A második világháború hajnalán, 1940-ben a Franciaországot már elfoglaló Adolf Hitler eldöntötte: a Nagy-Britanniával való békekötés kútba esése, illetve Németország britek általi bombázása után csak egy lehetőség kínálkozik előtte – az angol partraszállás, melynek első lépésében a Luftwaffe a RAF vadászgépekkel megrakott bázisait próbálta elpusztítani.
Egy London felett véletlenül kioldott bomba aztán egy csapásra megváltoztatta a háború menetét, hiszen
Az ellentámadás nem indult túl jól, hiszen a birodalmi főváros légterébe repült ötven repülőgép közül hat lezuhant, az akció egyetlen halálos áldozata pedig a város állatkertjének egyik elefántja volt.
A britek a következő hetekben persze rákapcsoltak, sőt, komoly sikereket is arattak. A lendületet a német bombázók és vadászrepülőgépek újbóli, London fölé érkezésekor is megtartottak.
Közel két hónapon át, az időjárás rosszra fordulásáig folytak a harcok, a német vezetés azonban
hogy nem lesz képes felőrölni a RAF erejét.
London és a szigetország nagyvárosai ettől függetlenül persze jókora kárt szenvedtek:
Így járhatott volna az 1903-ban, tizennyolc éves munka után elkészült neo-bizánci stílust képviselő Westminster-katedrális, a brit téglaépítészet egyik gyöngyszeme is.
1940. szeptember 20-án el is indult egy bombázó, aminek egyik célja az volt, hogy romba döntse az épületet, a célpontot azonban eltévesztették, így a robbanás az egy évvel korábban már Winston Churchillnek és feleségének is otthont adó házsor, a Morpeth Terrace és a templom kórusa (szentélye és főhajója közti tere) közt földet érve következett be.
A méretes kráter a következő év tavaszáig tátongott a területen, ekkor azonban a templom gondnoka és felesége úgy döntött, veteményeskertté varázsolja a bombázás kézzelfogható mementójává vált gödröt.
Az ötlet nem volt előkép nélküli, hiszen a nem csak a kényelmi áruk, de az alapvető élelmiszerek hiányát is hozó második világháború éveiben, a kormány bátorítása hatására számos család döntött úgy, hogy saját házuk előtt, kertjükben, egy játszótér sarkában, golfpályákon, vasúti sínpárok mellett, vagy épp egy városi park közepén apró hoznak létre egy apró, zöldségeket adó miniültetvényt.
A Victory Gardens (Győzelmi kertek) nevet viselő ötlet az amerikai agrártudós, George Washington Carver fejéből pattant ki, majd a háború során Amerika- és Európa-szerte igen népszerűvé vált:
A területen ma a Páli Szent Vince nevét viselő szomszédos katolikus általános iskola udvara áll, a gyerekek pedig minden bizonnyal teljesen gyanútlanul töltik itt az órák közti szabad perceket, semmit sem tudva arról, hogy egy rövid időre kertté vált bombatölcsér felett szaladnak át:
A délkelet-ázsiai variáns
Az ötlet a második világháború után is használatban maradt: a hétmillió tonnányi bombát Vietnamra, Laoszra és Kambodzsára zúdító Egyesült Államok támadásai során létrejött holdbéli tájon a helyiek számtalan apró, tíz-tizenöt méter átmérőjű halastavat hoztak létre, ahol ellenőrzött körülmények közt nőhetnek a később majd a családok asztalára kerülő halak.
