A hvg.hu-nak adott interjút Nagy Ervin, aki Bodzsár Márk nemrég bemutatott Drakulics elvtárs című filmjének egyik főszereplője. A színész egy tuskó belügyest alakít, aki közben mégis egy „érző szívű bunkó mackó”. Nagy Ervin nagyon szerette a karaktert, elmondása szerint keresi is az ilyen figurákat, akik nagyon eltérnek az eddig megszokott, általa alakított hős-típusoktól.
Nem akarok benne maradni a Kincsem-féle karakterben. Nem tervezem a teljes szétfolyásomat, de ilyen kirándulást már nagyon régóta szerettem volna tenni. Szeretek az öntelt magyar macsó típusból hülyét csinálni. Azt tapasztalom, hogy a filmrendezők legtöbb esetben úgy működnek, hogy ha egy karaktert megtalálnak benned, attól ritkán mernek elrugaszkodni. Nálunk rendezőcentrikus a filmgyártás, az ő szemszögük a domináns, ezért, ha szerencsém van, akkor bekopogtat egy ilyen szereppel valaki, ha nincs szerencsém, akkor hasonszőrű munkák vannak
– mondta.
Bár a színészt sosem vonzották a vámpírfilmek, a Drakulicsban érdekesnek találta ezt a szálat, szerinte nagyon jól működik a szocialista világban, a „materialista, kőrealista kocka arcok közt ez a historikus lény”, akit Nagy Zsolt alakít.
A színész executive producerként is közreműködött a filmben, régóta szeretett volna kreatív alkotótársként is közreműködni egy filmben. A filmforgalmazás kapcsán, amibe így jobban belelátott, elmondta, a legnagyobb problémának azt tartja, hogy „sokkal kevesebb pénzt költünk arra, hogy eladjuk a filmjeinket, mint amennyiért megcsináljuk”.
Félmilliárdos filmet megcsinálunk, és utána maximum 18 milliót kaphatunk marketingre?! Külföldön kábé ugyanannyit költenek a marketingre, mint a gyártásra. A mai világban, amikor ilyen irgalmatlan hangzavar van, akkor pénz kell ahhoz, hogy közbeszéd tárgyává tedd a filmedet. Ezen én változtatnék.
Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu
