’75 körül kezdtem ezt a dalt írogatni, amikor épp elég rossz periódusban voltunk, mert a ’74-es amerikai turnénk után Barta Tamás Amerikában maradt, akkor kezdődött a mi csesztetésünk. Ami mindig sunyin ment, soha nem nyílt színen kaptunk a pofánkra azoktól a középszintű hivataloktól és hivatalnokoktól, ahova mi tartoztunk – velünk nem a Kádár meg az Aczél elvtárs foglalkozott személyesen –, hanem mindig a háttérben történtek meg ezek a dolgok. És amikor elkezdődtek a lemezünk munkái, mivel a Barta disszidált, mi afféle rosszfiúk társasága voltunk – miközben mi voltunk itthon, ugye, de ezt már magyarázza meg, aki érti –, ezért a Lemezgyár zsűriző bizottságában tizenkétszer körbeszaglászták a dalokat, és akkor dühömben megfogadtam magamban, hogy arról fogok írni egy dalt, hogy nem neked csinálom ezt a dalt, seggfej, aki itt ülsz az íróasztalodnál. Aztán nem így sikerült, mert az ember soha nem azt csinálja meg, amire készül, hanem ami lesz belőle
– mesélte Presser Gábor a Neked írom a dalt keletkezéséről hétfő délután a Zwack-székházban. Amikor a Zwack család és Presser Gábor közös sajtótájékoztatójára invitáltak, azt gondoltam, legalábbis jön a Zwack-musical valahol A dzsungel könyve és A padlás stílusában. Aztán amikor a rendezvényen leült a pódiumra Szász Attila, módosítottam az ötletet Zwack-filmre. Végül igazam lett, de nem teljesen úgy, ahogy vártam: a kétszáz éves vállalat nevében Szász Attila valóban csinált egy filmet, és valóban erős kötődéssel Presser Gáborhoz, sőt, a kész alkotás még tévében és moziban is menni fog – csak éppen a film leghosszabb verziója sincsen egészen kettőperces. Az ugyan nem szokványos működés, hogy egy pár másodperces reklámfilm egy komplett sajtóeseményt kap, de a kisfilm valóban nem szokványos, ahogy az sem, hogy Presser Gábor ilyenhez a nevét adja: ez az első alkalom, hogy reklámfilmben szerepel.
Valójában nem ő, inkább a dal, Presser maga alig néhány másodpercre tűnik fel teljes valójában – és még néhányszor archív felvételeken – ám az együttműködés ezzel együtt is figyelemre méltó, ahogy az is, hogy a Zwack hajlandó volt nem termékmegjelenítés-dömpinget csinálni a koncepcióból. Az alább látható filmben az Unicum és a Neked írom a dalt kapcsolódik össze a korszaktól és társadalmi helyzettől független összetartozás gondolata mentén.
Abban a világban, azokban az években nem volt más módja annak, hogy elmondd, hogy összetartozunk. És ebben a dalban azt próbáltam elmondani, hogy eldönthetitek, hogy összetartoztok-e velünk. Azt nem tudtam, persze, hogy ilyen hamar fogják énekelni. Mindig a közönség adja a legnagyobb ütést a szívre, egy koncerten nem tudsz akkorát alakítani, amekkorát kapni fogsz, ezt mi tudjuk ott fenn, hogy mit kapunk vissza. Azt nem lehet elmondani, hogy milyen érzés, amikor ott van hetvenezer ember, és amikor te azt mondod, hogy „hééé”, arra azt mondja hetvenezer ember, hogy „te, aki az utcán újságot árulsz”. És mi semmit nem játszottunk, csak álltunk ott, és fürödtünk a fényben, a sikerben, a saját könnyeinkkel küszködtünk, és legfeljebb a dal legvégén beszálltunk, mert akkor már mégis csak illett
– mesélte Presser a dalról, mely a film főszereplője lett, hozzátéve, hogy azért vállalta el a szereplést, mert azt érezte, a Zwacknak nagyon hasonló gondolatai vannak a hagyományőrzés fontosságáról, mint neki.
Van nekem egy nagy, gyönyörű kudarcom, a Magyar Dal Napja, ami életem leggyönyörűbb kudarca, hogy az ugyan létrejött, és talán még nem porladt el, de nem lett az, amit gondoltam, mert nem értek hozzá, hogy kell ilyet csinálni és életben tartani. És amikor (Zwack) Sándort hallgattam, akkor ő pont ugyanolyan dolgokat mesélt, mint amik nekem jártak a fejemben, hogy miért van szükség arra, hogy a hagyományokat fenntartsuk, és közben a jövőről álmodozzunk és valamilyen szinten a jelenben részt vegyünk. Éreztem egy ilyen nagyon erős párhuzamot, mert amilyen régi a cég, körülbelül azokból az időkből kezdtek felmaradni az első kották, az első visszaidézhető magyar dalok.
A filmet az Örök télt, a Félvilágot és az Apró meséket jegyző Szász Attila rendezte, közreműködött benne egy sor Zwack-dolgozó, köztük a cégvezető Zwack Sándor is.
Nem szokványos feladatot kapni, az mindig lelkesítő, hamar becsatlakozhattam a tervezésbe is. Az eredeti ötlet szerint szinte csak archív felvételekkel végighaladtunk volna Presser Gábor életművén, de aztán felvetettem, hogy mi lenne, ha nem Gáborról, hanem erről a dalról szólna a film, a dal generációkra kifejtett hatásáról, arról az összekovácsoló erőről, ami a dalból árad. Igazi örömmunka volt, ugye, az volt itt a feladat, hogy megteremtsünk korszakokat, a hetvenes, a nyolcvanas éveket, néhány másodpercre, és ettől a feladattól mindenki teljesen bezsongott
– mondta el a filmről a rendező.
Kiemelt kép: Zwack Facebook
