1. Az igazi bulibáró
Kevés zenésznek vannak szórakoztatóbb sztorijai Rod Stewartnál, de már az is elég döbbenetes, ha puszta számokban vizsgáljuk az énekes pályafutását. Kezdjük ott, hogy ő adta minden idők legnagyobb szabadtéri koncertjét a Rio de Janeiró-i tengerparton 1994-ben, mikor több mint három és fél millió ember sereglett össze a Copacabanára meghallgatni őt. Az évtizedek alatt csaknem hetven albuma jelent meg, amik közül kilenc volt listavezető, és máig több mint 120 millió példány kelt el belőlük világszerte. Mindez természetesen anyagilag is meglehetősen jövedelmező volt a számára, ami már sportautó-gyűjteményéből is látszik. Stewart vagyonát összesen 190 millió fontra, vagyis 74 milliárd forintra becsülik, amivel jelenleg a nyolcadik legvagyonosabb brit zenésznek számít, leginkább csak olyan élő legendák előzik meg a listán, mint Paul McCartney, Mick Jagger, Keith Richards, Elton John vagy épp Sting. Pedig Stewart karrierje jóval később pörgött fel, mint mondjuk a Stones- vagy a Beatles-tagoké, csaknem másfél évtizednyi zenei munkásság állt mögötte, mire a 70-es évek közepén világsztár lett a Faces frontembereként. A Faces-korszakot sokan tartják Stewart fénykorának, ami le is zárult a világhír beköszöntével. Ugyan korántsem ők írták a legeredetibb, legprogresszívebb dalokat, de egyvalamit senki sem vont kétségbe: ha nem is a Faces tapossa ki a rockzene jövőjét, ők adják a legőrületesebb bulikat.
Szétesőek voltunk és pontatlanok, ami a jó hangulatú rock and roll irányába tolta el a zenekart. Pont a szétesettségünk és a pontatlanságunk, illetve az ezzel kapcsolatos attitűdünk volt az, aminek köszönhetően a leginkább szórakoztatóak voltunk
– emlékezett vissza erre az időszakra Stewart 2012-es önéletrajzában.
2. Egyszerű munkásgyerekből lett Sir Rod
Stewart felemelkedése nem nélkülözi a mesei elemeket, ugyanis nem az elit vagy a középosztály sarja, hanem egy brit munkáscsalád ötödik, legkisebb gyerekeként látta meg a napvilágot. Skót származású apja dolgos vízvezetékszerelő volt London északi részén, és a kis Rod jövőjét is próbálta egyengetni a maga módján: először egy selyemfestő üzemben szerzett neki munkát, aztán focistának akarta kinevelni. És bár a fiú maga is rajongott a fociért, nem bizonyult elég tehetségesnek vagy kitartónak a pályán, így beszippantotta a soul és a rock and roll, ami végül sokkal magasabbra repítette, mint ahova focistaként juthatott volna.
Nem hiszem, hogy a szüleim valaha is képesek voltak felfogni, hogy mekkora pénzeket is kerestem. Már évekkel az első sikereim után egyszer megkérdeztem anyámat, hogy mit kér karácsonyra, mire hosszas tűnődés után egy új kenyértartót mondott.
Hiába a világhír és a fényűzés, Stewart nem feledkezett meg a gyökereiről, ami abból is átjön, hogy a könyvében milyen megilletődöttséggel idézi fel az élményt, hogy melós szülők sarjaként többször is a királynő előtt énekelhetett. Ennek a sikertörténetnek a betetőzése nyilván az a pillanat volt, amikor 2016-ban Erzsébet királynő lovaggá ütötte őt zenei és jótékonyságai szolgálataiért. Stewart akkor azt emelte ki, hogy egyetlen fájdalma az volt, hogy a szülei ezt már nem láthatták. Azóta mindenesetre Sir Rod Stewartként illik felkonferálni ezt a belőtt hajú, túlkoros kisfiút, aki bizonyára mindig alig várja már a protokoll végét, hogy végrehajthassa következő csínytevését.
