Hogy a Pixar milyen csodás vérfrissítést hozott annak idején az animációs filmek piacán, arról hosszan áradozhatnék, de ennek aligha van itt a legjobb helye. Most egy ennél jóval konkrétabb teljesítményről kell szót ejtsünk, ez pedig nem más, mint a L’ecsó, Brad Bird csodálatos animációs filmje, mely a gasztroforradalmat megelőzve olyan szenvedéllyel mesélt az étel szeretetéről, hogy attól a könnyünk kicsordul – nem beszélve arról, hogy kedvünk támad olajbogyót enni krémes francia sajtokkal, házi kovászos bagett-tel és kacsamáj terrine-nel, ami lássuk be, nem egyszerű így járványidőkben. Nem baj, egy szalámis szendvics is megteszi, valamit muszáj enni ehhez a filmhez.
A L’ecsóban ugyanis főzés lesz és evés lesz, és e kettő rajongó szeretete lesz, meg némi intrika és előítélet. Főhősünk, Remy egy patkány, aki egy különleges adottsága és egy furcsa szokása miatt meglehetősen kilóg társai közül: szuperfejlett a szaglása, valamint jobb szeret négy helyett két lábon közlekedni. Előbbi miatt ő lesz az egércsapat hivatalos étel-szortírozója, az a dolga, hogy szag alapján eldöntse, ehető-e a hulladékból összevadászott étel, vagy mérgezett. Ám Remy igazi szenvedélye a főzés, és egy fatális véletlen folytán elkeveredve otthonról Párizsban köt ki, éspedig konkrétan példaképe, a mesterszakács Gousteau éttermében, ahol nem bír ellenállni a kísértésnek, és befűszerez egy levest, aminek a csodájára jár a teljes vendégsereg. A dolgot egyetlen ember látja meg, Linguini, az újonc mosogatófiú, és úgy alakul, hogy mindenki azt hiszi, ő csinálta a levest. Így aztán a tökéletesen tehetségtelen Linguini és Remy patkány összeállnak, Remy végre főzhet, ám az idillt az étterem aktuális vezetőjének ármánykodása veszélybe sodorja.
A tüneményes sztorit a Pixartól megszokott mesteri animáció és fenséges látványvilág teszi teljessé, hogy szinte érezzük a levesek, sültek és ratatuille illatát, ráadásul senki nem fakad dalra, ami üdítő változatossság animációsfilm-fronton.
A L’ecsó hazánkban az HBO GO kínálatában érhető el.
