Minden rendben
Amikor Andy Vajna 2019 januárjában meghalt, a szakma abban az egy dologban egyetértett, hogy a magyar filmgyártás jelentős korszaka ért véget, és bármi jön, az biztosan más lesz, mint Vajna idejében, akinek szakértelmét azok is elismerték, akik emberi-politikai kapcsolataira ferde szemmel néztek. A Filmalap átalakulása gyors volt, Havas Ágnes vezérigazgató 2019 szeptemberében távozott, a Filmszakmai Döntőbizottság nem sokkal később, októberben átalakult, élére Káel Csaba filmügyi kormánybiztos került, ez év januárjában pedig a szervezet nevet váltott, és ma már Nemzeti Filmintézetként (NFI) hivatkozunk rá. Biztató jel volt, hogy a váltás viszonylag zökkenőmentesen lezajlott, és október 15-én már meg is született az első döntés az új Filmszakmai Döntőbizottság, azaz Káel Csaba, Kálmán András, Pesti Ákos, Fonyódi Tibor, Pál Ákos és Lukácsy György részéről.
Az NFI munkássága azóta is nagyító alatt van, és első ránézésre nincs is vele semmi gond: a filmek forognak, az elsőfilmesek Inkubátor Programja működik, új projektek kapnak pénzt, és bár a járvány a hazai filmszakmát is megrogyasztotta, az NFI ötvenmilliós gyorssegélye jókor és jól jött, és a nálunk viszonylag gyors lefolyású járvány enyhülésével már újra is indultak a munkák. A paletta sem tűnik egysíkúnak, közönségfilm és fesztiválra szánt szerzői alkotás egyaránt a csőben van, a zsánerek terén is változatos a kép. Madarász Isti fantasy-romkomot forgat Átjáróház címmel, szintén fantasy elemekkel készül a Szia, életem! című családi film, jönnek animációk, jön zenés mesefilm Dobó Kata rendezésében, éspedig 900 millió (!) forintos támogatással (El a kezekkel a papámtól!), első mozifilmjét készítheti Deák Kristóf, Fabricius Gábor is nagyjátékfilmen dolgozik – éspedig Christopher Nolan látványtervezőjével, Eggert Ketilssonnal, akivel mi is interjúztunk. Jön a Hosszú Katinka-doksi, és A vizsga című ügynök-thriller folytatása is A játszma címmel, a Viharsarokkal komoly sikereket elért Császi Ádám is forgathat, előkészítés alatt áll Szász János Utas és holdvilágja, illetve A martfűi rém rendezője, Sopsits Árpád Halassy Olivérről szóló sportfilmterve, a 42 karcsapás***. Ez a sokszínű és izgalmas felhozatal ugyanakkor nem tudja teljesen elvonni a figyelmet a hazai filmszakmában egyre növekvő elégedetlenségről és néhány olyan visszásságról, ami látszólag szembemegy a szakma logikájával és az utóbbi évek hivatalos kommunikációjával egyaránt.
*** Frissítés: Cikkünk megjelenése után kaptuk a hírt, hogy a Filmszakmai Döntőbizottság legutóbbi döntése alapján Sopsits Árpád 42 karcsapás című filmjét mégis csak elkaszálták: a sportfilm 20 millió forintos gyártás-előkészítési támogatás után gyártásba már nem mehet.
Kis magyar filmtámogatási kisokos: ahhoz, hogy egy film létrejöhessen, támogatás három fő dologra kérhető:
- forgatókönyv-fejlesztésre,
- gyártás-előkészítésre,
- és filmgyártásra.
Emellett az elkészült film terjesztésére, marketingjére is lehet időnként pályázni, de ez jelen cikk szempontjából másodlagos. A támogatás első szakasza jellemzően nem kizárólag anyagi: általában egy konzulens is segíti a forgatókönyv elkészültét, éspedig nem csak a látszat kedvéért, hanem nagyon is érdemi, szakmai iránymutatással. A forgatókönyv-fejlesztésre támogatást nyert projektek még elhasalhatnak később, ha például nem úgy sikerül a könyv, ahogy azt a támogatást nyújtók szerették volna, vagy második, harmadik verzió is készülhet belőlük.
