Sokan úgy gondolják, hogy ami díszes, az értékes, ami pedig dísztelen, az egyben értéktelen is – ennek a felfogásnak köszönhető az is, hogy az utóbbi évtizedek műveihez, vagy épp épületeihez kevesen ragaszkodnak, száz, vagy akár ötszáz évvel ezelőtt született társaik népszerűsége azonban töretlen.
A helyzet leginkább talán az utcákon járva látható: a historizáló, vagy szecessziós épületeket sokkal többen nézik meg, mint a két világháború közti modernizmus, a Rákosi-korban szocialista realizmusa (szocreál), vagy a Kádár-kor szocialista modernje által létrehozott óriásokat.
– vetődhet fel a kérdés. A válasz itt sem egyértelmű, hiszen a Rákóczi út egy egész tömböt elfoglaló Grünwald-házát minden apró építészeti részletétől megfosztották, az Andrássy úti villanegyed szélén álló, az Epreskertre néző Sonnenberg-villa pedig nyomokban még mindig mutatja azt a képét, ahogyan tervezője azt lassan százhúsz évvel ezelőtt megálmodta:
Nehéz nem ambivalens érzésekkel közelíteni a ház felé, hiszen látjuk a hullámzó homlokzatot, a különböző ablakformákat, az első emeleti ablakok felett még látszó finom vakolatdíszeket, illetve a gyönyörű kapuzatot, a kép azonban egyáltalán nem áll össze, köszönhetően annak, hogy a házra jól láthatóan újabb szintet ragasztottak, majd néhány kivételtől eltekintve a díszeit is leverték.
Érezhető, hogy a ház megszületésekor kiemelkedett a környék képéből, és vonzotta a szemeket, ezt pedig sem a második világháború, sem a felújítás hiánya, sőt, a fővárosi épületek fenntartását végző, sokakban rossz emlékeket keltő IKV kalapácsai sem tudták gyökeresen változtatni.
Így gondolta ezt a házban öt évvel ezelőtt lakást vásárló házaspár, a luxemburgi-belga határon élő, biológusból selyemfestő iparművésszé lett Szinger Margit, illetve férje, az Európai Unió könyvtárában dolgozó Hámori Géza is, akik egy szempillantás alatt beleszerettek az új otthonukba.
Érezték azonban, hogy egy otthon megmentésénél jóval többet is tehetnek a házért, így miután a pár nyolc és fél hónap alatt, bentlakással felújította a saját, egykor a Gábor Fiúinternátusnak otthont adó szomszédos villára néző lakását,
Századfordulós pompa
A mai Svájcből érkezett Sonnenberg család második, Magyarországon született, már katolikus hitben felnőtt generációjához tartozó Imre (1847-1919) a hirtelen világvárossá váló Budapest egyik leggazdagabb, vagyonát kereskedőként és szállítmányozóként szerzett tagjaként számtalan épület megszületésének volt aktív részese: egyedül, vagy üzlettársaival együtt a pesti belváros számos palotáját, illetve bérházát építtette, vagy épp tartotta kézben.
A férfi, illetve cégtársa, Fischer Zsigmond (1838-1904) nevéhez fűződik többek közt
illetve az egy ideig a Feszty családnak és Jókai Mórnak is otthont adó Andrássy út 102. megszületése is.
Egy ilyen vagyoni helyzetű ember esetében nem meglepő, hogy ő maga is a környéken kívánt élni, így megvásárolta a Munkácsy Mihály és a Szondi utcák sarkán álló telket, ahol 1903-1904-ben, Kőrössy Albert Kálmán (1869-1955) tervei szerint kétemeletes, díszek tömegével felöltöztetett villaépület nőtt ki a földből, bejárata felett a következő felirattal:
Itt nyújt az élet örömöt, fájdalmat, tövist és rózsákat
A ház főhomlokzata elé érkezőket a legtöbben az erdélyi homokkőből faragott gyönyörű kapuzat – az Illéssel és a Fonográffal már harmincas éveire a magyar zene megkerülhetetetlen részévé vált Bródy János dédnagyapja, a páratlan Maróti Géza munkájával – , illetve a felette kibontakozó csodák fogadják, fényük, illetve szépségük azonban a századforduló óta jócskán megkopott.
