A Sorozatlövő című podcastunk első tíz részét a sorozatoknak szenteltük: forgatókönyvírókkal, rendezőkkel, kreatívokkal és színészekkel jártuk körbe a témát.
Bár nem volt annyira egyértelmű a válasz, mint gondoltuk, az általános vélemény mégis az, hogy a legtöbb filmes profitálhat a mostani folyamatokból, és az ezredforduló környékén kezdődő hosszabb szünet után a hazai sorozatgyártás új erőre kapott.
A 2019-ben indult műsorunk főbb tanulságait gyűjtöttük egybe, megmutatjuk, mennyi mindent tudtunk meg a sorozatkészítésről és annak nehézségeiről.
Magyar piac, amerikai igények
Amit biztosan tudunk a sorozatokról: sose lesz rájuk annyi pénz, mint Amerikában, a piac lényegesen kisebb, ám a magas színvonal ugyanúgy elvárás. A néző az amerikai sorozat minőségét szokta meg – mondta a közönségfilmeket és tévésorozatokat is jegyző Herendi Gábor, aki hozzátette: ettől függetlenül nem érdemes a tengerentúli sorozatok példáját követnünk, ha, mondjuk, az akciójelenetekről van szó. Bár a Netflix még messze nem fenyegeti a kereskedelmi tévék egyeduralmát, a streaming szolgáltatók elképesztő magasra tették a lécet. Az óriáscégek egymásra licitálnak, és abszolút megállja a helyét Herendi Gábor gondolata, miszerint a mozi beköltözik a tévébe. Hogy kicsit elrugaszkodjunk a magyar példáktól, ott van a nemrég csatlakozó Apple TV+, aki annyit ígért Jennifer Aniston és Reese Witherspoon The Morning Show című drámasorozatáért (állítólag részenként tizenöt millió dollárról, azaz nagyjából négy és fél milliárd forintról van szó), hogy simán kiütötte a konkurenciát. Ha beszorozzuk ezeket az összegeket egy évad nyolc-tíz részével, máris kijön egy nagy költségvetésű mozi büdzséje.
Nagyon nehéz megmondani, kipukkad-e a straminglufi – a Drága örökösök showrunnere, Hámori Barbara szerint előbb-utóbb biztosan –, de az nyilvánvaló, hogy messze még a sztori vége, ha az Amazonnak megéri 250 millió dollárt (~74,6 milliárd forint) kifizetnie A Gyűrűk Ura szellemi tulajdonáért. Iszonyú pénz van a sorozatiparban, az Aranyélet vezető írójaként is dolgozó Krigler Gábor sem véletlenül fogalmazott úgy a podcastünkben, hogy még egy bénaságot is rengeteg pénz létrehozni. Ma már minden iszonyatosan jól néz ki a sorozatiparban, de nem mindegy, hogy mit takar a látvány.
Már megzavarodom ettől az újdonságmániától
– emelte ki Tasnádi István. Az Aranyélet és a Terápia forgatókönyvírója szerint a lenyűgöző látvány sokszor elvonja a figyelmet a lényegről: a sztoriról. Egyáltalán nem mindegy, hogy mi néz ki jól, mi az a történet, ami leköt bennünket sok részen át.
Évek óta egészen elképesztő mennyiségű sorozat készül a nemzetközi piacra, még a legaktívabb fogyasztók sem tudják tartani a lépést a kínálattal. Nálunk mondjuk nem fenyeget egyelőre hasonló veszély, de Amerikában egyszer valóban meg fogják unni a nézők, hogy ennyi mindenre fizetnek elő az HBO-tól a Netflixen át az Amazonig. A magyar piacon jelenleg az HBO-é a lehetőség, hogy fenntartsa a dráma színvonalát. Olyan sorozatokat csinálhatnak, amilyenekről mindenki beszél, nem pedig olyat, amilyeneket mindenki szeret. Ezt az elvet említette meg Angyalosy Eszter és Krigler Gábor is: emlékezzünk csak vissza az Aranyélet harmadik évadára, ami sokakban úgy maradt meg, hogy mennyi negatív kritikát kapott, közben meg inkább arról volt szó, hogy végre rengetegen foglalkoztak a sorozattal. Persze nem lehet száz százalékos az elégedettség, de nem is erre ment ki a játék: egy jó sorozat általában megosztó is.
Az óriási érdeklődés és több reménysugár után (Enyedi Ildikó HBO-s fejlesztéséről is sokat lehetett hallani) az idén az HBO behúzta a féket, és megakadt a hazai sorozatgyártás. Az HBO hivatalos indoklása szerint jelenleg is több fejlesztés alatt lévő sorozat van talonban, csak az kérdés, hogy ezekből mikor valósulhat meg bármi is. A korábban az HBO-nak is dolgozó Tasnádi István ugyan nem tartozik az optimisták közé a magyar sorozatgyártás jövőjével kapcsolatban, de úgy gondolja, ideje lenne elhinni, hogy a magyarok is képesek saját ötletből felépíteni egy sorozatot.
A kereskedelmi tévék felelőssége
Az HBO mellett azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kereskedelmi csatornákat sem, amelyek gőzerővel gyártják (sokukat Kapitány Ivánék cége) a sorozatokat. Több vendéget hívtunk a közönségprodukciók oldaláról: eljött hozzánk az RTL Klub kreatív igazgatója, Herman Péter, A mi kis falunk és a Jófiúk alkotója, Kapitány Iván vagy a Drága örökösök showrunnere, Hámori Barbara. De olyan színészeket is vendégül láttunk, mint Nagy Ervin vagy Balsai Móni, akik a szó legklasszikusabb értelmében vett A-kategóriás színészekként vettek részt kereskedelmi tévés produkciókban. Nagy Ervin A Tanárban játszott, és bár sokáig ódzkodott a kertévétől, eljött a változás, az RTL Klub pedig jó úton jár, hogy egyre színvonalasabb tartalmat gyártson. Annyi különbség, hogy míg az HBO-nak több évtizedes a tapasztalata a mozis minőségű sorozatokban, addig az RTL Klub most bontogatja a szárnyait.
Hámori Barbara szerint például a Vajna-korszak filmes felfutása a sorozatokat is húzta magával, jót tett a magyar piacnak az erős filmgyártás. Ők azonban ahelyett, hogy Cannes-ból lesték volna el az új tévés trendeket, Kelet-Európában néztek körül, hogy megtudják, a környéken mi működik. Hámori így talált rá a szlovák Mi kis falunkra, aminél még csak nem is a történet ragadta meg egyből a figyelmét: a nézettségi adatokra kapta fel a fejét, és ez is a kulcs a kereskedelmi tévéknél. A nézettségre megy ki a játék, és mivel egy sokkal szélesebb spektrumú közönségnek gyártanak, ennek mentén is muszáj, hogy tartalmat válasszanak. Jó példa erre az Aranyélet, ami a magyar HBO zászlóshajója és büszkesége lett, míg a TV2-n a földbe állt. Sokszor szóba jött a meghívottaknál, hogy azok a nézők, akik mondjuk egy Aranyéletre kapnak rá, előszeretettel választják az online streamet. Kapitány Iván is aláhúzta, hogy jelenleg elképzelhetetlen, hogy egy kertévé gyártson egy Csernobil típusú tartalmat. Ha így nézzük, máris könnyebben lehet értelmezni, hogy az idén műsorra tűzött Alvilág Ujj Mészáros Károly rendezésében és Balsai Móni főszereplésével miért nem érhette el A mi kis falunk sikereit. Igaz, online erőre kapott. Esténként azonban az emberek általánosságban inkább a nevetést és a könnyed kikapcsolódást keresik az RTL Klubon vagy a TV2-n.
Eddig ez mindenképpen hiányzott, de Káel Csaba már jelezte, a jövőben kiemelt figyelmet kap a tévésorozatok támogatása is.
Licenc vagy nem licenc? Ez itt a kérdés
Abban mindenképpen igaza volt Krigler Gábornak, hogy a vásárolt tartalmak stigmatizálják a sorozatokat, akkor is, hogy ha úgy átírták a forgatókönyvet, hogy az eredeti írója se ismerne rá. Így volt ez az Aranyéletnél, vagy akár a Drága örökösök folytatásánál is, ugyanakkor az maradt meg bennünk, hogy ez még mindig nem saját. Természetesen ez volna a cél, de ahogy Herendi Gábor, az egyébként végre hazai fejlesztésű Ízig-vérig rendezője is mondta, az út elején járunk.
Azt szinte mindenki aláhúzta, hogy nem lehet egyből a saját ötletekkel a csúcsra törni. Hámori Barbara úgy fogalmazott, hogy ez egy evolúció, tanulási folyamat, amíg egy országban az iparág eljut oda, hogy megfelelő színvonalú, saját fejlesztésű sorozatokat készítsen. Nálunk pedig a hosszabb kihagyás azt eredményezte, hogy gyakorlatilag elölről kellett kezdeni az egész tanulást.
A licencek viszont nagy biztonságot jelentenek, hiszen máshol már kipróbálták őket, és akár tanulhatunk a korábbi hibákból. Az ugyanakkor elengedhetetlen, hogy tudjunk kapcsolódni a vásárolt történethez, legyen valami magyar vonatkozása. Ezt Kapitány Iván is elmondta a Jófiúk kapcsán: egy spanyol eredetit kellett magyarosítani úgy, hogy abban is kapcsolódjon a sztori a magyar valósághoz, hogy itt a rendőrök nem használják naponta a lőfegyverüket, miközben a poénokat is a magyar közönség ízléséhez kell igazítani. A jövő évben azonban valószínűleg azzal is foglalkozhatunk, hogy milyen tényleg saját sorozatok készülnek mankó nélkül (az RTL Klubon többek között ilyen lesz majd a Mellékhatás). Ehhez a magabiztossághoz kellett pár előkép, hogy a magyar piac is kitapasztalja, hogy mi működik, és mi nem. És azt se felejtsük el, hogy könnyebb egy csatornának is rábólintania a gyártásra, ha a sztori valakinek már bejött.
Lassanként azonban elhisszük, hogy ez nekünk is megy, és könnyen elképzelhető, hogy a jövőben magyar sorozatok kerüljenek ki a nemzetközi piacra. Ez viszont idő, az idő meg pénz, és leginkább a kereskedelmi csatornáknál ritka, hogy éveket áldozzanak a fejlesztésre. 2020-ban viszont sanszos, hogy már nem a licencekről beszélgetünk majd.
A Sorozatlövő című podcastünk a jövő évben is folytatódik, új, hasonlóan izgalmas kulturális minisorozatokkal.