Ha megvan a végleges, elfogadott könyv, ideális esetben jöhet a következő lépés, a gyártás-előkészítés, amire szintén pályázhat az alkotócsapat. Ez a munkafolyamat már messze nem csak ábrándos tervezgetés, nagyon sok konkrétummal jár: ilyenkor történik a casting, a helyszínkeresés, a szakemberek egyeztetése, összeáll a stáb, megszületik a költségvetés, a forgatási terv, az időzítések. Ezeknek pedig költségvonzata van, erre költik az esetlegesen megnyert gyártás-előkészítési támogatást, ami jellemzően tízmillió forint körül van, ritkán csúszik érdemben ezen összeg fölé.
Ugyan elvben a gyártás-előkészítés támogatása még nem jelenti automatikusan azt is, hogy a gyártást is támogatja majd a pénzosztó szervezet, de ha belegondolunk, logikus úgy tervezni, mintha az lenne, hiszen ha az előkészített film végül mégsem mehet gyártásba, az azt jelenti, hogy komoly mennyiségű munka, idő és közpénz veszett kárba.
Valahogy így gondolhatta ezt az előző döntőbizottság is, a Vajna-érában azok a filmek, amelyek gyártás-előkészítési támogatást kaptak, elsöprő többségükben el is készültek.
Nincs itt sömmi látnivaló
Az új Filmszakmai Döntőbizottság munkába állása óta, azaz kevesebb mint egy év alatt előkészített állapotból állították le Pálfi György Sömmi, Szász Attila Rendszerhiba, Zomborácz Virág Kicsi veréb és Almási Tamás Átokháza című filmjét is. Négy film. (Frissítés: Sopsits Árpád frissen visszadobott 42 karcsapásával ez a szám ötre emelkedett.) A puszta szám is árulkodó, ha pedig mellé tesszük, hogy ezek a rendezők az utóbbi évek prominens alkotóinak számítanak, még több a kérdőjel. Ezek közül a legnagyobb megütközést Pálfi György filmjének visszadobása válthatja ki, tekintve, hogy a Sömmi című projekt, szokatlanul magas, harminchatmillió forintos előkészítési támogatás után kapott kaszát.
A dolgot tovább bonyolítja, hogy az NFI-t vezető Káel Csaba indoklásként az Indexnek adott interjújában a túl magas költségvetést említette, ami a filmügyi kormánybiztos szerint nagyságrendekkel nagyobb volt, mint a film előzetes költségbecslése. Ugyanakkor a rendező, Pálfi György július 21-én a Facebookon arról írt, hogy nem volt ilyen költségbecslés, és mivel nem is kaptak olyan iránymutatást, hogy bizonyos keretbe kellene beleférniük, így nem próbálták belepréselni a filmet a büdzsébe, hanem egyszerűen csak elkészítették a költségvetést az elfogadott forgatókönyv alapján. Mint írta, a mai napig nem tudják, mekkora az az összeg, amit a filmügyi kormánybiztos emleget, és azt sem, hogy ki és mikor állapíthatta meg. Ráadásul Pálfi szerint az NFI szóba sem áll velük. A Sömmiről is kérdeztük az NFI-t, válaszukban fény derült a rejtélyre, ugyanis szerepel benne a Pálfi György által firtatott konkrét költségkeret is:
A Sömmi című filmterv gyártás előkészítési pályázatát megelőző egyeztetés során a pályázó arról tájékoztatta a Filmszakmai Döntőbizottságot, hogy a film tervezett megvalósítási költsége 600-700 millió Ft között lesz, ennek ismeretében ítélt meg gyártás előkészítésére támogatást a Filmszakmai Döntőbizottság 2019. október 15-én. A Filmszakmai Döntőbizottság által elutasított gyártási pályázatban (2020. március 31.) a Sömmi című filmterv gyártási támogatására igényelt összeg 1.513.500.000,-Ft volt.
Igen ám, de amikor erre a konkrét számra rákérdeztünk a rendezőnél, ő ismét hangsúlyozta, hogy a Filmintézet olyasmit állít, amiről ő, mint a projekt másik főszereplője, nem tud.
