – főként európai – popzenéjéből, továbbá filmzenéből, easy listeningből, elektronikából és még ki tudja, mi mindenből merítő, ironikus-vicces és a kilencvenes években egy rövid időre világszerte kultikus népszerűséget szerző Shibuya-kei (a nevét Tokió legkúlabb városrészéről, a Sibuja negyedről kapta) több előadója is felkerült a nemzetközi poptérképre, így a Pizzicato Five vagy a Cibo Matto együttesek, de a színtér pápája a nyugati popos hatásokat japán ízekkel gazdagító, sajátos stílusú Cornelius volt, akinek Fantasma című lemezét minden idők legjobb japán poplemezei között szokás emlegetni. Teljesen érthető volt a megnyitót szervező bizottság részéről, hogy őt is csatasorba állították, de a jelek szerint tényleg nem tudtak a zenész előéletéről.
Kik szerepelnek még a megnyitón?
Az olimpiai megnyitó programjából jelenleg még úgyszólván semmi sem nyilvános. A játékok honlapján csak egy névsort tettek közzé, ebből Japánon kívül Oyamada mellett egy másik egykori Shibuya-kei előadó, a Fantastic Plastic Machine néven is alkotó Tomoyuki Tanaka lehet ismert. Tanaka is egy időben figyelmet keltett a nemzetközi popsajtóban, zenéi filmekben és reklámokban is feltűntek, ám az utóbbi években inkább hazájában maradt aktív. Most ő az esemény zenei igazgatója, és rajta kívül leginkább filmzeneszerzők komponálták a show zenei aláfestését.
A műsor rendezője a komikus Kentarō Kobajasi, a látványért a többek között a Kill Billben is dolgozó díszlettervező, Yohei Taneda felel, és fellép a Gamarjobat nevű komikus performansz csoport egyik tagja, HIRO-PON is. Ennél többet azonban nem árultak el a szervezők a műsorról, melyről csak annyi biztos, hogy július 23-án, pénteken, magyar idő szerint 13 órakor lesz majd látható. Akárcsak a versenyeken, a megnyitón sem vehetnek részt nézők, leszámítva a VIP vendégeket, de ők is kevesebben lesznek ezernél.
