Emlékszik, hogy mit csinált tavaly ilyenkor?
Már terhes voltam, csak még nem tudtam róla. Akkortájt voltam egy esküvőn, ahol még buliztam egy nagyot. Éltem az életemet, terveztük a nyaralást – akkor még lehetett menni –, Balkán-túrára indultunk a férjemmel.
És ehhez képest most?
Pont a járvány tetőzésekor szültem, viszont így legalább együtt tudtunk lenni, a férjem is otthon volt velünk. Mi egyébként is egy karanténszerűségben lettünk volna, úgyhogy ilyen szempontból nekem nem hozott akkora változást a járvány. Szinte nem is vettem észre, persze most már rettenetesen idegesít a helyzet. Édesanyám és a családom Szerbiában él, így sokáig nem látogathattak meg, aztán találkozhattunk, most épp újra nem.
Ön szerint el tud indulni ősszel a színházi évad?
Nem tudom. Nagyon bízom benne, de sokan azt mondják, hogy kicsi az esély rá.
Lenne olyan munkája a közeljövőben, amit a járvány érinthet, vagy még szülési szabadságon van?
Az én életemet alapvetően semmilyen téren nem bolygatta meg a koronavírus. Viszont akik színházban vagy filmben dolgoznak, azoknak ez egy kemény időszak.
Mennyire követi a napi híreket? Gondolok például az SZFE modellváltásáról rendelkező törvényre.
Persze, hogy követem, bár megvisel, felhúzza az agyamat. Ugyan még nagyon kicsi a babám, a színműs tüntetésen ott voltam, mert úgy éreztem, ott kell lennem.
Mennyire vállalja a véleményét ezekben az ügyekben?
Vannak dolgok, amikor már azt érzi az ember, hogy muszáj, de a túlzott szerepvállalás is idegesít. Fontos kiállni, de én elsősorban dolgozni próbálok. Vannak olyan helyzetek, amikor az ember a saját keretein belül igyekszik valamilyen szinten hangot adni. Most én is ezt tettem, például szerepeltem a gólyaesküs videóban, illetve a Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a szabad színjátszás mellett kiálló színésznők videójában is. Nagyon politizálni nem akarok.
Megfordult a fejében bármikor, hogy külföldön próbálkozzon, vagy akár szakmát váltson?
Mert annyira elegem lenne az országból, hogy elmenjek?
Igen.
Nem, mert csak magyar nyelven tudnám ezt csinálni. Én más nem igazán tudnék lenni, nem azért, mert annyira fantasztikus vagyok abban, amit csinálok, hanem mert nem nagyon értek máshoz. Kétkezi munkát tudnék még végezni, vagy szociális munkásként látom esetleg magamat. Nem akarok álságos lenni, mert viszonylag tenyerén hordott eddig a szakma, jó dolgok történtek velem.
A most bemutatott Pesti balhé az első, a járványhelyzet után mozikba került film. Azért az szerencse, hogy annak nem nagyon tolódott el a premierje.
Éppen most olvastam el a kritikákat, és olyan, mintha szégyellnem kéne magamat, miközben miért kellene? Amikor azt olvasod, hogy amit csinálsz, csináltatok, minősíthetetlen, pedig tudod, hogy mennyi munkád, munkátok van benne, akkor azt magadra veszed és azt gondolod, hogy te vagy minősíthetetlen és szégyenteljes. Színészként nyilván tudnod kell kezelni a kritikát, ráadásul sok pozitív visszajelzést is kaptam a kritikusoktól az elmúlt években, de attól még nehéz. Megvisel, bár egy ideje inkább az anyasággal foglalkozom.
Mindig elolvassa a kritikákat?
Nem az összeset, de ha csinálok valami nagyobb projektet, megnézem, mit írnak róla, rólam.
Úgy vettem észre, hogy nem nagyon kap azért negatív kritikákat.
Sok energiát fektetek a munkámba, miközben teljesen szubjektív a végeredmény megítélése. De igen, amint már említettem, el vagyok kényeztetve, szeret a sors. Sokkal rosszabb helyen és helyzetben is lehetnék, de szerencsére nem vagyok.
A Pesti balhé női főszerepét alakítja, de itt inkább a csapaton, a köztük lévő megbonthatatlan egységen van a hangsúly. Inkább egy ilyen, családiasabb hangulatú forgatás, egy Kincsem-féle, nagy produkció és főszerep, vagy mondjuk Hedda Gabler a színházban?
Ez kicsit olyan, hogy mindig pont abba vagy szerelmes, akivel jársz. Nekem az akció-vígjáték, mint a Pesti balhé, nem a műfajom, de iszonyatosan örülök, hogy egy ilyen projektben is részt vehettem. Úgy láttam magamat, amikor a Színműről kijöttem, hogy én leszek az a színésznő, aki rengeteg művészfilmben szerepel, de megtaláltak a közönségfilmek is. Hozzám Csehov közelebb áll, a bulvár nem a világom, és nem is menne nekem jól. A szerzői film is közelebb áll a hozzám, de most már szeretnék ott tartani, hogy univerzális színész legyek, hol akciófilmben, hol szerelmes filmben, máskor pedig sitcomban játszhassak. Tök jó lenne magamat még több műfajban kipróbálni.