Meg kell ismételnem: ha tudtuk volna a hatszázmillió forintos határt, akkor az alapján számoltuk volna ki a költségvetést. Ez a hatszázmillió valami belső kommunikáció lehetett az előző Filmalap és az újonnan létrejövő Filmintézet között. Csak minket elfelejtettek tájékoztatni, a Filmintézet nem tud felmutatni olyan papírt, amin ez az összeg szerepel. Bárki, aki szakemberként ránéz erre a filmtervre, azonnal meg tudja becsülni, hogy egy 1848-ban játszódó kosztümös akció-dráma vajon ugyanannyiba kerül-e, mint egy dokumentumfilm Hosszú Katinkáról. A Filmintézet mondhatta volna azt is, amennyiben valóban akarja ezt a filmet (miután több mint 40 millió forintot költött az adófizetők pénzéből rá), hogy csak hatszázmilliója van rá, ad egy évet, hogy találjunk hozzá koprodukciós partnert. De ők inkább azt mondták: nem. És a te hibád. Kértük, hadd beszéljünk velük. De ők ezt elutasították. Azóta a sajtónak több információja van az ügyről, mint nekünk. Mert az újságírókkal hajlandóak kommunikálni, velünk, alkotókkal meg nem. Pedig egy tárgyalóasztalnál ezt a dolgot könnyen meg lehetne beszélni. De ők, úgy látszik, nem akarják ezt a filmet. Csak akkor ne kommunikálják azt, hogy a mi hibánkból
– írta nekünk a rendező.
Pálfi György tehát olyan indoklást kapott az elutasításra, amit alaptalannak tart, más rendezők viszont arról számolnak be, hogy gyakorlatilag nem kapnak érdemi indoklást, ráadásul a jelenlegi szokásjog szerint egy alkotónak egy projekttel csak egyetlen esélye van, ha egyszer visszadobják ugyanis, akkor már nem futhat neki még egyszer a pályázásnak. Ennek az NFI lapunkhoz eljuttatott válasza ellentmond, a Filmintézet emellett azt is kiemelte, hogy igyekeznek alternatívákat kínálni az elutasított filmterveknek:
Az elutasított gyártási pályázatokról szóló értesítések tartalmaznak szakmai indoklást, melyeket a Filmszakmai Döntőbizottság jegyez. Az indoklásokat a Filmintézet a pályázónak küldi meg, de nem hozza nyilvánosságra. Az elutasított forgatókönyv-fejlesztési pályázatok esetében a szakmai indoklás mellett a részletes előolvasói szakvéleményt is megküldi a Filmintézet a pályázónak. A forgatókönyvfejlesztési folyamatban több változat születik a forgatókönyvből. A fejlesztés úgynevezett fejlesztő szakemberek segítségével zajlik, a forgatókönyvek különféle verzióit a Filmszakmai Döntőbizottság minden tagja olvassa és véleményezi. Új elem a NFI esetében, hogy arra érdemes egészestés filmpályázatokat nem visszautasít, hanem megvalósításukat televíziós tartalom formájában (TV-film v. TV-sorozat) javasolja az alkotóknak. Elutasított pályázatot a pályázó az átdolgozást követően az NFI támogatási szabályzata szerint továbbra is újra benyújthat.
Rendszer: hibátlan
Akárhogy is, visszadobott címekből van szép számmal. Ami, nyilván, egy pályázati rendszerben valahol normális, ám ha végig nézzük a visszadobott projektek hátterét, akkor azt látjuk, hogy korántsem messziről jött laikusok kapnak kosarat, hanem tapasztalt és bizonyított alkotók. Csak néhány példa az utóbbi hónapokból: visszautasítást kapott a fesztiválkedvenc szerzői filmjeiről ismert Fliegauf Benedek Szállnak a varjak című filmje, de a közönségsikerek sem jelentenek garanciát, ezt jelzi legalábbis a Coming outot és a Seveledet jegyző Orosz Dénes, a kultikus Üvegtigrist jegyző Rudolf Péter vagy a Made in Hungáriával nagyot szakító Fonyó Gergely visszautasítása. De például Árpa Attila és Till Attila is az elutasítottak között van, utóbbi egy interjúban úgy fogalmazott,
Tizesével-huszasával vannak kidobva az alkotók. (…) A döntéshozók témákban hisznek, témáktól rettegnek, bizonyos témákat gyűlölnek, nem akarnak, és közben mintha mindegy lenne, hogy az adott rendező kicsoda és mit csinált eddig. Miközben a magyar film, bármit csinálunk, igenis szerzőcentrikus, azaz az alkotó személyéhez köthető, hogy miért jó egy-egy alkotás.
