Szakács Árpád a jelek szerint nem elégedett azzal, amit a kormány a kultúra terén képvisel. Nagyon nem. A jobboldali kultúrharc elszánt főideológusa az Erdély.ma portálon komoly kirohanást intézett a kormány prominens tagjai ellen. „A galádság természetessé vált, mint egy jó szippantás a friss levegőből. Mára pedig ez működteti a rendszert” – ilyen mondatokkal van tele a hétvégén megjelent indulatos, nemzetféltő hevületben megírt cikk, amelyet a Magyar Hang szúrt ki, és amelyben személyesen Szijjártó Pétert és Orbán Viktort is elmarasztalja a korábban a szerző, aki korábban a balliberális kulturális diktatúrát ostorozta:
A mai és a 100 évvel ezelőtti korszellem közti különbség Trójához és annak jelenkori romjaihoz hasonlítható. Mert ha már az említett kultúra jelentőségéből és hatásából indulunk ki, van annak üzenetértéke, hogy jelenleg a magyar lét, a magyar jövő legfontosabb bástyájába, a kultúra megszervezésének komplex, sok területet összefogó menedzselési feladataira egy cirkuszigazgatót neveznek ki. És annak is van üzenete, amikor egy külügyminiszter Kis Grofóval szórakozik és még hivalkodik is vele, akárcsak azzal, hogy az egyik legprimitívebb rapsztárral, Majkával egyezteti ügyeit. És annak is van üzenetértéke, hogy Borkai Zsolték Fekete Pákóra orgiáztak az Adrián. És az is sokat mond, hogy a miniszterelnök Fásy Ádám mulatóskirállyal levelezik. Természetesen mi is további jó egészséget kívánunk nemzetünk hang nélküli dalnokának, de vajon kormányfői hatáskör-e – még akkor is ha ezt hallgatja az autójában – egy olyan személynek hajbókolni, akinek az életműve fekete lyuk a magyar égbolton? És az is annyira, de annyira idétlen, ahogy a kormányfő a fiatalokat a végtelenül buta Fluor Tomi-féle Wellhelloval próbálja megnyerni
– írja Szakács, majd szomorúan felidézi, hogy az ő generációja még P. Mobilon, Csurka Istvánon és Molnár Tamás filozófus gondolatain szocializálódott, és a megjelenés napján már hajnalban szaladt Magyar Fórumot venni, hogy legyen szellemi táplálék, amiről aztán jókat vitatkozhatnak. Ezzel szemben úgy látja, hogy m már nincs vita semmiről, csak „néhány huszadrangú politikus kihirdeti mindenkinek a véleményét, amit a szellemileg kiüresedett, közhelyeket harsogó megmondóemberek papagáj módjára szajkóznak.”
