Július 18-án vasárnap, 68 éves korában elhunyt Lugosi Lugo László – írja az Artportal.
A fényképész, művészeti-fotográfiai szakíró, filmkészítő 1953-ban született Budapesten. Életrajzát és munkásságát az artportal lexikona így ismerteti: 1977-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, angol-magyar, továbbá filmesztétika szakon. 1975-1980 között a Balázs Béla Stúdió tagja, rövidfilmeket készített Forgács Péterrel, Szemadám Györggyel és másokkal. 1978 óta kiállító fotográfus, mestere Kardos Sándor és Haris László. Írásai 1980 óta jelennek meg, elsősorban az Élet és Irodalomban, a Magyar Naplóban, a Biciklitolvajban és fényképészeti szakfolyóiratokban. 1983-tól több művészeti kiállítás társkurátora.
1985 óta hivatásos fotósként tevékenykedik, szakterülete az építészeti és műtárgyfotózás. Építészeti felvételei készültek egyebek mellett a Hotel Kempinski, Nationale Nederlanden, VAM Design, Fővárosi Szoborpark (Budapest), a Dévényi és Tsa. építészeti iroda (Pécs), az ABLivingDesign (Stockholm) megbízásából; építészeti fotói főként az Átrium, Szép lak, Magyar Építőművészet, L’architecture d’aujourd’hui (Paris), Art and Design (London) című szaklapban jelentek meg. Műtárgyfotósként elsősorban a Balkon, a Műcsarnok, a Budapest Galéria számára, ill. a Corvina és más művészeti könyvkiadók megbízásából tevékenykedik, lefotózta Altorjai Sándor, Erdély Miklós, Gedő Ilka, El Kazovszkij, Veszelszky Béla és más képzőművész életművének javát.
1994 óta egyetemi és főiskolai előadásokat, workshopokat tart a Magyar Iparművészeti Főiskolán, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, Pécsett és Egerben. 1995-ben hosszabb tanulmányutat tett az USA-ban. 1997-1998 között az MTV Árnyékfogó című fotográfiai folyóirata számára készített önálló műsorokat.
A 80-as évek elejének a nyilvánosság határán tevékenykedő művészeti-fényképészeti új hulláma sokat köszönhet Lugosi figyelmének, bírálatának, lelkesedésének. Ezekben az években maga is több műfajban próbálkozott, rövid ideig zenélt is. A 80-as évek közepétől válik professzionális fotográfussá az építészeti és műtárgyfényképezés területén. Nagyobb ciklusokat fényképez a még éppen létező, szemünk előtt elmúló Budapest addig észre sem vett jelenségeiről (gyárépületek, neonreklámok stb.). Számos beállított portréfelvételt készít kortársairól, művészekről, írókról – megbízásból, ám gyakorta kedvtelésből is. Mint minden fényképfelvételét, ezeket is a technikai pontosság, képi fegyelem, részletekben nem elvesző narrativitás jellemzi.
