Többféleképpen is lehetne csoportosítani, már csak azért is, mert az év eleji – akkor főként a budapesti és független társulatokat érő –, majd a mostani – a Színház- és Filmművészeti Egyetemre koncentráló – kormányzati támadás több társulatot is aktívabb közéleti szerepvállalásra ösztönzött, legalábbis a leírásokból úgy tűnik, hogy nagyobb lett az igény a minket körülvevő világgal kapcsolatos reflexióra.
Katona, Örkény, Radnóti
Mégsem így teszünk – bár az SZFE „idejétmúlt oktatását” megpróbáljuk kiemelni –, hanem a nagy pesti kőszínházakkal kezdünk, és akkor már a hatalom erkölcstelenségéről és korlátlanságáról szóló Poppea megkoronázásával, amit a Katona József Színházban mutattak be. Eredetileg nem ezt rendezte volna meg tavasszal itt Székely Kriszta, de aztán a színházi világnak egy törvénytervezettel történt anyagi elbizonytalanítása miatt inkább elővette ezt a Monteverdi-operát, ami a Katonában persze csak félig az, félig pedig próza, ez pedig Dinyés Dániel, Szabó-Székely Ármin és Závada Péter munkáját dicséri.
De nem ez lesz a Katonában a címek és a már elérhető előzetesek alapján az egyetlen olyan darab, amely élesen reflektál a jelenlegi politikai-társadalmi helyzetre. Még tavaly a pandémia előtt mutatták be szintén Az átnevelhetetlen című monodrámát – az SZFE-től búcsúzó – Pelsőczy Réka rendezésében és – az SZFE-n osztályt vivő – Fullajtár Andrea szereplésével. A darab a Putyint és az orosz hatalmat élesen kritizáló, a csecsen–orosz konfliktusról és a vidéki emberek sanyarú sorsáról több nagy hatású cikket is író Anna Politkovszkajáról szól, akit 2006-ban a saját otthona előtt gyilkoltak meg. Tavasszal, a színházak bezárása előtt szintén csak pár előadást élt meg a köznép éhezése közben 44 éven át luxusban tengődő Hailé Szelassziéről, Etiópia vezetőjéről szóló A császár, az SZFE-t 41 év után, Vidnyánszky Attila színre lépésével elhagyó Zsámbéki Gábor rendezésében. Idén bemutatják még az erkölcstelenséget és a hálátlanságot középpontba állító Othellót (szintén Székely Kriszta rendezi), illetve a Lear királyt (szintén Zsámbéki Gábor), valamint a frissen a színházhoz igazolt – az SZFE-n tavaly végzett – Tarnóczi Jakabnak az Aiszkhülosz, Euripidész és Szophoklész műveit alapul vevő rendezését, az Isten, haza, családot. Nem nehéz észrevenni bennük az áthallást.
Az Örkény egyik tavasszal végül elmaradt premierje szintén a politikai-társadalmi közeget vizsgálja, még ha azt a jövőbe is helyezi. A Zűrzavar 2045 Lev Birinszkij Bolondok tánca című tragikomédiája alapján készült. Története szerint az Újorosz Birodalomban az ellenállás harcokat vív a hatalommal, kivéve egyetlen tartományban, a Kárpát-medencei Vengrijában, ahol viszont a kormányzó asszony a moszkvai központtal – azért, hogy minél több pénzt küldjenek – próbálja elhitetni, hogy itt is dúl az ellenállás. Ahogy valószínűleg szintén a jelenlegi helyzetre reflektál majd Orwell klasszikusa alapján színpadra állított ’84, valamint a részben színészekkel, részben a szociális szférában dolgozókkal (például idősgondozóval, hospice nővérrel, szakápolóval, lelkisegély-szolgálatossal) színpadra állított Kiváló dolgozók, amit Boross Martin rendez.