3. Soha ne hagyd elöl az útleveled!
Merthogy Rod Stewart nagy mókamester. Zenekarai féktelen dekadenciája nem pusztán egy menedzserek által kreált színpadi mutatvány volt, és egyáltalán nem korlátozódott a koncertekre. Stewart mellett maguk a turnék is véget nem érő, eszelős bulikká változtak át. Az egyik kedves kis zenekari hagyomány például az volt, hogy gondos anatómiai leckékkel egészítették ki egymás útlevelét, izgatottan várva a találkozást a határőrrel. Stevie Salas, a Rod Stewart Band egykori gitárosa például felidézett pár íratlan szabályt ebből az időszakból:
- Ha bepiálsz és elalszol a repülőn, vagy szimplán egy bárban, könnyen ébredhetsz tojásokkal a cipődben, borotvahabbal és cigicsikkekkel a hajadban, mogyoróvajjal a füled mögött és filccel rajzolt bajusszal az arcodon, illetve egy gondosan pingált pöccsel bármelyik testrészeden.
- Mindig tartsd magadnál és őrizd éberen a fontos dokumentumaidat, különben egész biztos lehetsz, hogy egy pöcsrajz valahogy utat talál a lapjaira!
De a trollkodás nem korlátozódott az útlevelekre vagy a repülőkre, a legfőbb kárvallotjai a szállodai szobák voltak. És nem pusztán a koncertek után meghirdetett őrült afterpartykról volt szó, hiszen – a kor néhány másik rockzenekarához hasonlóan – Stewarték mesterei voltak a hotelszobák totális leamortizálásának (vagy ahogy ő nevezi: kreatív átrendezésének).
Nincs annál hatékonyabb módja, hogy eltöltsünk egy unalmas délutánt Pittsburghben, mint hogy telepakoljuk matracokkal a liftet és leküldjük a földszintre
– mondja, de megesett, hogy vadkacsákat úsztattak a liftben, bőröndöket vagy bútorokat lógattak ki az ablakon, illetve a részeg basszusgitárosukat meztelenül az ágyhoz szigszalagozták, hogy így okozzanak meglepetést a személyzetnek. Így eshetett meg, hogy egyszer 7000 fontos számlát állítottak ki Stewartnak egy amúgy olcsó árkategóriás hotelben. A Holiday Inn szállodalánc annyira berágott rájuk, hogy 1976-ban egy életre kitiltották Stewartot. Ennek persze nem az lett a következménye, hogy Stewarték nem szálltak többé meg ezekben a hotelekben, hanem az, hogy más zenekarok nevei alatt, például a Fleetwood Mac nevében jelentkeztek be. A Holiday Inn 2016-ban könyörült meg Stewarton, és negyven év után feloldotta az eredetileg életre szóló tilalmat. Az épp akkoriban turnéra induló Stewart persze azonnal kész volt a válasszal, és kiírta a Twitteren:
Jól gondold meg, mit kívánsz! Afterparty @holidayinn turné ezen a nyáron
4. Hatalmas kis hazugságok
„Sziasztok, itt egy fontos tanács Billy bácsitól. Ne vegyetek drogot… legyetek popsztárok és megkapjátok ingyen” – mondja a züllött énekest alakító Bill Nighy az Igazából szerelemben, és ennek az életbölcsességnek az alátámasztására Rod Stewart lehetne a tökéletes példa. Mert a rock and roll-életmódhoz természetesen nemcsak hotelszobák és útlevelek pusztítása tartozott hozzá, hanem a pia és a drog is. A kokainra az amerikai turnék során szokott rá Stewart a 70-es években, de állítása szerint soha életében nem kellett fizetnie a szerért, mindig volt valakinél a társaságban, aki adott neki. Egy ponton annyira rá volt pörögve, hogy nemcsak az emlékei homályosak, de komoly fizikai tünetek is mutatkoztak. Olyan gyakran szippantottak, hogy egy idő után elkezdtek aggódni az orruk épségéért, így ehhez a kérdéshez is kreatívan álltak hozzá, és análisan, megfázás elleni kapszulákba töltve használták a port, hiszen „az emberi test csodálatos dolog lévén gond nélkül került be a szervezetbe”. Stewart az ezredforduló körül szokott le, egy évtizeddel jó barátja, Elton John után, mikor akkori felesége közölte vele, hogy ez nem áll annyira jól. A 2010-es évekből visszatekintve így írt a vad évekről:
Nem tagadom, fantasztikus időket éltem meg, de nem vagyok erre büszke. Szerencsés voltam, mert akkor találkoztam ezzel, amikor még új és izgalmas móka volt. Jól jöttem ki belőle, mert sose volt olyan, hogy az életem függött attól, hogy sikerül-e kokaint vagy bármi egyebet szereznem. Mások nem voltak ilyen szerencsések.
