Ez lesz az új Tihany!
– és ezt már nem egyszer hallottuk a Dunakanyarról. De amíg ez be nem következik, még éppen elkaphatjuk Nagymaros és Zebegény környékét a legjobb pillanataiban. Még nincs annyi ember, mint a Balatonon, még nem érezzük úgy magunkat, amikor körbenézünk, mintha ki se tettük volna a lábunkat a megszokott budapesti közegünkből. A látkép viszont magáért beszél, és egyre több az olyan hely, amit érdemes célba venni.
Amikor Vác után letérünk az régi 2-esről vagy az M2-esről, egyből kiderül, hogy mi a Dunakanyar titka. Biztos, hogy az egyik legszebb autóutat (és bicikliutat) Verőcére ráfordulva találjuk, és csak akkor fáj kicsit a szívünk, amikor a másik oldalon Visegrádnál előtűnik a Dunakanyar SZOT-szállója, a 2008-ból itt ragadt félkész monstrum, ami az is lehet, hogy Tiborcz István segítségével rondíthat bele még inkább a tájba. A nagymarosi rész viszont még gyakorlatilag érintetlen, és bár nincs felkészülve a megnövekedett forgalomra, már felvették a nappali bulik a térképükre a régiót. Az elkövetkezendő pér évben csak úgy leshetünk, hogy nőnek ki a földből a jobbnál jobb szabadstrandok és programok.
Ha tényleg csak Verőcétől Zebegényig látunk el, akkor több helyen fürödhetünk. A legkézenfekvőbb opció a verőcei szakasz, rögtön a falu határában Budapest felől. Mivel a strand körül felújítják a partot, nem olyan egyszerű kiszúrni, hogy van egy mini öböl egy hotdogos büfé és a kilencvenes évekre emlékeztető, de nagyon is tisztességes óriáspalacsintás mellett egyből, egy szűk lépcső alján. Nem nagy, viszont van hely, homokos részen mászhatunk be a süppedős iszapba. Erős a sodrás, de nem mélyül olyan hirtelen a víz, hogy máris Dunakeszin kössünk ki két perc múlva. Zebegényben vagy Nagymaroson szintén fürödhetünk, de egyik sem olyan kalandos, mint a Nomád Bár Nagymarosnál a főútról letérve, a telkeken túl. A nevében minden benne van. Fesztiválos, tábori, természetközeli a hangulat egy pulttal, bográccsal és egy szigetcsúccsal, amit meg is közelíthetünk, ha nem olyan magas a Duna, mint mostanában. Puritán és extrák nélküli, mégis minden, amit a Dunakanyartól várunk.
Vannak rendesen, de még pont annyira csípnek szét, amennyi a tűréshatárunkon belül esik.
Hekk és pisztráng
A Balaton északi partján fél Budapestnek kötelező program a Liliomkerti piac Káptalantótiban vasárnaponként. Tényleg rándul egyet az ember gyomra, ha meglátja, mennyi gomolya és kecskesajt közül lehet választani, de a krémeket, fűszerolajokat is végig kell kóstolni, aztán szomorú szívvel kell ott hagyni valami fölöslegesen túlárazott kerti garnitúrát egy addiktív, de amúgy fárasztó alkudozási kör végén. A lényeg, hogy a káptalantóti termelői piac rendben lenne, de éppen a népszerűsége szúrta hátba. Egy melegebb nyári napon mozdulni is alig lehet, nemhogy alaposan szemügyre venni a falatokat, a parkolóért fizetni kell, és minden baromi drága. Megfizetjük, hogy ide tényleg minden termelő be akar kerülni. Jó kis ellenpont tehát a nagymarosi piac szombatonként kedves nénikkel és családokkal. Nem veszünk el a kolbászrengetegben, de minden van a főtéren a vasútállomás alatt, ami kell, a sajtoktól a lángosig és a kürtöskalácsig. Mindez a Duna-parttól két lépésre.
A parton még több az opció, de nagyobb is a bukás veszélye, hogy véletlenül ott ragadunk a panorámával csábító rántott hús-erdőben a sarki étteremben. A kompnál egyből ott egy retró hekkező mirelit sültkrumplival, amibe azt a szájpadlásszaggató hangyányi villát szúrják. De néha azokon is kifog egy-egy keményebb darab. A zsíros hekk ellenére tömeg van, és nincs is baj ezzel, de milyen jó, hogy eggyel arrébb ott a Piknik Manufaktúra élő zenével vagy bakelites dj-szettel, visegrádi látképpel. Amint lesz még pár ehhez hasonló opció, végképp nem kell innen kimozdulni. A Piknikben omlós a pisztráng, a pizzának jól áll, hogy a lepényes focaccia és a pizza között állt meg félúton, és a fehér bableves szintén passzol az étlapra. A bringaút elején, közepén, végén vagy ahelyett is tökéletes választás.
Zebegény, te csodás
Zebegény feltétlenül érdemel néhány saját bekezdést, és nem csak azért, mert itt rendezik évről évre a legendás sárkányfesztivált vagy a tökfesztivált halloweenkor. Korrekt mennyiségű elfogultsággal mondhatjuk, hogy van valami különös bája, amivel még Nagymaros se versenyezhet. Ki akar a visegrádi vár látványára kelni, ha van egy Sárkánydomb is Zebegény szívétől pár száz méterrel feljebb, és ahhoz képest, hogy Zebegény milyen aprócska, viszonylag sok vendéglátóhelyet elbír. Sokan ismerhetik a falut az ex Dőry-kastélyba költözött Sauska-villáról vagy Kós Károly tervezte templomról, de az olyanokért is érdemes eddig eltekerni vagy elautózni, mint az Élesztő plázs a szabadstrand mellett heverőkkel. Itt csak kézműves sör és szörp van, de ehetünk a Vasparipa falatozóban vagy a Füstölgő Sarokban.
Utóbbi már abszolút budapesti árakkal dolgozik, sőt, meg is ugorja a 3500 forintos hamburgerrel és az 5500 forintos – mondjuk marhaszegyes – chili con carnéjéval a lélektani határt. Nem rossz, hogy már nem csak egy lehetőségünk van huszonöt kilométeres körzetben, viszont a Füstölgő sarokban inkább az adagokra mentek rá, mint a koncepcióra. Olyan igazi amerikai a hangulat, és épphogy ki tudsz szállni a székből az ebéd után, csak kevésbé emlékszel, mi is volt a legjobb a tányéron. Persze a Piknikben ott a bicikliút és a tuti kilátás, de azért ezerszer inkább érthető, hogy miért ott van telt ház. Ha minden jól megy, egy-két éven belül tényleg megtelik még a közepes bisztró is, talán lehet majd mindenhol kártyával fizetni, és nem megy a Dunakanyar rovására a nagy figyelem. Addig is tegyen mindenki bátran a fenti helyekkel egy próbát. Még a Füstölgővel is.