Facebook-oldalán közzétett írással búcsúzott unokája a múlt héten 90 éves korában elhunyt Heller Ágnestől.
Posztjában úgy fogalmazott, első emlékei homályosak nagymamájáról. Nem sokat tudtak róla, csak annyit, hogy a nagyi Amerikában él és nem jöhet haza.
Anyukám mondta, hogy fontos ember. Ha kattanást hallunk a telefonban akkor lehallgatnak, mert megfigyelnek bennünket. Aztán egyszer csak jött, évente egyszer, majd volt hogy kétszer is. Mindig hozott valami ajándékot, aminek örültünk, bár nem nekünk való volt. Sohasem tudott igazán gyerekeket ajándékozni. Lányomnak első születésnapjára egy sípoló műanyag csirkét adott, mert a boltban azt mondták ekkora gyereknek még szőröst vagy plüsst nem lehet. Igazából egy kutya játék volt. Imádtam érte!
– fogalmazott az unoka, aki életében először repült, amikor meglátogatták a nagyiékat az Egyesült Államokban.
A 90-es évek elején Heller Ágnesék hazaköltöztek, de nem találkoztak sokkal többször, mint előtte.
Arról is írt, egész életére rányomta a bélyegét, hogy ki volt a nagymamája.
Akárhova mentem, ha megtudták ki a nagymamám egészen másképp néztek rám, másképp kezdtek el kezelni, mintha valami hercegnő lennék. És ez rendkívül idegesített. Úgy éreztem, hogy nem engem látnak, hanem a Heller Ágnes unokáját. Azt akartam, hogy engem, saját magamért, szeressenek vagy tiszteljenek vagy ne, ha nem tetszik a pofám. Egy idő után már csak akkor mondtam el valakinek, hogy ki a nagyim, ha az illetőt már valamennyire megismertem és ő is engem. Néha azért, mert tudtam, már letettem annyit az asztalra, hogy nem számít. Máskor meg azért, mert az illető annyira fenn hordta az orrát, hogy én azt le akartam törni. Rendszerint bevált
– magyarázta.
Azt is elárulta, az utóbbi pár évben elkezdett aggódni. Nagymamája megöregedett, bár ő ezt sohasem vallotta volna be. Utoljára július elején találkoztak az édesanyjánál, aki letorkolta Heller Ágnest, hogy miért nyilatkozik a jobbos sajtónak. Ő erre azt mondta annak nyilatkozik, aki kér tőle interjút. Ő mindenkinek ugyanazt fogja mondani, amit gondol.
Múlt hét pénteken az édesanyja írt rá:
kurvanagy baj van.
Felhívta és kiderült, hogy a nagymama beúszott a Balatonba és nem jött ki. Senki se mondta ki, hogy meghalt.
Nem sírhatok, most erősnek kell maradni, amíg nincs biztos. Amíg a sajtóban nem jön ki a hír addig még van remény. Tudom, hogy nincs, de hinni akarom, hogy van. Aztán 1-2 óra múlva elkezdenek ömleni a cikkek. Vajon honnan tudták meg? A családtól biztosan nem. És elolvasom a balatoni helyi lap cikkét… Megtalálták egy 90 éves nő holtestét, akiről azt mondják egy híres filozófus. Nincs tovább. Kimondták hogy meghalt. És elindulnak a könnyek
– áll a bejegyzésben.
Az unoka azzal zárta a posztot, hogy Heller Ágnes nem volt egy szokványos nagymama. Nem várta őket vasárnapi ebéddel, csak egyszer főzött nekik. Folyton sietett valahova és gyerekként sokszor nem értette, miről beszél.
Úgy szeretett és fogadott el minket, ahogy vagyunk és segített abban amiben csak tudott. Kifejezte aggodalmát, tanácsot adott, de sohasem szólt bele egyikünk életébe se. Azt mondta: Gyerekek, ti tudjátok hogyan jó nektek!
Heller Ágnest hétfőn helyezik örök nyugalomra.
Kiemelt kép: MTI/Bruzák Noémi
