Alföldi Róbertet az önkormányzati választások után a Magyar Narancs kérdezte, mit gondol az eredményekről, a Borkai-botrányról és a kulturális tao megszüntetéséről. Részleteket már közöltünk az interjúból, de most kijött a teljes beszélgetés a rendezővel.
A lap arra is rákérdezett, hogy Alföldi el tudná-e képzelni, hogy az új fővárosi vezetés érájában visszatér a színházigazgatáshoz, de a rendező elmondta, hogy esze ágában sincs hasonló pozícióra pályázni. Hülyén nézne ki, és azt sem akarja, hogy úgy tűnjön, mintha korábban hátsó szándékok vezérelték volna. Nem lenne elegáns. Ettől függetlenül, sokan a környezetében egyből elkezdtek kombinálni, hogy milyen igazgatói állás vár rá.
Legalább négy budapesti színházról azt hallottam, hogy azonnal én leszek ott az igazgató! És négy vidékiről, ahol én leszek a főrendező. De olyat is hallottam, hogy én leszek a kulturális alpolgármester. Ezek szerint nagyon sok minden leszek én most. Főleg olyan helyekről hallottam ezeket, ahol a vezetés tart egy kicsit a közeli jövőtől. Ez iszonyatosan szomorú és árulkodó, mert azt jelenti, hogy ez az automatizmus. Hogy azért csinálsz valamit, hogy utána tarthasd érte a markod.
Ezen felül Alföldi a taóról is beszélt, hogy bár szerinte voltak anomáliák a rendszerben, de érdekes módon nagy a hallgatás azokkal a cégekkel kapcsolatban, amelyek a visszaéléseket elkövették, és a támogatásokon keresztül több milliárdot zsebeltek be.
Nem ezek ellen megy a vizsgálat. Józan paraszti ésszel belátható, hogy az állam azok közt osztotta szét a másoknak járó pénzt, akikről önhatalmúlag úgy gondolta, hogy megérdemlik. Ezért történhet az, hogy például a Pesti Magyar Színház kap 800 milliót, vagy a Nemzeti a csaknem kétmilliárd forintos támogatásán túl kap még négyszázmilliót a 76 milliós taojogosultsága után. Ezt nem lehet másként értelmezni
– fogalmazott az interjúban.
Egy korábbi Magyar Narancs-cikkben a rendező már kritizálta több színház, a Katona, az Örkény és a Víg vezetőit, amiért nem reagáltak rendesen a kulturális tao megszüntetésére. Alföldi azt mondta, sokat gondolkozott a nyilatkozatán, hogy igazságtalan volt-e, de mégis tartja, hogy ilyen helyzetben kötelességük az érintetteknek kiállniuk. Sok indulatot generált a véleménye, de legalább elindult valamiféle kommunikáció.
Kiemelt kép: Bielik István / 24.hu