Az oszlopok által közrefogott, az asztalos Kressalek Béla és a lakatosmester Hochmann József által készített kapu bronzdíszei ma már nem láthatók, a felette megjelenő kőrózsák, a két nőalak, illetve a változatos alakú és méretű ablakok ma is vonzzák a szemet.
A ma sárga drótüveggel helyettesített, a lépcsőházba természetes fényt juttató ablak elődje a XIX. és XX. század fordulójának legnagyobb hazai üveg- és mozaikművésze, a világ számos pontján nyomot hagyó Róth Miksa (1865-1944) műhelyét hagyta el – a több mint húsz négyzetméteres munkát a belső udvar feletti üvegtetővel együtt távolították el, mégpedig nem is akárhogyan:
A csoda a kapun belül ettől függetlenül még tovább folytatódik, hiszen a lépcsősor kovácsoltvas korlátja, a padlóburkolat, illetve a kisebb gipszdíszek ma is árulkodnak az egykori szépségről:
Az épület központi elhelyezkedése miatt egy sor hírességnek, illetve saját kora ismert alakjainak is otthont adott. Az évtizedeken át itt élő Sonnenbergék alatt 1922-ben jelent meg az erdélyi menekült magyarokat tömörítő Kelet-magyarországi Társaskör helyisége, felettük pedig előbb a Singer és Wolfner Irodalmi Rt. alapító-igazgatója, Singer Sándor, majd a Néptanítók Lapja (1925. január 8.) által egyszerűen csak dr. Yolland Artúr néven emlegetett tanár jelent meg, akinek angol-magyar, illetve magyar-angol szótárát a vallás- és közoktatásügyi miniszteri posztot ekkor betöltő gróf Klebelsberg Kúnó rendeletben is ajánlotta a különböző intézményeknek:
Meglehet, hogy ez mégsem volt annyira jó ötlet, hiszen a név mögött megbújó Arthur Battishill Yolland (1874-1956) magyartudása egykori tanítványa, az író-műfordító Szentkuthy Miklós (1908-1988) szerint finoman szólva is megkérdőjelezhető volt, aki a Frivolitások és hitvallások című interjúkötetben (1988) így beszélt róla:
No de ki volt Y. A. professzor úr? Régebben arisztokrata ifjakat tanított teniszezni; egyszer valaki kitalálta, hogy mivel nincs angol szak az egyetemen, hát keressünk professzort. A gróf és herceg tenisztanítványok Y. A.-t választották ki: professzor lett belőle. De tíz idézőjelben értendő »előadásai« abban álltak, hogy elővett egy irodalomtörténetet, kinézte belőle az aznapra való írót, Chaucert, Gowert vagy Spensert, kivette ezek összes műveit a könyvtárból, és felolvasta. Itt-ott megkérdezte, hogy értünk-e minden szót, hát a plutokraták és arisztokraták értették, én meg csak ültem magamba roskadva. Áj em, ju ár, hi iz. Hát ez volt az angolóra, kérem szépen. Különben is cipőgombszemű, cvikkeres Y. A. tanár úr úgy nézett ki, mint egy lakáj az angol filmekben.
Nem lehet elfelejteni Y. A. magyar–angol szótárát. Ut aliquid fecisse videatur, hogy úgy tűnjön, mintha csinálna valami tudományos munkát, összeállított egy szótárt. Hát az úgy is nézett ki. Szerencsére volt egy javított kiadása, abban már nem voltak olyan hibák, mint például: a magyar szállít ige angol megfelelője ott: teach to fly. Gondolta: a száll ige műveltető alakja. Képzeld el, egy kezdő egyetemista le akarja fordítani azt, hogy a hullát átszállították a Farkasrétről a Kerepesi temetőbe. Az lesz belőle, hogy a hullát megtanították repülni, mire eljutott a Kerepesi temetőbe.
