Kultúra

A megöregedett Casanovánál még a mindenkit megdugó csábító is jobb volt

Casanova nevét hallva legtöbben ugyanazokra asszociáciálunk. A nőcsábász, a 18. századi titokzatos velencei kalandor, aki nők tömkelegének szívét ejtette rabul és hitette el mindegyikkel, hogy csak ő létezik számára – egy estére legalábbis biztosan.

Azonban még a legnagyobbak is elbuknak olykor. Casanovával is megtörtént, amikor 38 éves korában megismerkedett és halálosan beleszeretett egy kurtizánba, aki csúnyán becsapta a férfit. A Casanova – Az utolsó szerelem kettejük fura, csúf játszmákkal teli történetét meséli el, de ez leginkább csak közöttük szül feszültséget, sajnos, a néző kiszorul és egykedvűen szemléli erőharcukat.

Kép: IMDB

A keretes szerkezetű filmben az emlékiratait író, megöregedett Giacomo Casanova felidézi a már említett, az utolsó csapást rámérő nő, Marianne de Charpillonnal való románcát, melyet 1763-ban, Angliában élt meg. A férfi ekkor már túl van a hírhedt velencei Ólombörtönből való szökésen és azt követő nagy európai körútján is, miután menekülni kényszerül a Velencei Köztársaságból.

Charpillont egy másik férfi oldalán pillantja meg, de ellentétben élete addigi kalandjaival, ez a nő nem adja magát könnyen, innentől kezdve pedig kőkemény játék indul kettejük között, amit csak egyikük nyerhet meg. Az ilyen versengések azonban ritkán végződnek nagy egymásra találással és örök szerelemmel. Charpillon ultimátumot ad Casanovának, miszerint csak akkor adja oda magát a férfinek, ha az eljegyzi.

Emlékiratai feljegyzéseiből és a filmből is kiderül, hogy Casanova ettől a viszonytól számította megöregedését és fiatalkori sikerei végét, úgy tudni, Charpillon majdnem az öngyilkosságba hajtotta a férfit. A problémát azonban az jelenti, hogy mi ennek az őrületbe kergetésnek és szenvedésnek csak a töredékét kapjuk meg, azt is viszonylag hamar, onnantól kezdve pedig a szenvedés ugyanazon a szinten megrekedt, saját magát ismétlő szenvelgéssé válik.

Kép: IMDB

Casanova kalandos életútjának története, és itt nemcsak a nőkkel való viszonya értendő, egyértelműen filmvászonra kívánkozik. Nem meglepő, hogy számos filmfeldolgozást láthattunk már róla, elég csak a Fellini-félére vagy a Heath Ledger főszereplésével készül Casanovára gondolnunk. Pont emiatt nincs könnyű dolga annak, aki egy újabb Casanova-filmre vállalkozik, mert újat (is) kell tudnia mutatni. Benoît Jacquot alkotásában meg lett volna erre a lehetőség, hiszen a rendező nem azt tűzi ki céljául, hogy sorra vegye és bemutassa a velencei kalandor összes hódítását, amit már megannyiszor láthattunk. Egyetlen, ráadásul Casanova életében rendhagyó kapcsolatot, egy beteljesületlen szerelmet kíván elmesélni, és bár az újító szándék értékelendő, de korántsem elég.

Vincent Lindon jól hozza a kissé megrogyott, életunt Casanovát, akinek azonnal felcsillan a szeme a hamvas, önmagát nem könnyen adó fiatal nő látványára. És ezt a figurát hozza, pontosan 98 percen át, csakhogy a huszadiktól egyetlen izgalmas, sajnálatra méltó vagy egy kis együttérzésre okot adó pillanat nincs a filmben, így Lindon bármilyen jó is, sem ő, sem az elérhetetlen szerelmét játszó Stacy Martin nem elég ahhoz, hogy a néző izguljon bármelyikükért is. Pedig Martin is eléggé odateszi magát a kicsit lolitás beütésű Charpillon szerepében.

Úgy cicázik és izgatja fel Casanovát, hogy csak ámulunk és nem hisszük el, hogy tényleg ez a férfi vitt az ágyába több tucatnyi nőt azelőtt, egyikkel sem esve szerelembe, végül mégis egy 17 éves, félig kislány csapdájába sétál bele önként és dalolva. Ez a húzd meg, ereszd meg rész pedig tényleg nagyon jól működik, mintha egy hosszúra nyúlt előjátékot szemlélnénk, csakhogy még a legjobb előjáték is attól lesz jó, hogy akció követi. Itt pont az akció nem indul be, inkább végig a két főszereplő egyre jobban elerőtlenedő incselkedését nézhetjük, folyamatosan lankadó figyelemmel. Lehetnek bármilyen szépek a díszletek és a nők ruhái, nyújthat izgalmas látványt Charpillon meztelen teste, ezek csak pillanatokra tudják elfeledtetni velünk, hogy hiányzik az igazi dráma, a mély, fájdalmas érzelmekkel teli, az ember egész testét és lelkét szétfeszítő szerelmi csalódás, amikor tényleg úgy érzi, hogy jobb lenne inkább nem is lenni. Itt legfeljebb csak azt gondoljuk, hogy jobb lenne már a mozin kívül lenni.

Casanova – Az utolsó szerelem (Dernier amour) 2019, 98 perc, 24.hu: 5/10

Kiemelt kép: IMDB

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.