A történet hősnője egy neurotikus, nagyszájú, különc fiatal nő, akit traumatizált és későkamasz embergyűlöletbe taszított az imádott szülő halála. Ennek egyenes következményeként dilinyós kalandokba keveredik, miközben hangosan szólnak a hatvanas-hetvenes évek slágerei. Mindez a három hete bemutatott Szörnyella alaphelyzete, de az Űrpiknikre is igaz: úgy tűnik, a magyar mozikat elérték a retróklipekbe keveredő, mufurc huszonévesek. A korszellemhez illő hősnő kiskutyás szélhámosfilm helyett ezúttal űrlényes sci-fiben lép színre, a helyszín pedig nem a hetvenes évek Londonja, hanem napjaink Budapestje – igaz, a díszletek jelentős része a Kádár-rendszert idézi.
Badits Ákos első nagyjátékfilmje arra az ötletre épül, hogy egy földönkívüli befogja a rádiójelet, amit az ufóhívő Panna sugároz kifelé házilag eszkábált jeladóján, és valósággal elbűvöli őt a fényévnyi messzeségből érkező üzenet. Ami történetesen Zalatnay Sarolta Az idők peremén című dala, ezért a rajongó idegen eltökélt célja, hogy magával vigye az énekesnőt a bolygójára. Eleinte azt hiszi, Panna énekel, ezért vele veszi fel a kapcsolatot, hogy aztán rögtön menekülőre is fogják: Pannát karót nyelt anyja, a Péternek elkeresztelt űrlényt zord főnöke akarja nyakon csípni.
Valóban tele van ötletekkel, azonban ezek nem igazán találják meg a helyüket egy izgalmas történetben. Több jelenet is olyan benyomást kelt, mintha az alkotók körbevezetnék a nézőt a forgatáson. „Nézzétek, milyen hiteles, hetvenes évekbeli, lakkozott faberakású szekrényt szereztünk! Hallgassátok csak ezt a remek ízléssel kiválasztott Zalatnay-örökzöldet! Árpa Attila haját meg vakító fehérre festettük. Jó, mi?”
Badits és Benedek Ágota forgatókönyvíró persze tisztában vannak vele, hogy illene foglalkozni az érzelmekkel is: Panna és Péter összebarátkoznak, a lánynak ki kell békülnie az anyjával, sőt megismerkedik egy irigylésre méltóan kiegyensúlyozott futárral is. A vonatkozó jelenetekre azonban nem akartak sok időt szánni, ezért azt a megoldást választották, hogy két hajmeresztő akció között a hősök leülnek, és néhány mondatban, lényegre törő nyíltsággal kibeszélik a problémáikat. Utána mennek vissza levágni Árpa Attila kezét, leugrani az újpesti vasúti összekötő hídról, vagy megmenteni a Földet.
Elsőre talán megmosolyogtató hitelességet számon kérni egy Zalatnay-rajongó földönkívüliről szóló filmen, valójában viszont az Űrpiknik éppen arra építene, hogy a humoros és fantasztikus fordulatok igazinak tűnő emberek életét forgatják fel. Ez a hangnemkeverés sérül az elkapkodott érzelmi váltások és a papírízű párbeszédek miatt, de az is igaz, hogy Baditsék nem adtak maguknak sok időt a történet kifejtésére: mindössze 80 percben letudják az intergalaktikus barátkozást. Tovább nehezíti a rendező feladatát, hogy a hősnője nem kifejezetten érdekes karakter. Walters Lili ugyanazt a tüskés, kallódó fiatal felnőttet játssza, mint az Egynyári kalandban, és amelynek egy fokkal összetettebb változatát adta a Drakulics elvtársban, ahol szintén hetvenes évekbeli kosztümökben kellett menőnek látszania. A filmek lassan készülnek el, ezért nem az alkotók hibája, hogy az Űrpiknikre ez a figura máris elkopott, és csak bízhatunk benne, hogy a színésznőt legközelebb másféle szereppel kínálják meg.
Takács Zalán ugyanakkor emlékezetes csodabogarat formál az űrlényből, a Pannát kiszemelő futár szerepében pedig Lengyel Benjámin rokonszenves szenvtelenséggel tűri a lány legidegesítőbb húzásait is. Bőven van annyi friss arc, jópofa geg és bulis Zalatnay-szám az Űrpiknikben, hogy a film élvezhető maradjon, hibái inkább elsőfilmes tapasztalatlanságból erednek. Badits a rövidfilmjeivel, köztük a lidérces Képmással és a népmeséket újrahangoló Boglárkával már évekkel ezelőtt bizonyította, hogy egyéni hangú rendező, akit sokkal jobban érdekelnek a fantasztikus műfajok, mint a legtöbb fiatal magyar filmest. A kisrealizmus helyett a mese, az intim közelségben billegő kézikamera helyett a számítógépes barkácseffektek foglalkoztatják. Úgy tűnik, mintha még küzdene a nagyjátékfilmes dramaturgiával, a karakterépítés hosszabb folyamatával. Erre utal, hogy az Űrpiknik történetét zenére vágott videoklipek füzérévé alakítja, ami a harmadik-negyedik hasonló jelenetnél már bosszantóan alázenélt, megúszós megoldásnak hat.
Ám az sem könnyítette meg a rendező dolgát, hogy itthon kis túlzással minden sci-finek saját ösvényt kell kitaposnia, annyira csenevészek a műfaj hazai hagyományai. Az Űrpiknik dicsérendő vonása, hogy nem akar egy az egyben átemelni hollywoodi mintákat – leginkább a John Cameron Mitchell-féle Így csajozz egy földönkívülivel lüke bája köszön vissza benne –, hanem a lehetőségekhez mérten igyekszik a magyar közeghez igazítani a science fiction ismerős motívumait.
Űrpiknik (2021), 80 perc. 24.hu értékelés: 6,5/10