Yolland mindennek ellenére egyáltalán nem volt jelentéktelen, vagy épp elveszett ember, hiszen a friss cambridge-i diplomával a kezében a Ferencz József Nevelőintézet tanári karába csábított angoltanár nem csak nyelvoktatóként volt aktív, de teniszezőként egyéniben kétszer (1899, 1900), párosban (oldalán a négyszeres bajnok Segner Pállal) pedig egyszer jutott a magyar bajnoki címig, sőt, az első futballbírók közt is feltűnt a neve. Az 1905-ben a budapesti egyetemen doktorált, majd Oxfordban és Cambridge-ben is egy-egy szemesztert töltő brit filosz élete tekintélyes részét töltötte Magyarországon, amit irodalomtörténészként, újságíróként, illetve fordítóként – Petőfi Sándor és Herman Ottó művei mellett Jókai Mór Mire megvénülünk című regényét is kezelésbe vette – is népszerűsített a szigetországban.
Nem ő volt azonban a ház legérdekesebb lakója, hiszen az autósiskolát vezető Walter Ferencné, illetve a ruhaszíntelenítőt és ruhafestéket árusító Tolnai János Jenő mellett 1926-tól ezeket a lépcsőket koptatta a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Pártot vezető Gömbös Gyula is, aki a következő évben visszalépett az átala korábban egyszer már elhagyott Egységes Pártba, ahol előbb a honvédelmi államtitkári (1928-1929), majd honvédelmi miniszteri (1929-1932), végül pedig a miniszterelnöki (1932-1935, 1935-1936) posztot szerezte meg, amit egészen haláláig betöltött.
Ezzel egyidőben költözött a falak közé a gépészmérnök dr. Egri István (1896-1977), a központi fűtési rendszereket, illetve csatornázási rendszereket építő Egri és Fia vezetője is, aki vagyoni helyzetének köszönhetően azt is megtehette, hogy újdonsült otthonát a két világháború közti modern építészet és művészet fontos alakjával, Kozma Lajossal (1884-1948) rendeztette be – derül ki az ÓVÁS Egyesület vonatkozó oldaláról.
A hosszú írásban a családfő fia, a sportriporterként, kvízmesterként, jégkorongos múltja miatt pedig jégkorong-kommentátorként is népszerű Egri János a belső tér részleteiről is megemlékezik:
A gyerekszoba világoskék mennyezetén nap, hold és csillagok is voltak. A fürdőszoba falait 1/1.2 méteres koromfekete és napsárga üvegcsempék borították, a szerelvények krómacélból készültek. Króm gomb volt a fekete lapon a WC lehúzó – a látogatók a csodájára jártak.
A fiatalon Neumann János (1903-1957) házitanítójaként is működött cégvezető 1940-ben az állandó anyagi gondokkal küzdő, nem ritkán pillanatok alatt felrajzolt skiccekkel, vagy épp kidolgozott festményekkel fizető, feltérképezhetetlen életművel rendelkező Scheiber Hugót (1873-1950) is kihúzta a nehéz helyzetből: a Rottenbiller utcai irodájába betoppant művészt ugyanis a korábban a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda építésén, a Szabolcs utcai Zsidó Kórház 1928-as bővítésén, illetve a Pesti Vigadó 1930-as felújításán is dolgozó Egri és Fia teljes grafikai arculatának megtervezésére kérte fel.
A Scheibertől kissé talán szokatlan módon visszafogott munkát egészen a vállalat 1952-es, az államosítások előtti megszüntetéséig használták, a történelem viharai azonban addig többször is átcsaptak a család felett: Egriék a német megszállás alatt a Benczúr utca egyik, a svéd nagykövetség védelme alatt álló házba költöztek, azt azonban túl nyugodtnak, és épp ezért gyanúsnak találták, így rövidesen továbbálltak. Épp a legjobbkor, hiszen a következő napon a nyilasok egy razzia során lelőtték az udvaron játszó gyerekeket.
