Nem kérdés, hogy Új-Zéland igazi humornagyhatalom, különösen az abszurd az erősségük. Ebből már Peter Jackson is megcsillogtatott valamit a 90-es években, mielőtt Középfölde végleg beszippantotta volna (Bad Taste, Hullajó), mostanában pedig Taika Waititi a legismertebb képviselője, akinek a lábai előtt hever Hollywood, így talán még azt is megengedik neki, hogy a második világháború után a Csillagok háborúját is elviccelje. Ám kettejük között megbújik személyes kedvencem, a Flight of the Conchords, amelyet egész biztos nem tudnék találóbban jellemezni, mint ahogy ők maguk megtették látható büszkeséggel: „Új-Zéland negyedik legnépszerűbb gitáros digi-bongo acapella rap-funk-komikus folkduója”.
Név szerint Jemaine Clementről és Bret McKenzieről van szó, akik külön-külön és együtt is elnyertek már egy halom díjat (van köztük Grammy, Oscar és a Torontói Filmfesztivál közönségdíja, hogy csak párat említsünk), ennek ellenére a mai napig teljes hitelességgel hozzák a két szerencsétlen, introvertált balekot, akik egymás félbe hagyott mondatait befejezve motyognak hülyeségeket két dal között. Ezt a képességüket még a 2000-re években fejlesztették tökélyre, amikor komikus duójuk először BBC-rádióműsort, majd HBO-s sorozatot kapott.
A Flight of the Conchords a tévézés történetének egyik legszürreálisabb sitcomja, amelyből természetesen országos cimborájuk, Taika Waititi is rendezett jópár epizódot. Röviden arról szól, hogy Jemaine és Bret elköltöznek New Yorkba, hogy Amerikában építsenek popkarriert, de a két év alatt sajnos csak egyetlen rajongót sikerül szerezniük. A sorozat 2009-ben sajnos véget ért, és azóta a két komikus inkább más projektekben kamatoztatta tehetségét, ám két évvel ezelőtt újra összeálltak egy kisebb angliai turnéra, amiből az HBO egy órás koncertfilmet forgatott.
A Flight of the Conchords: Élőben Londonból tökéletes kis foglalata a rövid életműnek, ahol egy-két új dallal fűszerezik meg a régi klasszikusokat, közte pedig a világ legcikibb rock and roll anekdotáit adják elő, bénán beszólnak a patriarchátusnak, és nem mulasztanak el viccet csinálni abból sem, hogy az elmúlt tíz évben nemcsak ők, de a rajongóik is megöregedtek. Az egész varázsa persze abban áll, hogy Bret és Jemaine nemcsak zseniális komikusok, de közben vérprofi zenészek is, akik játszi könnyedséggel parodizálnak végig minden műfajt David Bowie űrrockjától a betyáros countryn keresztül, az érzelmes gengszterrapig. Mert ahogy az egyik slágerükből kiderül, természetesen a legkeményebb rapperek is sírnak néha, csak nekik még a könnyeik is titániumból vannak.
A 2007-es sorozat és a 2018-as koncertfilm egyaránt nézhető az HBO GO-n.