A memoárjában igyekszik leszámolni néhány makacs városi legendával és pletykával, amit olykor ő maga gerjesztett, máskor csak áldozatává vált. Ott van például a megejtő sztori, hogy születése előtt fél órával egy német V2 rakéta csapódott be a kórház melletti rendőrkapitányság épületébe, így tulajdonképpen csodával határos, hogy kis Rod egyáltalán világot látott. Ezt a sztorit Stewart maga is nagy átéléssel terjesztette interjúkban, de önéletrajzában bevallja, hogy egy szó sem igaz belőle, valóban becsapódott egy német rakéta a környéken, de nem percekkel, hanem hónapokkal korábban. Ez is csak egy azok közül a mesék, legendák, vagy szemérmetlen hazugságok közül, amivel a hírnév érdekében etették a sajtót. A Stewarttal kapcsolatos legmakacsabb pletyka az a történet, hogy egy San Diegó-i melegbárban 17 matrózt elégített ki szájjal egyetlen éjszaka alatt, ami után mentők vitték el gyomormosásra. Bármilyen erős a kép, ez sem igaz.
Sosem elégítettem ki orálisan egyetlen egy matrózt sem, hogy egy teljes legénységről már ne is beszéljünk. És sosem kellett kimosni a gyomromat semmilyen sperma miatt
– írja a könyvben Stewart, aki szerint egy különösen elvetemült egykori PR-osa, Tony Toon fabrikálta és terjesztette ezt a történetet róla, hogy így bosszulja meg kirúgását. Ezzel a sztorival amúgy gyakran szívatták a zenekari társai is, amire Stewart mindig lazán reagált, de egy interjúban arról is beszélt, hogy az viszont nagyon fájt neki, mikor a gyerekeit heccelték ezzel az iskolában.
5. Az örök gyerek
Az ökörködésen, bulizáson, a nők hajkurászásán túl van Stewartnak pár szenvedélye, ami gyerekkorától kezdve végigkíséri. És most nem az ikonikus frizura belövésére vagy a zenére gondolunk, ami az első Dylan-lemez meghallgatásakor magával sodorta, és azóta sem ereszti. De ott van például a foci, ami sportolói karrierje gyors kudarca után is rögeszméje megmaradt. Stewart egy idei interjúban azt mondta, hogy hetvenéves koráig csaknem minden vasárnap játszott egy meccset barátokkal, aminek köszönhetően legalább vasárnap reggelente nem drogozhatott és ihatott, mert az meglátszott volna a pályán nyújtott teljesítményén, „így tulajdonképpen a foci mentett meg ilyen szempontból” – mondta egy interjúban.
Emellett Stewart híresen lelkes rajongója a skót válogatottnak és a Celticnek, ha teheti, elmegy meccsekre. Ha pedig Los Angelesből mégsem repül át, akkor egy Twitter-üzenettel csődíti össze a kaliforniai Celtic-rajongókat egy helyi bárba, hogy megünnepeljék a csapat győzelmét. Egyszer az is megesett, hogy a Celtic az ő kertjében tartott edzést, az erről szóló, lelkes beszámolójából kihallatszik a tizenéves rajongó kisfiú csodálata, akinek legvadabb álmai válnak épp valóra. Stewart másik nagy gyerekkori szenvedélye a vasútmodellezés, amiről szintén lelkesen és hosszasan tud értekezni. Két házának a pincéjében is felállított egy gigantikus terepasztalt, és többször is szerepelt már a Model Railroader magazin címlapján, azt állítva, hogy ez a sajtómegjelenés nagyobb megtiszteltetés volt számára, mint bármelyik zenei magazin borítójára rákerülni. Ezzel ráadásul missziója is volt, sorra érkeztek hozzá az ilyen köszönetek:
Bravó, Rod! Évek óta modellezek titokban, de most, hogy már egy rocksztár is bevallja, nem fogom többé szégyellni.
Persze Stewartot nemcsak a miniatűr járművek hozzák lázba: nagy autógyűjtő, vannak Lamborghinijei, Porschéi és olyan ritkaságai is, mint egy Enzo Ferrari, amelyikből mindössze négyszázat gyártottak. Gyűjteménye méretét jelzi, hogy mikor a GQ magazin megkérdezte tőle, hány Ferrari van épp a birtokában, nem is tudta pontosan összeszámolni.
