A Bajza utca és a Városligeti fasor sarkán álló épületek a XX. században a fővárosi egészségügyi ellátás fontos bástyáiként működtek, a Herczel Manó-féle – később Fasor – Szanatórium (Quittner Zsigmond, 1896-1897), a Grünwald Mór-féle szanatórium (Schannen Ernő, 1892-1893), a dr. Radó Géza nagykereskedő és felesége, Walter Rózsi operaénekesnő számára épült, legutóbb bölcsődeként működött modernista villa (Fischer József, 1936), az 1954-ben Szamuely Tibor TBC Gyógyintézet néven született tömb, illetve az 1968-ban mindezek mögé épített, hatemeletes szocialista modern csoda 2007 óta azonban üresen áll.
Az államosítások után BM Korvin Ottó Kórházként, majd a rendszerváltást követően Belügyminisztérium Központi Kórházként emlegetett, kalandos történetű épületegyüttes revitalizálására az elmúlt tizennégy évben több próbálkozás is történt: 2012-ben felmerült a budapesti Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet, a tököli Büntetés-végrehajtás Központi Kórház, illetve a Szegedi Fegyház és Börtön Algyőn működő Krónikus Utókezelő Részlegének együttes ide költöztetése. Az ötletet gyorsan elvetették, fél évvel később pedig az Országos Bírósági Hivatal kapta meg az együttest, hogy azt négy év alatt a Budapest Környéki Törvényszék új otthonává alakíthassa.
Ez az ambiciózus terv sem járt sikerrel – annak ellenére, hogy a projektet 2012 decemberében kiemelt jelentőségűvé nyilvánították –, így a kormány 2015 októberében visszavonta az Országos Bírósági Hivatal vagyonkezelői jogát, majd a komplexumot két évvel később az MMA-nak adta, hiszen úgy gondolták, hogy a tizenkét, különböző korú és állapotú épület
alkalmassá tehető az építészeti-építészettörténeti gyűjtemény és a műemléki tudományos gyűjtemények védelmére, szakszerű restaurálására, digitalizálására, feldolgozására, magyarországi és nemzetközi kiállításokra történő előkészítésére, kiállítások bemutatására, a gyűjtemény elhelyezéséhez hosszú távon szükséges raktározási infrastruktúra kialakítására, nyilvános kutatószolgálat működtetésére és az intézményt működtető, annak feladatait ellátó személyi állomány elhelyezésére,
így a Magyar Művészeti Akadémiához (MMA) tartozó Magyar Építészeti Múzeum, illetve a Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM-MDK) új otthonává válik majd.
A jókora terület ingyenes átadására végül 2018 tavaszán került sor, a látható munkák azonban több mint két éven át nem indultak meg. 2020 májusában azonban hirtelen óriási lökést kapott a projekt, hiszen azt a maximális épületmagasságot, a beépíthetőséget, a zöldterületek a telken belüli arányát, illetve a szintráépítéseket is szabályzó rendelet alól mentesült projektek közé emelték:
Az átépítési tervek azóta sem váltak publikussá, így a legutóbbi szalmaszál, amibe a téma iránt érdeklődők kapaszkodhattak, a Magyar Művészeti Akadémia alelnökének, Marosi Miklósnak az InfóRádióban elhangzott 2019 novemberi szavai voltak. Eszerint
Néhány héttel ezelőtt az első bontási munkák is megkezdődtek: eltűntek az 1945 után született, a Bajza utca felől jól látható, a szocializmus évtizedeiben született épületek, március 17-én pedig elindult az 1893-ban átadott egykori Grünwald-féle Szanatórium egy évtizeddel később született bővítésének váratlan kiradírozása.
A projekttel kapcsolatban eddig egyetlen látványterv, vagy leírás sem került napvilágra, így a változások aggasztóak, noha egyértelmű, hogy a MÉM-MDK
A szanatóriumi épületeknél jó eséllyel gyorsabban amortizálódó, 1945 után született épületek eltűnése egy ilyen projektben egyáltalán nem váratlan – egy múzeum iroda- és kiállítótereket igénylő projekt során azok nem feltétlenül számítanak megóvandó értéknek, és nincs is feltétlenül szükség rájuk –, főleg, hogy a kisebb épületsűrűség érdekében szükség volt némi bontásra.
A Városligeti fasor és a Bajza utca sarkán álló épületnél alig fiatalabb szárny eltűnése azonban csak abban az esetben magyarázható, ha az intézmény
A munkák a hét második felében tovább folytatódtak, erről azonban a környéken élő olvasóink nem kaptak semmiféle előzetes értesítést, így hazaérve többen is nem várt porfelhővel találkoztak a lakásukban.
A kérdéses szárny péntek délutánra eltűnt, ezzel pedig egy eddig sosem látott helyzet állt elő, amit a Magyarország elhagyottan – BCO Urbex csapata örökített meg:
Jelenleg nem lehet tudni, hogy mi indokolta az épületrész eltűnését, ahogyan azt sem, hogy a munkálatok megállnak-e ezen a ponton, vagy a terület további részei tűnnek el a városképből.
Kérdéseinkkel szerda délután megkerestük a Magyar Építészeti Múzeumot és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központot, akik ígéretük szerint hamarosan választ adnak a felmerült aggályokra, így betekintést nyerhetünk a kórházból műtárgyraktárrá, múzeumi kiállítótérré, illetve irodákká váló terület jövőjébe.