A Radnótiban, pontosabban annak a tavalyi évadban megnyitott Tesla Labor nevű színpadán Schwechtje Mihály rendezi meg a Gina című darabját, amely – ahogy Az örökség című darabja a Jurányiban, vagy a Remélem, legközelebb sikerül meghalnod :) című filmje – a gyerekek testi-lelki egészségét helyezi középpontba, na meg a család bűneit és felelősségét. A Radnóti Nagymező utcai színházában már be is mutatták a Csapodárok című darabot, Peer Kritsztián írta Ruzante A csapodár madárka című eredetije alapján. Könnyed, kellemes, mégis aktuális kérdésekkel (a művészet és a hatalom kapcsolatával, a pandémiával, a nők és férfiak viszonyával) foglalkozik a darab. A még SZFE-t éppen elvégző, és egyből az új színészosztály tanárbrigádjának a tagjává váló Nagy Péter István Schiller Don Carlosát viszi színpadra, melyben szerepelnek a Radnóti új igazolásai, Mészáros Blanka a Katonából, Nagy Márk a Nemzetiből és az eddig függetlenként dolgozó Baki Dániel. Az ember autonómiáját korlátozó autokratikus hatalom, és az ebből szabadulni vágyó fiatalokról szól a darab a rendező szerint. Ismerősnek tűnik a helyzet.
Víg, Nemzeti
A Vígszínházban is lassan újraindul az élet bár itt előbb a tavasszal elmaradt darabokat pótolják, utána viszont debütál igazgatóként első rendezésével Rudolf Péter Az öreg hölgy látogatása című Friedrich Dürenmatt darabbal (egyébként valószínűleg ez a legnépszerűbb darab ebben az évadban, minimum két vidéki társulat is színpadra állítja), illetve az év végén újabb előadással jelentkezik a Víg fiatal alkotótriumvirátusa. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében, Vecsei H. Miklós átiratában és Kovács Adrián zenéjével állítják színpadra az 1990-ben a valaha volt legjobb francia filmnek választott Szerelmek városát.
A Nemzeti Színházban mostanában szinte csak magyar szerzők darabjait mutatják be, köztük lesz majd Vidnyánszky Attila A liberalizmus diszkrét bája című, kissé direkten politizálónak tűnő darabja is. Wass Albert Tizenhárom almafáját még éppen be tudták mutatni a pandémia előtt, míg most őszre csúszott Móricz Zsigmond Forró mezők című krimije – amit a társulat fiatal tagja, Berettyán Nándor visz a színre –, valamint Márai Sándor A kassai polgárok című alkotása. Aki úgy érzi, idegenkedik a Nemzetitől, annak is érdemes elmennie oda, hogy legalább személyes tapasztalata legyen arról, joggal idegenkedik-e.
Stúdió K, Jurányi, Trafó, Ódry
A fentieknél is izgalmasabbnak tűnik – legalábbis előzetesen – a Ráday utcai Stúdió K-ban színpadra kerülő Néró. „A semmi nem a tied. Csak a minden” – olvasható a Kosztolányi Dezső Nero, a véres költő című regénye alapján készülő darab mottójaként. Az előadást a narratívás Hegymegi Máté rendezi, őt állandó alkotótársai segítik. A szereplők a Ráday utcai színház társulatának tagjai lesznek, kivéve két színészt: az egyik az SZFE végzős hallgatója, Samudovszky Adrián, a másik, egyben
A Stúdió K egy másik premierje Fodor Tamás rendezésében a Micimackó ihlette 100+1 holdaspagony, bábelőadás, de nem csak gyerekeknek. Egyébként is, járjanak bábelőadásra, valójában az nem (csak) egy gyerekműfaj.
A Narratívánál maradva, a független társulat szeptember első felében már be is mutatta a tavasszal elmaradt darabját, A jelentéktelent. Az előadást Gogol A köpönyeg című elbeszélése alapján készült Pass Andrea rendezésében. Ezt már láttam is, és csak ajánlani tudom, az idei évad valószínűleg egyik legerősebb darabja: látványos, ötletes, szórakoztató, elgondolkodtató, elképesztő színészi gárdával. Passnak egy másik előadását, a Tarr Béla Családi tűzfészek című filmje alapján készített azonos című színdarabot még éppen bemutatták a korlátozások előtt. Nagyon különbözik a két darab, előbbi inkább zsúfolt, a másik inkább letisztult, ami közben végig azon gondolkozunk, vajon történt-e változás Magyarországon az elmúlt negyven évben, mióta a film elkészült?
