Tévés közhellyé vált, hogy a sötét titkok és gyilkossági rejtélyek nemcsak az eleve züllött metropoliszoknak állnak jól, de az eldugott kisvárosoknak is. Ha ez korábban nem lett volna egészen nyilvánvaló – mondjuk a Twin Peaksből –, a 2010-es évek legerősebb bűnügyi sorozatai minden kétséget kizáróan bizonyították nekünk. A világ különféle szegleteiből hozták az újabb vidéki eseteket, hol a szeles angol tengerparton (Broadchurch), egy erdő övezte új-zélandi tónál (Top of the Lake), az Appalache-hegység oldalában (Justified), vagy louisianai mocsárvidéken (True Detective) követhettük traumatizált és kiégett nyomozóinkat, amint felderítenek egy (-két-három-négy) sötét rejtélyt, hogy végül aztán a saját félelmeikkel is szembenézzenek.
Ebbe a sormintába szépen illeszkedik az HBO új minisorozata, az Easttowni rejtélyek is, amely ezúttal az Egyesült Államok északi határvidékén, a címben is megjelölt pennsylvaniai városkában játszódik. A nézőnek azonban nincs szüksége beható előzetes ismeretekre erről a vidékről sem, hiszen már az első epizód nyitómontázsa hatásosan felskicceli az álmos, szürke kistelepülést. Térkép nélkül is pontosan tudjuk, hol járunk: ugyanott, ahol eddig, az Isten háta mögött,
- ahol egy huszonöt évvel korábbi győztes kosárlabdameccs jelentheti a fő helyi büszkeséget,
- ahol mindenki névről ismer mindenkit, ami egyszerre teszi meghitté és fullasztóvá a közösséget,
- és ahol a rendőri rutin alapvetően abból áll, hogy túlbuzgó nyugdíjasok bejelentéseit kell jegyzőkönyvbe venni, esetleg örökké ismétlődő családi viszályokban közvetíteni.
A kisváros békésen depresszív mindennapjait azonban sötét bűnügyek kavarják fel. Például egy 16 évesen anyává váló kamaszlány meggyilkolása, amiről ráadásul többen azt gondolják, hogy köze lehet egy másik tinédzser korábbi eltűnéséhez is. Ezeknek a rejtélyeknek ered nyomába Mare Sheehan, a negyvenes éveiben járó detektív, aki sem a konfliktusoktól, sem a szabálytalan húzásoktól nem hátrál meg, hogy elérje céljait.
Furcsa, átmeneti pozícióban ismerjük meg őt, hiszen egyfelől ő volt a hőse az említett, helyi legendáriumba beépülő kosárlabdameccsnek, ám közben kezd ellene fordulni a közhangulat szókimondó stílusa és a megoldatlan ügyek miatt. A társadalmi státusz hanyatlásának az a különös szakasza ez, amikor az ünnepelt bajnokból könnyen számkivetett válhat, és Mare finoman szólva sem erőlteti meg magát, hogy ez utóbbi elkerülje. A szakmai kihívásokon túl ráadásul a magánélete is a szétesés határán van: egy súlyos családi tragédiát évek óta képtelen feldolgozni, amire ráment már a házassága, és ugyan egy fedél alatt él anyjával és lányával, de velük is szinte folyamatosan veszekszik.
Ez eddig akár lehetne egy felejthető kliséhalmaz is, amelyik meglovagolja a cikk elején már említett krimisorozatok kultuszát, és mechanikusan alkalmazza a démonaival küzdő, öntörvényű nyomozó + félreeső kisváros + gyilkossági rejtélyek = SIKERSOROZAT képletet. Az Easttowni rejtélyek azonban szerencsére jóval több egyszerű utánlövésénél, ám ez nem annak köszönhető, hogy újszerű toposzokat vagy fordulatokat mutatna fel. Sokkal inkább a karakterek és a közegábrázolás hitelességének. Igazából a történet minden eleme ismerős lehet valahonnan a nézőnek, de ez nem válik zavaróvá, mivel többnyire képes életet lehelni a bejáratott formulákba. Ez egyaránt dicséri a sorozatot létrehozó és író Brad Ingelsbyt, a mind a hét epizódot rendező Craig Zobelt, és a nagyon jól eltalált szereplőgárdát. A cselekmény jó érzékkel egyensúlyoz a pszichológiai dráma és a krimiszál között, sőt a kettő szimbiotikus kapcsolatba kerül egymással. Mare ugyanis nem egyszerűen munkamániás, de hamar világossá válik, hogy részben épp azért menekül bele a minden percét kitöltő bűnügyekbe, mert fél szembenézni a fájdalommal és megkezdeni a gyászfeldolgozást.
Traumái természetesen korántsem csak Mare-nek vannak, az Easttowni rejtélyekben alig akad fontosabb szereplő, akinek ne nyomná valamilyen sötét titok/elviselhetetlen veszteség a lelkét. A hangulat tehát nem túl vidám, de az állandó nyomasztás nem csúszik át modorosságba, legalábbis az első öt rész alapján. Ha olykor meg is közelíti ezt a határt, az utolsó pillanatban mindig sikerül visszatáncolnia az öncélú melodrámázástól. A meg-megtorpanó nyomozás a lélektani folyamatok katalizátoraként szolgál és fordítva, ám az egész sztorinak a hihető, hús-vér karakterek adnak igazi súlyt. És itt tényleg muszáj kiemelni a színészeket, azon belül is Kate Winsletet, aki élete egyik legerősebb alakítását nyújtja Mare szerepében. Vannak bőven jól megírt dialógusok a sorozatban, de egyik sem tud annyit mondani a gyászról és az elfojtásokról, mint az, amikor a gyereke orvosa által terápiára buzdított Mare arcára ráközelít a kamera. Zavar, ellenségesség, félelem, kétségbeesés, szeretet, elveszettség, bűntudat – minden ott kavarog a tekintetében, miközben épp arról beszél, hogy neki nincs szüksége pszichológusra.
Ez csak egy kiragadott példa, Winslet végig elképesztően jól közlekedik a karcosság és érzékenység között, így minden belső ellentmondásával és gyengeségével együtt képes felmutatni a karaktert, akinek a kálváriáját követjük. Mert a történetnek csak az egyik tétje, hogy sikerül-e megoldani az ügyeket, legalább ennyire fontos, hogy a főhős ki tud-e emelkedni a saját érzelmi poklából. A képernyőt tehát Winslet uralja, de a többi színész is kiváló – külön említést talán a karakán anyát játszó Jean Smart és az értelmiségi szeretőt alakító Guy Pearce érdemel közülük, utóbbi megidézi egy jobb élet lehetőségét Mare számára.
Winslet és Pearce nem most bizonyít először együtt, már tíz évvel ezelőtt is hibátlan párost alkottak a James M. Cain klasszikus noir regényéből adaptált HBO-sorozatban, a Mildred Pierce-ben. A sajtónak bemutatott első öt epizód alapján leszögezhető, hogy nem az Easttowni rejtélyek fogja megújítani a bűnügyi sorozatok világát, de nem hoz szégyent a nagy elődökre. Az persze majd csak a végén derül ki, hogy a lezárás inkább kiteljesíti vagy lenullázza a lassú és hatásos építkezést, de az efféle, szerzői minisorozatoknál általában jót ígér, hogy eleve egy lezárt történettel futnak neki az évadnak, és nem igazítják nézettséghez/közönségelvárásokhoz a szereplők sorsát.
Easttowni rejtélyek, Mare of Easttown, HBO, hét epizód, 24.hu: 8,5/10