Hogy a rendezők korábbi teljesítménye messze nem jelenti azt, hogy könnyebben szavaz neki bizalmat a Döntőbizottság, arra talán Szász Attila személye a legjobb bizonyíték: az utóbbi hónapokban három filmjét dobták vissza, mindhármat úgy, hogy korábban forgatókönyvre vagy előkészítésre már kapott támogatást, azaz az alkotó joggal hihette, hogy jó nyomon jár, és a projektekből ténylegesen film lehet. Szásznak ez a fajta kudarc ugyan nem újdonság, hisz a Filmalap is sorra dobálta vissza a filmjeit, ám az Örök tél – ami egyébként szintén nem filmalapos pénzből, hanem a Gulag Emlékbizottság támogatásából készülhetett el – sikere reménykedésre adott okot. Hiszen egy olyan díj, mint Gera Marina nemzetközi Emmyje, amit az Örök télben nyújtott alakításáért kapott, és amelyet követően Káel Csabát meghívták a Nemzetközi Televíziós Akadémia tagjai közé, a legtöbb filmes piacon megnyitná a lehetőségeket a rendező előtt.
Egy ilyen siker után az ember úgy érzi, hogy a következő lehetőség talán könnyebben érkezik. Még mindig abban bízom, hogy egy olyan országban élünk, ahol számít, hogy mit tettél le az asztalra. A Filmalap például nyolc év alatt hét olyan filmtervet utasított el, amit én rendeztem volna. Ezeknek többségét A berni követ és a Félvilág sikerei után. Abban bíztam, hogy az Örök tél Emmy-díja után változik a helyzet, de nem így lett. Itt állok tettre készen, alkotói energiáim teljében, és történeteket szeretnék mesélni. Olyan történeteket, amikben hiszek
– nyilatkozta erről Szász Attila, akit ugyan mindhárom filmjének elutasítása megviselt, de a teljesen startra kész Rendszerhiba munkacímen készült, ’62-ben játszódó ügynök-thrillerének elkaszálása volt az, amit igazi gyomrosként élt meg.
Arról, hogy elismert, korábban sikeres produkciókat jegyző filmrendezők miért esnek el sorra a gyártási támogatásoktól, az NFI-t is megkérdeztük, ezt írták:
A Filmszakmai Döntőbizottság egy öttagú szakmai testület, mely többségi szavazással dönt a pályázatokról. A tagok a filmgyártás különböző területeinek – köztük például a forgatókönyvírás vagy a forgalmazás – nézőpontjait képviselik. Egy-egy pályázat lényegi alapja az adott filmterv – nem rendezőkről, hanem filmtervekről dönt a testület. Természetesen egy-egy döntésben sok egyéb szemponttal együtt szerepet játszik az alkotók, főként a rendező és a producer korábbi munkái, tapasztalatai is. (…) Az utóbbi időszakban támogatott (gyártási támogatás) mozifilmek között szerzői filmek és műfaji filmek egyaránt szerepelnek, számos olyan alkotócsapat is, melyekben a rendező elsőfilmes (első mozifilm rendezés), például Bernáth Szilárd / Larry, Fabricius Gábor / Eltörölni Frankot!, Deák Kristóf / Az unoka. A Filmszakmai Döntőbizottság a forgalmazási környezetet és a nézői igényeket, filmfogyasztási tendenciákat szem előtt tartva folyamatos egyensúlyra törekszik a szerzői és műfaji filmek között.
Mindezzel együtt a Rendszerhiba elutasítása még érdekesebb, ha mellé tesszük, hogy a filmet már évek óta fejlesztették, először 2016-ban kapott támogatást, 2019 őszétől előkészítés alatt áll, a gyártásra pedig idén januárban pályáztak, míg az ugyanazon műfajban utazó, ugyancsak a ’60-as években játszódó A játszma idén április végén bukkant fel először az NFI-nél, akkor kapta első fejlesztési támogatását. Azóta pedig már azt is tudjuk, hogy gyártásba is mehet. A játszma sikere a Rendszerhiba elkaszálása mellett még kontrasztosabb, ha mellétesszük a tényt, hogy a filmet Köbli Norbert írja, a producer pedig Lajos Tamás, és ők mindketten Szász Attilával dolgoztak az Örök télen – és Szász összes többi eddigi filmjén, A berni követen, a Félvilágon és az Apró meséken is.