A jelentéktelent a Jurányiban mutatták be, ahogy a Mady Babyt is, amely nem élhetett meg túl sok előadást a járvány kitörése előtt. A Radnai Márk rendezte előadásnak a középpontjában egy román lány áll, akit kicsábít egy román férfi Írországba, majd ott prostitúcióra kényszeríti. A lány, mikor Írországba utazik, megismer egy egyetemista fiút, aki tanulni megy, és akivel aztán újra összetalálkoznak. Végül hárman egy egészen bizarr kapcsolatba kerülnek.
A már említett Családi tűzfészek a Trafóban látható, ahol nagyon korán elkezdték az őszi évadot több premierrel is. Itt mutatták be a TÁP Színház Menedék című darabját, amely egyfajta jövőben játszódó Black Mirror rész, ahol az ember szinte már csak az interneten él, és éli ki minden vágyát. Így egy zárt részében a pedofilok számára is van egy világ, ahol avatárok mögé bújva erőszakolhatnak és ölhetnek meg virtuális gyerekeket. De vajon a virtuális világban elkövetett bűn is bűn? Ez az egyik fő kérdése a darabnak.
Szintén itt mutatták be már ősszel Elfiede Jelinek Árnyék című darabját, ráadásul ez volt az ősbemutatója, amely egy Eurüdiké-monológ Pető Kata előadásában a Freakin’ Disco zenekar, Kákonyi Árpád és Gergye Krisztián közreműködésével. Orfeuszról elég sokat tudunk, történetét, mozgatórugóit ismerjük, de mit gondolt Eurüdiké, amikor meghalt, és lement utána a párja az alvilágba, hogy onnan felhozza? A költői darabok rajongóinak biztosan nagy élmény lesz, és persze másoknak is.
Tavaly a pandémia előtt nem sokkal vitték színre a Trafóban a korábban már említett Nagy Péter István rendezésében Knut Hamsun Éhség című regényét. A norvég író érdekes figurája volt az előző századforduló környékének, ünnepelt írója a hazájának, Nobel-díjat is kapott, majd idős korában a nácikkal szimpatizált, Hitlerről írt nekrológot, hazaárulásért el is ítélték a világháború után.
Remek darab, tele jól megvalósított ötletekkel, az év elejéről az egyik kedvencem. Nagy Péter Istvánra egyébként is érdemes lesz figyelni, ő rendezte az Ódry Színpadon az utóbbi idők egyik legjobb előadását, az Octopus, avagy Szent György és a Sárkányt is.
Reméljük, egyszer újra nyit a színmű, és ezzel a színháza, az Ódry Színpad is, és végre meg lehet majd élőben is nézni az utolsó Zsámbéki-osztály vizsgaelőadását, a Tárnoki Márk által rendezett, Ha átléped a küszöbünk címűt. A darab témája nem is lehet aktuálisabb, a színészosztály tagjainak a történeteit mutatja be a felvételitől egészen addig, míg osztályfőnökük fel nem mondott. Kevesen érezhetik jobban az SZFE-n történteket jobban a bőrükön, mint ők, a darab bemutatóját – zárt körben – végül az új kuratórium hatalomátvétele előtti napon tartották. Nem tudni, mikorra csúszik a Függöny című darab bemutatója. Az alcímében „Egy klasszikus és kortárs színházi társulat élete és hirtelen halálának” nevezett darab rendezője a Vidnyánszky-féle Nemzetiben többször is megforduló Sardar Tagirovsky, szereplői pedig a negyedéves bábosztály tagjai. Az Ódryn a tavalyi évadban – ha jól számolom – tizenhét bemutató volt, szóval reméljük, hogy lassan újra el lehet majd látogatni hozzájuk.
K2, Pintér Béla, Átrium, Szkéné és a plusz egyek
A k2 Színház a tavalyi grandiózus, Hamvas Béla művéből készült, több mint nyolcórás Karnevál után újabb érdekes kísérletet tesz az év végén. Kaszásbog címmel egy olyan darabot állítanak színpadra, amit több napon keresztül lehet majd követni, mint egy sorozatot, és minden előadás csak egy alkalommal lesz látható. Szóval ahhoz, hogy az egészet lássuk, minden egyes nap el kell majd látogatni a Benczúr Házba. Ezen kívül jön még tőlük a digitálszexuális felvilágosító, Az algoritmus, Arisztophanész komédiái alapján a Béke, valamint két tantermi előadás, az egyik Puskin Anyeginjéből, a másik Shakespeare Hamletjéből készül. Akinek tini gyereke van, és szeretné vele megszerettetni vagy még inkább megértetni az irodalmat, a színházat, ezek a tantermi előadások, – úgy mint a társulat korábbi ilyen darabjai – remek kiindulópontot adhatnak. A k2-nek egyébként minden évben van egy olyan előadása is, amit nem az alapítók, vagyis Benkó Bence és Fábián Péter rendez, tavaly a világjárvány előtt Tarnóczi Jakabot kérték fel erre, így született meg Mozart Requiemjét, a világvégét, a humort vegyítő különleges színházi élmény, a Búcsúkoncert.