6. Legyőzte a betegséget
Stewartnál 2000 tavaszán diagnosztizáltak pajzsmirigyrákot, és pár héten belül meg is műtötték. Ezután hónapokra teljesen elveszítette a hangját, ami eléggé megviselte, hiszen épp azt szerette a zenészlétben, hogy nincs korhatár, és sosem kell nyugdíjaznia magát, mint mondjuk egy focistának. „Ha egyszer egy rockzenekarban énekelsz, utána nem nagyon tudsz már olyat csinálni, ami hasonlóan ki fog elégíteni. Ez szerintem a legjobb állás a világon” – írta a 2013-ban magyarul is megjelent memoárban. Végül visszanyerte a hangját, azóta is gőzerővel készíti a lemezeket és turnézik. Az eset óta Stewart komoly összegeket fektet jótékonyságba, főleg olyan szervezeteket támogat, amelyek a rák ellenszerét kutatják, különös tekintettel a gyerekeket érintő fajtáira. Az énekes tavaly mondta el, hogy 2017-ben prosztatarákot találtak nála, de mára ebből is teljesen kigyógyult.
7. Mint egy strici
Felszabadító, amikor valaki képes belátni a gyengeségeit és akár nevetni is rajtuk. Stewartot is az teszi igazán szimpatikus jelenséggé, hogy egy pillanatra sem próbálja leplezni vagy szépítgetni magánéleti és szakmai baklövéseit, könyvében és interjúiban megnyerő őszinteséggel idézi fel minden hibáját, készségesen elismerve, milyen idiótán/felelőtlenül/szégyenletesen viselkedett, különösen a nőkkel, akiket agyba-főbe csalt, mígnem negyvenes évei közepén kissé megkomolyodott, mikor elvette második feleségét, a nála 24 évvel fiatalabb Rachel Huntert. 2006-ban azonban elváltak, ami után az összetört Stewart úgy érezte, nincs szüksége arra, hogy még egyszer belezúgjon egy huszonéves, magas, szőke lányba. Naná, hogy alig fél évvel később találkozott a nála 26 évvel fiatalabb Penny Lancasterrel, akivel gyorsan meg is házasodtak, és azóta is együtt élnek. Stewartnak két gyereke született ebből a házasságból, akikkel együtt már nyolc gyereke van összesen.
A szakmai mellényúlásokról is hasonló nyíltsággal beszél. Készséggel elismeri, hogy sokszor gyötrelmesen ment számára a dalszerzés, részben ezért is állt le vele olyan hosszú időre, inkább a feldolgozáslemezekre koncentrálva. Abból sem csinál titkot, hogy ma már ő is rettenetesnek tartja a 76-os Night of The Town című lemez borítóját, amelyen szalmakalappal és pezsgőspohárral a kezében pózol, „mint egy strici”. Illetve, hogy a hatalmas sikert hozó Da Ya Think I’m Sexy? című diszkósláger olyan volt neki, mintha egy rózsaszínű vécéülőkét akasztott volna a nyakába, és már ő maga sem énekli szívesen, ám a közönség majdnem minden koncerten kiköveteli. Pontosan tudja, hogy ezzel a számmal sikerült elidegenítenie magától a régi rajongói egy részét, akik a diszkóra ősellenségként tekintettek. Ennek ellenére sem bánta meg:
Világszerte mindenütt sláger volt, még olyan helyeken is, amelyekről nem is hallottam, vagy legalábbis nem hittem volna, hogy van ott elektromos áram. Szóval hogyne lennék büszke rá?
7 és ½. Nincs vége a balhéknak
Hiába ütötték lovaggá és nőtt be a feje lágya, Stewartnak azért nem vált teljesen balhémentessé az élete. A sors iróniája, hogy az eset ismét egy hotelben történt. Sir Rod szilveszter éjszaka keveredett összetűzésbe egy floridai hotel biztonsági őrével, amiért az nem akarta az énekes családjához tartozó gyerekeket beengedni egy gyerekeknek tartott privát rendezvényre. Stewart állítólag meg is ütötte a biztonsági őrt, amiért bocsánatot kért, bár azt állította, azért vesztette el az önuralmát, mert az egyik őr provokálta őt. Az énekesnek lesz módja ezt kifejteni a Palm Beach-i bíróság előtt, ahol február elején kell megjelennie, akárcsak az esetnél szintén jelen lévő 39 éves fiának, Seannak.
