„Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek” – mindenki ismeri Neil Armstrong híres mondatát, ami akkor hangzott el, mikor első emberként a Hold felszínére lépett 1969. július 20-án. És Armstrong nem is túlzott, tényleg kevés olyan jelentős lépés volt a történelemben, mint az övé, amivel egy pillanat alatt teljesedett be több évezrednyi kíváncsiság, vágyakozás, szuggerálás, méricskélés és tervezgetés. Hiszen a Hold ősidők óta izgatta minden civilizáció fantáziáját: a ciklikus változások szimbólumaként felbukkan már a legősibb kultúrákban, a melankolikus szerelmes versek visszatérő toposza, a 2. századi Lukianosz pedig már komplett Holdutazást is megálmodott, amit aztán Kopernikusz, Verne, Wells és Mélies álmodott tovább.
A Holdmúzeum 1969 – Művészet és világűr című kiállítás ezeket a távoli kultúrtörténeti előzményeket is izgalmasan felvillantja: ámuldozhatunk Luna istennő reneszánsz ábrázolásán, Verne holdas sci-fijének 19. századi illusztrációin, és még 3D-ben is megvizsgálhatjuk az éjszakai égitest felszínét egy 1900-as párizsi világkiállításra készült sztereoszkópos fotónéző segítségével. Ám az Armstrong kis-nagy lépésének 50. évfordulójára rendezett tárlat fókuszában mégiscsak az áll, hogy miként hatott a művészetre, amikor a technikai fejlődéssel és az Apollo-programmal a holdra szállás elérhető közelségbe került, majd valósággá vált. A hidegháború eme szakaszának egy csapásra az űrhajós lett a hőse – róla énekelt Bowie, róla rendezett filmet Kubrick és róla festett expresszionista oltárképet Kondor Béla.
Művészet és technológia innentől már nemcsak inspirálta egymást, de gyakran egybe is olvadt: a kor legmenőbb művészeiből álló hatfős társaság például egy komplett, bár egészen aprócska múzeumot próbált meg a Holdra juttatni a NASA háta mögött. Állításuk szerint az akció sikeres volt, így az Andy Warhol, Robert Rauschenberg és a többiek miniatűr rajzait (többek között egy sematikus péniszt) őrző kerámialap az Apollo-12 leszállóegységének lábába rejtve landolt a Holdon.
A Vasarely Múzeum emlékkiállítása rengeteg ehhez hasonló izgalmas történetet, dokumentumot, archív felvételt és műalkotást vonultat föl. Természetesen a múzeum névadóját, Victor Vasarelyt sem hagyják ki a sorból, aki szintén az űr és a kozmikus távlatok megszállottja volt, és több mint száz nyomata meg is járta a világűrt az első francia asztronauta segítségével. A szeptember 22-ig látható tárlat hihetetlen izgalmasan járja körbe a kérdést, miért és hogyan igéz meg minket ez a titokzatos égitest, ami a kozmikus idegenség legismerősebb arcaként kacérkodik velünk évezredek óta. A 20. század ugyan közelebb vitt minket a Hold kopár felszínéhez, de az így sem veszített semmit vonzerejéből és rejtélyességéből.
A Vasarely Múzeum Holdmúzeum 1969 – Művészet és világűr című kiállítása 2019. szeptember 22.-ig látogatható.