Új darabbal jelentkeznek Pintér Béláék is: a Vérvörös Törtfehér Méregzöld Szophoklész Oidipusz királya alapján íródott, és annyit tudni róla, hogy 2195 Magyarországán játszódik majd, valamint, hogy az UP Rendezvényközpontban lesz látható először október végén.
Kissé talán könnyedebb az Átriumban bemutatott Isteni végjáték, ami a Broadway-en az Agymenőkből ismert Jim Parsons főszereplésével aratott sikert, Budapesten Alföldi Róbert játssza el a főszerepet, vagyis Istent. Egyben ő is rendezi az előadást.
A Szkénében októberben lesz először látható a Vádli Társulás előadása, a III. Richárd betiltva, avagy jelenetek Meyerhold életéből. A rendező, Szikszai Rémusz úgy foglalta össze a darabot, hogy az az alkotás szabadsága, valamint a félelem és a megfelelni akarás közötti ellentétről szól, valószínűleg – abszurdhoz illően – rengeteg humorral fűszerezve. Ebben játszik Fodor Tamás és Mucsi Zoltán is, ahogy a februárban a premierjét még a járvány előtt éppen csak megélő Eleven éjszaka című, a társadalom szélére sodródott emberekről szóló, ízléses humorú színdarabban is.
A Jurányiban egy alkalommal van meghirdetve Peter Handke Közönséggyalázás című darabja, ami arról szól, ami a címe, tehát három színész pocskondiázza a nézőket, de magyarországi története nem csak ezért botrányos, az első bemutatója az akkor még Színművészeti Főiskolán is elég viharos véget ért 1969-ben. 1997-ben aztán a MU színházban újították fel, aminek a hanganyagát egészen tavalyig elveszettnek hitték, de meglett, és hangjátékot készített belőle Árvai György. Nem mindennapi színházi élmény lesz, ezt látatlanban is ígérhetem. Ahogy a trafós A nagy kapituláció is – szintén csak egy időpont van meghirdetve. A leírás szerint Stork Natasa meglátogatja korábbi tanárát, Zsótér Sándort, és magával viszi – az éppen idén újra kiadott – Pilinszky János Beszélgetések Sheryl Suttonnal című kötetét. Pilinszky egy fiktív beszélgetésbe ágyazott esszékötete is igazán különleges, ráadásul nagyrészt a színésztörténelem megkerülhetetlen alakjáról, Robert Wilsonról, illetve annak is A süket pillantása című előadásáról „társalognak” benne. Szóval a történet körbe ér majd a Trafóban, vagy éppen, hogy nem.
De egyébként a Trafóba akár be is lehetne költözni ősszel: az Árnyék, a Menedék, a Családi tűzfészek mellett a Dollár Papa Gyermekei – talán kicsit meglepő módon – a Nagyszínpadon mutatja be a Kelet című darabját; a sajátos stílusú Fekete Ádám a Haloktatás, márványprotézissel címmel a frissen végzett SZFE-s fizikai színházi koreográfus-rendező osztály vizsgaelőadását viszi itt is színre, a KV Társulat pedig szintén a Tűzoltó utcában mutatja be a nők elleni erőszakról szóló Pofon című darabját. Nekik egyébként egy premierjük már volt is ősszel, a HPS Kultszalonban Rainer Werner Fassbinder forgatókönyvén alapuló Miért lett R. úr ámokfutó? című előadás.
Az az igazság, elég erős ősznek nézünk elébe, már ha a járvány nem húzza keresztbe a számításokat. Jelenleg csak remélni lehet, hogy nem fogja.
Kiemelt kép: Nézők az Elisabeth című musical előadásán a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon 2020. szeptember 4-én. Fotó: Mohai Balázs /MTI
