Minden nap egy kínszenvedés sok munkahelyen, ha az ember nem hoz magával rendes ebédet otthonról. És abban a pillanatban fogadja meg, hogy ilyen többet nem lesz, mikor megpillantja a kifőzdében a kínálatot. Persze vannak olyan szerencsések, akik kiteszik a lábukat, és előttük sorakoznak a jobbnál jobb helyek, mások meg eszik kétezerért a közepes rántott húst sült krumplival. A legnagyobb baj tényleg a kasszánál ér bennünket, mert úgy fizetünk 1500-1200 forintot egy átlagos menzán, hogy észre se vesszük. Drága is, felejthető vagy egyenesen rossz is. Vagy egyik, vagy másik tényező fér csak bele, a fenti kombináció már túl sok egy ebédre. Erre egy remek opció a poké bowl, a most nagyon menő szuperfoodok szuperfoodja (egészségbomba ételek gyűjtőneve), Hawaii nemzeti étele, aminek az egyszerűségében rejlik a szépsége. Budapesten, az amúgy is galériákkal, bárokkal és kajáldákkal teli Bartók Béla úton kapott helyet a ONO Poké Bowl, hogy még jobban felrázza a környéket.
Ahhoz, hogy egyáltalán értékelni tudjuk a pokét, nem ártana tudni, mi az, hiszen lehet, hogy külföldön már évek óta megy, de nálunk előbb ugrik be róla a Pokémon, mint a nyers hal. A fogás Hawaii-ról indult útnak, és eredetileg apróra nyesett tonhalat, egy makadám dióhoz hasonló csonthéjast, banhult (tengeri dió) és hínárt tartalmazott, majd ez hígult a japán gyökerekkel, a szójaszósztól kezdve a szezámolajig több hozzávalóval. A titka a variálhatóság, hogy választhatunk egy alapot, legyen az rizs, rizstészta vagy cukkini, és erre jönnek az olyan hozzávalók, mint a citrusos szójaszósz, lazac, retek, wasabi bundás mogyoró vagy a mangó. Határ a csillagos ég, és a legjobb, hogy ezek mind egészséges alapanyagok, amivel nem kell a délutánt alvással kezdeni.
A másik kulcs az esztétikum: most már nem lehet előállni valami ronda, de isteni pürével a tányéron, meg kell adni a módját. Ezért is van mondjuk akkora keletje a csigás fagyinak vagy a szintén vagány Anjunánál is kapható acai tálaknak. A magas antioxidáns-tartalmú szuperkaját arra találták ki, hogy az Instagram csíkokba rendezze a pép hasán a mogyorókat és egyéb trendi kiegészítőket. Na, ez a poké bowl a reggeli menü sós barátja. A pultból választott elemek nem keverednek össze mind a szemünk előtt, hanem szépen, katonásan várnak a sorukra.
A budapesti ONO Poké Bowlt négyen nyitották, Szládovics Orsi, Moravcsik Béla, Semsei Sándor és Brunda Mátyás álmodta meg a helyet, és az az igazság, hogy remek ízléssel rendezték be a méretes üzlethelyiséget. A néven kívül leginkább egy neon, táncoló fűszoknyás lány emlékeztet a hawaii gyökerekre. A hangulat egy ebédelőhelyre hajaz bár helyett, de a névből, illetve a pult mögött sorakozó üvegből az tűnik ki, hogy a tulajdonosok estére is tömegre számítanak. Ha teljesen őszinte akarok lenni, egyáltalán nem tudom elképzelni a koktélozást az ONO Poké Bowlban, de végül alakulhat úgy, hogy valaki itt köt ki péntek este. Ami az étkezést illeti, a pult előtt ki kell választanunk egy alapot, összeállíthatjuk a saját tálunkat a zöldségekkel, halakkal és szószokkal, vagy rábökhetünk egy fix pokéra (mi Salmon soult és az Ahi pokét ettük). Egy előre kigondolt poké 1630 és 2570 forint között mozog attól függően, hogy kicsi vagy nagy adagot kérünk.
Ebédre elég a kicsi, de azért arra ne számítsunk, hogy a pokéval olyan könnyű degeszre ennünk magunkat. Ha ehhez mérjük egy pofátlanabb menza árait, még mindig jobban járunk, ha időnként rászánunk egy picit többet az egészséges tálra, de mindez nem azt jelenti, hogy valaki a Bartók Bélán találta fel a spanyolviaszt. Finom, tápláló, szép, Instagramozható, de sok minden nem marad meg róla az ebéd után. Nem az a fajta hely, ahol nem vagy képes másról beszélni a tányér felett, mint a főfogásról, mert annyira finom. Vagy nem is akarsz beszélni, mert teljesen odavagy. Itt a hal jó állagú, friss, elégedett vagy a tállal, de nem kerít hatalmába a citromos szójaszósz. A natúr fa asztalok és a belső tér annál inkább lenyűgözi a látogatót. Ez nem azt jelenti, hogy bármi baj lenne az ONO Poké Bowllal – mondjuk nem is kóstoltunk még pokét, nincs összehasonlítási alapunk –, csak annyi, hogy egy Instagram-képen és kellemes ebéden túl ne várjunk tőle többet.
Az viszont tuti, hogy tök jó, hogy már ilyet is lehet enni a Bartók Béla úton, és értékelni kell, hogy a tulajdonosok egy hal alapú vendéglátóhelyet nyitottak, amit nem harcsával és ponttyal raktak tele. Ez sokkal rizikósabb és drágább, hiszen a magyar nem arról híres, hogy kilóra venné otthonra a vörös tonhalat. Rá is menne a gatyánk. Egyelőre még lehet hosszú sor a pult előtt (mi a nyitás után körülbelül egy héttel mentünk), főleg dél körül, de ha lecseng az első hájp, egy biztos pont lehet ebédre pár hetente a környéken dolgozóknak.
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu
