Még december legelején szivárgott ki egy törvénytervezett, amely teljesen átalakította volna a kulturális vagy legalábbis a színházi életet. Ebben szerepelt egyebek mellett
- a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) – ha jogilag nem is, de értelmét tekintve – megszüntetése,
- a független színházak – lényegében – ellehetetlenítése és
- hogy az önkormányzati fenntartású, de államilag is támogatott színházak vezetőit csak miniszteri jóváhagyással lehet kinevezni.
A december 3-án Kásler Miklós és Varga Judit miniszterek által a kormány elé tett javaslatból végül előbbi kettő teljesen kimaradt a hétfőn az Országgyűlésbe már Semjén Zsolt által benyújtott törvénytervezetből.
Utána kormányzati politikusok és a kormánymédia is fennen hangoztatta, hogy „nahát nincs is szó az NKA beszántásáról”, sőt a kiszivárgott javaslat valódiságát is megkérdőjelezték. Péntek este ugyanakkor a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Demeter Szilárd – aki többedmagával felelt a tervezet létrehozásáért – elismerte, valóban volt arra terv, hogy – a riporter szavaival éljünk – „felszámolják, beszántsák, átalakítsák”.
(…) Valóban volt ilyen gondolkodás. Különböző forgatókönyveket készítettünk el többed magunkkal (…) Sokat gondolkodtunk rajta, különböző modelleket dolgoztunk ki, aztán végül is megszületett az a politikai döntés, hogy akkor most nem nyúlnak az NKA-hoz.
Hogy erre miért nagyon diplomatikus kijelentés az, hogy átalakítás és nem az, hogy megszüntetés, beszántás? Az NKA csak jogilag maradt volna fel, annak lényegét adó kollégiumok – ahol a körülbelül 10 milliárdos kulturális támogatásokról döntöttek eddig (és most úgy tűnik, egy darabig még mindig) – szerepe megszűnne, és a támogatásokról egy újonnan létrejövő grémium, a „kultúrstratégiai intézmények” vezetőiből álló Nemzeti Kulturális Tanács javaslatára döntött volna a miniszter, jelen esetben Kásler. Vagyis, az eddigi önigazgató rendszert felváltotta volna egy, a kormányhoz hű tanácsadó testület és a miniszternek az eddiginél is fontosabb szerep jutott volna.
Demeter a HírTV-s interjúban egyébként utal arra, hogy az NKA-s rész azért is maradt végül ki a törvényjavaslatból – amit aztán szerdán meg is szavazott a kormánytöbbség –, mert a Fidesz közeli elit is ellenérdekelt benne.
Az önkormányzati színházak vezetőinek kinevezéséhez szükséges miniszteri jóváhagyást azzal magyarázta, hogy „ha az állam is beszáll a költségekbe, akkor szeretné látni, hogy mire költik el azt a pénzt és hogyan költik el azt a pénzt”, mert az az állam felelőssége, hogy a közpénzt hogyan költik el. Azt csak mi tesszük hozzá, hogy a színházak beszámolóit, üvegzseb gazdálkodási adatait a honlapjukról könnyedén el lehet érni.
Ahogy az egyáltalán nem kerül szóba, pedig a kormány nagyon nyomja, ez a fő érvük a törvény elfogadása mellett, hogy Gothár Péter zaklatási ügye miatt van minderre szükség.
De sok más – nevezzük így – érdekességről is beszél, például arról, hogy elég állami pénz van-e ma a kultúrában: „nem több pénz kellene, hanem hatékonyabban kéne elkölteni ezeket (…)
ez nem azt jelenti, hogy beleszólunk a művészek alkotói tevékenységébe, nem adunk megrendelést, hogy akkor most nem tudom milyen propaganda anyagot kell gyártani,
egész egyszerűen arról szól, hogy az adófizetői pénzeket minél szélesebb társadalmi hasznosulásban szeretnénk látni.”
Erre a riporternő azt kérdezte:
– Vidnyánszky Attila úgy nyilatkozott nemrégiben, hogy az sem lenne ördögtől való, hogy ha a kormány kultúrpolitikája, mondjuk a színházak repertoárjában is, megjelenne bármilyen formában. Ön mit gondol erről?
– Én ezzel teljes mértékben egyetértek (…) a magyar kulturális identitás az nem csak kulturális kérdés, hanem politikai kérdés is.
Beszél még több mindenről Demeter, magyar versenyelőnyről (ami az, hogy magyarul nézünk a világra), a könyvtörvényről, könyvpiac átalakításáról (mert most válságban van) stb., akinek van kedve, itt megnézheti.
Kiemelt kép: 24.hu/Fülöp Dániel