Az akkor mindössze nyolcéves Jánost nevelőnője, Szabó Mária (1906-1988) saját szülőfalujába, Páhokra vitte, vállalva, hogy az akkor szégyennek számító leányanyaként tekintenek majd rá. A nőt tettéért 1995-ben a Jad Vasem posztumusz a Világ Igaza címmel tüntette ki – épp úgy, mint az Egriék által hátrahagyott Munkácsy utcai ház házmesterét, Kocsis Gábort és feleségét, akik a Sonnenberg-ház garázsában a később rádiós sportkommentátorként ismertté vált Szepesi (Friedländer) Györgyöt (1922-2018) is bújtatták.
A háború alatt a Rodrigo Jacome Moscoso által vezetett ecuadori konzulátus, illetve az Export Magyar Malátagyárat egészen az államosításokig vezető Mauthner Frigyes, a dúsgazdag magkereskedő család tagja által lakott ház a Rákosi-éra derekán már egy frissen létrehozott óvodát, a Zrínyi Ilona Napközi Otthont is magában foglalta. A hetvenes években már kísérleti intézményként működő intézmény mellett a Hazafias Népfront VI/6-os körzeti bizottsága is feltűnt a falak közt, ami a rendszerváltás után egy közös használatú párthelyiségnek adta át a helyét: egy ideig az SZDSZ, a KDNP, illetve az MDF is itt tartotta a kerületi, illetve fővárosi pártrendezvényeit.
Gazdag életmű
Az akkor még Körösi néven szignózó, Szegedről indult építész Budapesten, Párizsban, majd Münchenben tanult, ahol 1891-ben szerzett építészdiplomát. Nevét ugyanebben az évben Neumannról magyarosította, illetve felvette a római katolikus hitet, majd a főváros művészeti életének közepébe csöppenve a New York-palotát megálmodó, a Budavári Palota korábban megkezdett átépítését befejező Hauszmann Alajos (1847-1926) műtermének munkatársa lett.
A szintén itt dolgozó Sebestyén Arthurral (1868-1945) való rövid együttműködése (1895-1899) alatt, Lechner Ödön hatására a szecesszió hatása alá kerülő Kőrössy a századforduló után szinte ontani kezdte magából a díszes épületeket, eljutva a belga art nouveau-tól a geometrizáló bécsi szecesszióig: kitűnő példák erre a Városligeti fasorban álló, saját magának tervezett Kőrössy-villa (1899-1900), az Aulich utcai, békák őrizte Walkó-háza (1901), a Népliget tövében lévő óriási Tündérpalota (1910-1911), a Benczúr utcai Dayka-villa (1913), a cikkünk tárgyának tőszomszédságában álló Szondi utca 75 (1906), illetve az attól néhány lépésnyire található mai Kölcsey Gimnázium (1906-1909), de a tervezőhöz
Az 1909-től a háború kitöréséig Kiss Gézával (1878-1944) dolgozó Kőrössy karierjét a harcok sodorták el: élete utolsó közel négy évtizedét fővárosi törvényhatósági tisztviselőként töltötte, 1951-ben pedig családjával együtt Érdre telepítették ki – derül ki Baldavári Eszter kutatásaiból.
Úton a megújulás felé
Mindent összevetve jól látszik, hogy az életműnek távolról sem a Sonnenberg-házként emlegetett ház a legfontosabb darabja, megmentésével azonban a lakók Kőrössy egy mostanra gyökeresen átalakult munkáját húzzák vissza a feledés homályából, sőt, azt újra környezete legszebb épületévé tennék.
A hatszáz négyzetméter alapterületű legalsó szintet egykor egyedül a Sonnenberg család foglalta el (az otthonhoz hatvan négyzetméteres veranda csatlakozott), a két emeleten pedig két-két, egyenként háromszáz négyzetméteres lakás kapott helyet. Ezeket mostanra ugyan feldarabolták, a tetőszerkezet, illetve a hullámos pártázat 1957-ben újabb, kis alapterületű lakásokkal teli szintre való cseréje, illetve a virágos ornamentika hatvanas-hetvenes évek fordulóján való eltüntetése pedig csak tovább rontott a képen.
