További egykori munkatársak szólaltak meg az Operettszínház zaklatási ügyében. Mint június elején mi is megírtuk, pokoli munkahangulatra és állandó megaláztatásra panaszkodtak az Operettszínház volt munkatársai. Korábban a színház két munkatársa beszélt arról az Indexnek, hogy Kriza Zsigmond, az Operettszínház azóta távozott ügyvezető igazgatója elviselhetetlen munkakörülményeket teremtett, bánásmódja megalázó volt, visszaélt a hatalmával.
Amikor egyiküknek megengedhetetlen megjegyzéseket tett a szexuális életére és a testére is, majd erről tájékoztatták Kiss-B. Atilla főigazgatót is, utóbbi tudomásuk szerint nem vizsgálta ki az ügyet, sőt egyiküket a panaszaira válaszul beküldte egy zárt ajtós, négyszemközti beszélgetésre a megvádolt igazgatóhoz.
Kiss-B. Attila később elismerte, hogy Kriza Zsigmond zaklatásgyanú miatt távozott a színháztól, és azt is állította, hogy egy külső szakemberekkel lefolytatott vizsgálat nem igazolta az állításokat. A vizsgálattal kapcsolatban kérdéseket vet föl a két megszólaló állítása, akik azt mondják, őket senki nem kereste meg a vizsgálat során.
Az Index az Operettszínház zaklatási ügyével foglalkozó csütörtöki cikkében újabb, az intézmény három egykori dolgozója erősítette meg, hogy bár nagyon szerettek volna az intézményben dolgozni, a színházban uralkodó légkör, a folyamatos stressz, a fenyegetettség-érzet és a megalázások miatt végül felmondtak.
Elmondásuk szerint „akkor kezdődött a pokol”, amikor 2019 decemberében, azaz az adminisztrációs területen messze leginkább kiemelt, legtöbb feladatot jelentő év végi időszakban – papíron – közös megegyezéssel távozott az osztályuk vezetője.
Reggel minden általunk ismert előzmény nélkül arra érkeztünk a színházba, hogy a felettesünk irodájának lecserélték a zárját; ő lement Kriza irodájába, aztán délelőtt 11-kor már el is ment. Pillanatok alatt eltűnt, és semmilyen tájékoztatást nem kaptunk a színház vezetőségétől sem a kialakult helyzetről, sem arról, azt hogyan tervezik megoldani.
Felettesük távozását nemcsak emberileg tartották furcsának, de munkakörét később sem töltötte be senki, pedig egyes feladatok megoldásának mikéntjét csak ő ismerte. Amit még furcsábbnak tart a cikk egyik megszólalója, hogy ő csak felmondásakor, véletlenül, egy munkatársától tudta meg, hogy tudtán kívül kinevezték az osztály vezetőjévé. Ennek még a dátumát sem tudja, állítása szerint semmilyen erről szóló dokumentumot nem mutattak neki a saját kinevezéséről.
A cikkből kiderül, hogy a munkatársak az év végéig tartó időszakban napi 10-12 órát dolgoztak. Elmondásuk szerint Kriza Zsigmonfszóban közölte velük, ezt „elvárja” tőlük, hasonlóan ahhoz, hogy ne vegyék ki a megmaradt szabadságukat, de ezt kérésre nem volt hajlandó írásba adni.
A megszólalók szerint folyamatos stresszben dolgoztak, ha csak felmerült, hogy találkoznak a vezetés tagjaival, görcsbe rándult a gyomruk vagy elsírták magukat. Arra nagyon ügyeltek, hogy Krizával egyikük se maradjon kettesben, miután az egyik kollégájuk zokogva jött vissza az ügyvezető igazgató irodájából,
Az intézmény egykori munkatársai szerint Kiss-B. Attilának tudnia kellett a színházban uralkodó, sokakat megviselő légkörről, hiszen munkáltatóként hozzá érkezett be a rengeteg felmondás, a főigazgatóval való kommunikációs kísérleteik azonban sikertelenek voltak.
Kiemelt kép: Róka László / Bizományosi / MTVA
