Törőcsik Mari, a legtöbbet díjazott magyar színésznő 1935 novemberében született Pélyen, Törőcsik Marián néven. Négy testvére volt, ő volt a második legidősebb a sorban, szülei pedagógusok voltak, édesapja pedig iskolaigazgató.
Az én gyerekkorom szebb volt, mint szép: gyönyörű volt
– emlékezett vissza egy 2016-os interjúban. Nagyapja egy kis mozit üzemeltetett Pélyen, ahol Törőcsik sok filmet nézett, híres színésznő akart lenni. 1954-58 között a Színház- és Filmművészeti Akadémia növendéke volt, tanulmányait operettszakon kezdte.
Ezután 21 évig a budapesti Nemzeti Színházban játszott. Tehetségével kiemelkedett pályatársai közül, az 1955-ben készült Körhinta című filmje Arany Pálmát kapott a cannes-i filmfesztiválon. Színházi kiugrására 1968-ig kellett várni, akkor mutatták be ugyanis Zorin Varsói melódia című darabját. Nyolc évvel később Cannes-ban a legjobb színésznőnek választották, a Déryné hol van? című film miatt, ami itthon nem lett sikeres, külföldön viszont annál is inkább. 1979 és 1980 között az akkori győri Kisfaludy Színház művészeti vezetője volt, utána pedig tíz évig a Mafilm, majd három évig a szolnoki Szigligeti Színház tagja. Ezután két évig a Thália Színház igazgatója volt, 1989 és 1992 között pedig a Magyar Színészkamara elnöke. 2002 óta újra a Nemzeti Színház tagja.
Bodrogi Gyulával kilenc évig volt házas, 1972 és 2013 között pedig Maár Gyula felesége volt. Maárral közös gyermekük is született, Teréz, illetve a 70-es években egy vietnami kisfiút is örökbe fogadtak – Son azonban később visszatért szülőországába.
Majd másfél évtizede, 2008. október 14-én délelőtt egy kórházi rutinvizsgálat közben omlott össze a vérkeringése, a szíve megállt és kómába esett. Az orvosi vélemény ellenére tudata, elemzőképessége és mozgásképessége is visszatért, a 2009-es Filmszemle megnyitóján pedig azzal indított,
Nagyon messziről jövök. De visszajöttem!
A felépülés után letette a cigarettát, 2011-ben pedig Nagytálya faluházát róla nevezték el.
Koncz Zsuzsát is dajkálta
A színésznővel készült interjúkból kiderül az is, hogy Koncz Zsuzsával egy településen születtek, akit barátnőivel együtt többször dajkált is. A színésznő állítja: teherbírását is annak köszönheti, hogy egész életére feltöltekezett érzelmileg a gyermekkorában. Szüleiről is elismerően nyilatkozik:
Állítom, hogy a megye legelegánsabb asszonya az én anyám volt. A divat sosem érdekelt, de a cipőket és a kalapokat miatta szeretem. Csodálatos kalapjai voltak. Élénken emlékszem rájuk, ahogy a gyerekkoromra is. Olyan, mintha minden egyes percét megjegyeztem volna.
Stohl András tárgyalásán is részt vett, azt pedig fájlalja, hogy sokkal több kamera és újságíró vette őt körbe, mint akkor, amikor Cannes-ban díjat nyert. A rendszerváltás környékén egy külföldi újságíró megkérdezte tőle, nem bánja-e, hogy nem egy szabad országban élhetett, mire azt felelte:
Sehol máshol nem lett volna ilyen gazdag pályája.
Ezt azzal indokolta, hogy képtelen en suite játszani, azaz egy hónapban harmincszor ugyanazt előadni. Képes ennyi produkcióra, de annak több darabból kell állnia. A vele foglalkozó újságcikkeket nem gyűjti, viszont egyszer kapott egy albumot róluk, akkor megállapította, hogy bár eleinte igazságtalanul bántották, később viszont elkényeztették. Soha nem szerette volna, ha a lányából is színésznő lesz,
Orvosa 2016-ban eltiltotta attól, hogy eljátssza a 80. születésnapi jutalomjátékát Anatolij Vasziljev rendezésében, akkor humorosan úgy fogalmazott: azért nem beszél a betegségéről, mert a nézők eleve úgy ülnek be egy-egy darabjára, hogy
Te, ez még él?!
A Nemzetiből úgy jött el, hogy rávágta az ajtót Zsámbéki Gáborra – arra a Zsámbékival, aki köztudottan nem volt beszélőviszonyban Schwajda Györggyel, így Törőcsiknek kellett közvetíteni kettejük között.
A tehetség az mindig egyedi
– mondta 2016. decemberi videónkban, ami Garas Dezső emléktáblájának avatásánál készült.
Törőcsik Mari a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész volt. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