A nyugdíjas éveiket az Európa régiség- és bolhapiacain begyűjtött elképesztő bútorgyűjteményüknek, illetve a hobbiból gyorsan munkává vált belsőépítészettel töltő – MARGEZA néven jegyzett munkáikkal a világ legfontosabb belsőépítészeti magazinjainak hasábjait, illetve címlapjait ostromló – házaspár az addig inaktív, egymást sokszor egyáltalán nem ismerő lakókból közösséget kovácsolt, akikkel együttműködve leváltották az addigi közös képviselőt, a számos házban szörnyű közgyűléseket pedig lassan barátságos beszélgetésekké változtatták.
A lakók ezeken az alkalmakon mind elmondhatták, hogy mitől éreznék magukat jobban: volt, aki kerékpártárolót kért, és volt, aki a nyugalmát rendszeresen megzavaró nyikorgó lengőajtót szerette volna hangtalanná tenni. Margiték ekkor álltak elő a nagy álommal, amivel az első tervek bemutatása, illetve azok egyre részletesebbé válása után minden, a lakógyűléseken rendszeresen megjelenő lakót megnyertek maguknak.
A korábban a Mai Manó Ház felújításán, illetve az Andrássy út 60. Terror Házává válásán is dolgozó Újszászy Kálmán által készített felújítási tervek kétségkívül ambiciózusak: a tervező a fotóról ismert homlokzatdíszek visszaállítása mellett a nyilvánvalóan nem bontható, alig hatvanöt éve álló harmadik emeletet is igyekszik az épület szerves részévé tenni, így az az ablakok tengelyei közt futó függőleges, bogáncsokat is rejtő ornamentikát oda is felfuttatta.
Margit és Géza gőzerővel dolgoznak azon, hogy a tervek valósággá is váljanak, így nemrégiben létrehozták a Sonnenberg Házért Alapítványt, aminek célja három év alatt kézzelfoghatóvá tenni az álmot.
Erre pedig minden esélyük megvan, hiszen a ház egyedül idén három önkormányzati pályázaton győzött, az első, utcáról is látható változások néhány napja már el is indultak:
A távlati tervekről Margit beszélt nekünk, aki arra is kitért, hogy elegendő forrás esetén előbb a legfelső szintre vezető, stílusában nyilvánvalóan gyökeresen eltérő házgyári lépcsőt tüntetik el, így a harmadik emeleten élők a belső udvarról érhetik majd el az otthonukat.
Ennek az új lépcsőnek a tervei egyelőre még nem készültek el, az azonban egészen biztos, hogy szükség lesz rá, hiszen az 1957-ben született lépcsőt tartó vasbetongerenda éppen az újra elkészíteni kívánt Róth-ablak előtt fut végig, így azt feltétlenül el kell onnan tüntetni, hiszen ha maradna, akkor az utcáról nézve árnyékként látszana az ablak mögött.
A pályázatokból befolyó összegek, az eddigi támogatók által hozzátett kisebb-nagyobb adományok, illetve a megemelt összegű közös költségből befolyó összegek mellett a Sonnenberg Házért Alapítvány magánszemélyek és cégek segítségét is várja.
Az épület, illetve az alapítvány iránt érdeklődők június 12-én és 13-án szabadon be is sétálhatnak az épületbe, sőt, Margittal és Gézával is megismerkednek, hiszen a lakóközösséggel együtt ingyenes programokkal, illetve nyitott kapuval várják majd a látogatókat.
A kerítést mindkét napon Kőrössy Albert Kálmán munkásságát bemutató kiállítás foglalja majd el, de a délutáni előadások keretén belül az építész, a szobrász, illetve az üvegművész élete is megelevenedik majd a résztvevők előtt, köszönhetően a három előadónak, a művészettörténész Baldavári Eszternek, az építész dr. Somogyi Botondnak, illetve a Ferenczy Noémi-díjas üvegművésznek, Balogh Eleonórának.