Úgy érzi, hogy nem ott tart, ahol kellene? Hol kéne?
Nagyon jó dolgom van, és ott tartok, ahol kellene, sőt talán még előrébb is, mert jó lehetőségeket kaptam a szakmában, amikkel tudtam is élni, hol jól, hol kevésbé. De még ma is sokszor szorongok. Például most megyek egy felolvasószínházba, és annyira izgulok, hogy a rendező bénának tart. Sokat szorongok ilyeneken.
Csak a szakmai dolgokat illetően szorong, vagy alapvetően szorongós?
Attól függ. Például látom, mások hogy rá tudnak feszülni a gyerek születésére, nevelésére, na én egyáltalán nem. Annyira ösztönös, bátor és laza vagyok benne, a szó jó értelmében, közben meg annyi hülyeségen tudok görcsölni.
Egy korábbi interjúban arról beszélt, mennyire zavarja, hogy ha a nevére keresnek a neten, sok helyen azt dobja fel először, a meztelen színésznő. Nekem úgy tűnik, ez egyre inkább a háttérbe szorulni látszik.
Igen, de ez ezer éve volt, és tettem is érte, hogy ne így legyen. Néha még mindig szóba kerül, mert izgalmas téma, de borzasztó idegesítő, amikor sok évvel ezelőtti dolgaimat, nyilatkozataimat kapják elő. Ráadásul azóta sokszor nemet mondtam már meztelen jelenetre, és már nem is vagyok olyan jó csaj, mint huszonévesen. Akkor sem voltam annyira. Voltak a tipikusan szép színésznők, én meg a bevállalós vagány. Színházban talán egy, maximum kettő rendező van, akinek bármit megtennék egy darabban. A film más. A színpadon kicsit olyan civil ez az egész, a filmben máshogy kezelik ezt. Ott nem lenne különösebb problémám a meztelenséggel, ha valóban indokolt.
Sokszor felvetődik a kérdés színésznőknél, megváltoztatja-e a színészetüket az anyaság. Máshogy tekint egy színésznő a testére például?
Próbáltam jó kondiban lenni a szülésnél, és hetente ötször tornázom egy félórát. Tudom, hogy innentől kezdve más színésznő leszek az anyaság miatt. Mint színész is vágytam az anyaságra, mert kíváncsi vagyok, mit változtat rajtam, kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz egy szerep, amit már anyaként alakítok. Biztos vagyok benne, hogy az anyaság hozzátesz egy nő színészetéhez. A testi dolgokon nem gondolkodtam, ez szerintem inkább hiúsági szinten érzékelhető, esztétikailag izgulok maximum ezen, sokkal jobban érdekel az előbb említett része. Enyém volt a világ, addig maradtam előadás után, amíg akartam, most pedig a fiam az első.
Tavaly szerződött a Vígszínházhoz, akkor a terhessége miatt végül nem játszotta el Anna Kareninát. Az idei évadban már visszatér?
Az új igazgatóval, Rudolf Péterrel abban egyeztünk meg, hogy január-februárban megyek vissza egy új darabot próbálni. Havi öt előadásom lesz, ami nekem is jót fog tenni. Az nem szimpatikus, amikor egy színésznő szülés után azonnal visszarohan dolgozni, de otthon sem jó ülni huzamosabb ideig.
Még Eszenyi Enikő hívta a Vígszínházba. Mit tapasztal, milyen most a hangulat az igazgatóváltás óta? Máshogy viszonyul az ottani munkához a történtek fényében?
Eszenyi Enikő többször is hívott a Vígbe, harmadjára leszerződtem. Előtte néhány évig szabadúszó voltam, aminek minden pillanatát imádtam. Sosem dolgoztam vele, egyszer ugrottam be egy darabjába. Nem látok bele ebbe az egészbe, azt érzékelem, hogy egyes kollégáknak évtizedes sérelmeik vannak. Sok minden történt a Vígszínházban az elmúlt időszakban: a Marton-ügy, aztán Eszenyié. Ezek óriási traumák egy társulat életében. Nagyon szurkolok nekik, hogy gyógyuljanak fel. Rudolf Péterrel ismerjük egymást, dolgoztunk már együtt, hála az égnek semmilyen feszültség nincsen köztünk, és örülök, hogy egy nagy szerepet kaptam az idei évadban.
Ön szerint mit fog csinálni jövőre ilyenkor?
Nagyon hiányzik az utazás, remélem, ha nem is nagyon messzire, de legalább a horvát tengerpartig eljutunk. Szakmai téren pedig olyan szerepeket szeretnék, amik teljesen újszerűek és a szívügyeim lesznek. Nagyon szeretnék filmet is forgatni újra, ahol nem szednek szét majd utána.
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu
