A 27 éve a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanító Máté Gábor múlt héten nyújtotta be lemondását, majd volt és jelenlegi tanítványai énekléssel búcsúztatták.
Az Élet és Irodalomnak adott friss interjújában részletesen kifejtette döntése okait, és azt, hogy miként élte meg az egészet. Mint mondja, már akkor eléggé biztos volt benne, hogy számára ennek itt vége, amikor a kuratórium létrejött és megnevezték a tagjait.
Előtte a Színház- és Filmművészeti Egyetemről szóló egyeztetésre nem hívták meg az SZFE képviselőit; majd, amikor ezt Novák Eszter rektorhelyettes szóvá tette, Vidnyánszky a Teátrumi Társaság nevében ocsmány köpködésbe és gyalázásba kezdett nyilvánosan. Ezután, ha az ember komolyan veszi önmagát és azt a huszonhét évet, amelyet oktatással töltött, s ami miatt számtalan színházi megbízást és filmszerepet lemondott, s mindezt sárba tiporják és meggyalázzák, mint ahogy azt a színházi kultúrát is, amelyből az egyetem oktatói többsége kinőtt, nem tűrhet tovább. Tehát oly módon háborított föl engem ez az eljárás, hogy vállalhatatlannak tekintettem azt, hogy ott maradjak
– mondta Máté Gábor, akit osztálya eleinte követni akart az egyetem otthagyásával, de meggyőzte őket, hogy maradjanak, mert nem bírná azt a felelősséget, hogy nekik ne legyen diplomájuk.
A Katona József Színház igazgatója azokra a vádakra is reagált, hogy itt valamiféle balliberális ideológiát adnának át a hallgatóknak. Ez szerinte határozottan nem igaz, és éppen ez a vonzó ebben az intézményben.
Itt a szabadságot próbáljuk megtanítani a diákságnak. Na, nyilvánvalóan ez nem tetszik a hatalomnak. Én például rendkívül fontos szempontnak tekintem, hogy a diákjaim bárhol meg tudjanak felelni. Ne kötődjenek egyféle felfogáshoz. És azt gondolom, ez a legtöbb esetben sikerül is. A második év végén úgy adom át őket más tanártársaimnak, hogy bárki tudjon velük dolgozni.
Máté azt is felhozta, hogy Jordán Tamással másfél éve megbeszélték, hogy leviszi az osztályt Szombathelyre a Weöres Sándor Színházba. „Ennyit arról, hogy a vidéki színházak számára nem képzünk hallgatókat! Több osztályomat elvittem vidéki színházakba.”
A fő problémának egyébként a kettéosztottságot látja, ami oly módon eszkalálódott, amit már nem lehet elviselni.
A szakma felosztotta magát két oldalra. (…) Egy erdélyi kritikus szóhasználatát kölcsönözve: A oldalra és B oldalra. Ez jobban fedi a valóságot, mint az, hogy jobboldal és baloldal. Hiszen egyiknek sincsen köze egyik oldalhoz sem. Az úgynevezett jobboldaliak rásütötték azokra, akikkel nem értenek egyet, hogy azok a baloldal.
– mondta Máté, aki szerint fontos pont volt a hanyatlástörténetben, amikor megalakult a Magyar Teátrumi Társaság, mert akkor lett nevesítve ez a besorolás. Azzal viszont nem ért egyet, hogy egyedül Vidnyánszky Attilának róható fel mindez, mert kellett hozzá egy olyan politikai háttér és olyan szellemi atmoszféra, amiben ezek a lépések megtehetők voltak.
Az ellenségkeresés már régebb óta benne van a levegőben, ő csak segített jogosítványt adni ehhez. Ami számomra elgondolkodtató, hogy egyelőre más művészeti területeken nem tapasztalunk ehhez hasonló mértékű lerohanást.
Az interjúban beszél a tao-ügyről, és arról is, hogy újra megpályázta a Katona igazgatói posztját, de nem azért, mert ez a funkció boldoggá teszi, hanem mert kötelességének érzi. Bár úgy látja „egyre nehezebb színházat vezetni a mai Magyarországon, ugyanis a hatalom az önkormányzati választásokon kialakult helyzet következtében egyre durvábban reagál minden helyzetre. Lásd SZFE!”
Kiemelt kép: Marjai János/24.hu