A történelmet a győztesek írják – vagy nem írják
Köbli Norbert és Lajos Tamás párosa egyébként az NFI döntéseinek talán legnagyobb nyertese: négy közös filmtervük kapott zöld lámpát a közelmúltban: együtt dolgoznak a minden idők legdrágább hazai dokujaként aposztrofált Hosszú Katina-dokumentumfilmen, az említett A játszma című ügynökmozin, egy Ma este gyilkolunk című filmen, amelyben rendezőként mutatkozhat be Csányi Sándor, valamint a János vitéz élőszereplős verzióján is. Lajos Tamásnak ezen kívül még külön (más forgatókönyvíróval készülő) projektekre is kapott forgatókönyv-fejlesztésre pénzt, ezzel ő a Káel-féle rendszer legtöbb pénzt nyert producere – amellett, hogy egyébként a Színház- és Filmművészeti Egyetemet vezető alapítvány kuratóriumának is tagja.
A filmproducerek között Lajos Tamás mellett Kálomista Gábor, Ferenczy Gábor és Zákonyi Tamás nyert el filmjeire komolyabb összegeket, miközben több olyan producerről tudunk, akik ötödik-hatodik nekifutásra is visszapattantak az NFI-ről. A Drakulics elvtárs és a Seveled mögött álló Pék Csaba például hiába pályázott az elmúlt hónapokban, de a Testről és lélekről és az Akik maradtak producere, Mécs Mónika is sokadik pályázata után kapott végül támogatást – egy kétségkívül sikervárományosnak ígérkező projektre, a Hofi című filmre, amelyet Tóth Barnabás, az Akik maradtak rendezője dirigál majd.
Az alkotók személye mellett a visszadobott témák is érdekesek: elsősorban a történelmi filmek miatt.
Némelyik egy, némelyik két forgatókönyv-változatra kapott támogatást, ám ezen túl a tizennégyből mindössze két film jutott: a Paripa című 1848-as témájú családi filmhez Lengyel Balázs és Lovas Balázs elkészítheti a forgatókönyv harmadik változatát is 3,1 millió forint támogatással, a Kezdetek – végzetek című, Balassi Bálintról szóló film szkriptjének harmadik változatára az NFI szintén adott kétmillió forintot a forgatókönyvön dolgozó Dr. Csáji László Koppány néprajzkutató-jogász-antropológusnak.
De ha a Történelmi Játékfilmes Programra beérkezett filmtervek nem is győzték meg a döntőbizottságot, akkor is lett volna jócskán mozgásterük, ha a történelmi filmek tényleg olyan fontosak, mint ahogy azt a nyilatkozatok alapján hihetnénk, hiszen a Programon kívül is szép számmal érkeztek az NFI-hez ilyen témájú filmtervek. A már említett Sömmi, ami Rózsa Sándorról és koráról szólt volna, a Kádár-korban játszódó Rendszerhiba és Almási Tamás krimije, az Átokháza is történelmi film lett volna – mégis visszadobták őket.
Emellett a támogatást kapott filmek között sem hemzsegnek az egyértelműen történelmi filmek: a tíz jelentősebb összeggel támogatott, gyártásba került film közül mindössze kettő, az említett, 883 millió forinttal támogatott A játszma és Fabricius Gábor 434 millió forinttal támogatott filmje, az Eltörölni Frankot történelmi témájú. A többi egészen vegyes fantasytől családi filmig, ahogy annak lennie kell egy sokszínű filmgyártási programban – ám hogy akkor a beharangozott történelmi filmekkel mi lesz, arról egyelőre nem tudni. Erről is megkérdeztük egyébként a Nemzeti Filmintézetet, ám a válaszlevelükben a történelmi filmek témájára nem tértek ki. Annyi biztos, hogy idén még a Vajna-érában támogatást kapott magyar filmek fognak mozikba kerülni, a járvány miatt kissé feltorlódva. A Káel Csaba-korszak első filmjeire, és arra, hogy ez milyen közönségélményt jelent, tehát még legalább 2021-ig várnunk kell – hogy a hazai rendezők kilátásai hogy alakulnak, azt viszont addig is érdemes szemmel tartani.
Illusztráció: Csóti Rebeka /24.hu
