Spiró György a Népszavának adott interjút a napokban megjelent Egyéni javaslat című humoreszkgyűjteménye kapcsán, melyben politikai és más jellegű pamfletek szerepelnek. Az író elmondta, hogy a kötet írásaiban egy-egy magát hivatalosságnak vélő alak szerepébe bújt bele.
Rekonstruálni szerettem volna az egymástól kissé eltérő, de végső soron állami balgaságokat. Ebben a műfajban azt élvezem, hogy a hülyeséget képes vagyok előidézni magamban. Az az írói győzelem, ha le tudok menni kutyába.
Spiró Széljegy című drámáját ebben az évadban mutatták be a Katona József Színházban, melyben az író egy megtörtént esetet gondolt tovább. Bár a történet a hiszékenységgel és a bizalommal való visszaélésről szól, nem túl nevettető módon, Spiró szerint mégis sok humor van benne. A darab kapcsán a következőket mondta:
Mindig voltak és lesznek hiszékenyek, és be is csapják őket. Az emberiség antropológiailag hajlamos a hiszékenysége. Képesek vagyunk hinni bármilyen ostobaságban, pedig világos, hogy a vesztünket okozza. Jó ideje azon tűnődöm, hogy ennek súlyos, evolúciós oka lehet. Talán csak így vagyunk képesek elviselni mindazt, ami adatott. Ha az emberiség okosabb lenne, már rég kihalt volna.
Az interjúban szóba került a menekültkérdés is, amiről Spiró úgy nyilatkozott, hogy a magyarság a huszadik század elejéig befogadó volt, szerinte pedig a lelkileg erős országok a befogadóak, épp a gyöngék jellemzője, hogy nem azok.
Nehéz lelkileg követni azt a tébolyt, ami mára szinte az egész világon kialakult[…]Kérdés, hogy a XIX. század végén kezdődött szélsőséges elzárkózás, amely világháborúkat okozott, meddig tarthat még. A XX. század rémes dolgokat hozott ki az emberből. A második világháború után egy ideig azt lehetett hinni, hogy ezen túlléptünk. De hát ugyanott tartunk, ahol az első világháború előtt. A politikusok nem emlékeznek a háborúra, bárhol éljenek is, és fogalmuk sincs, hogy mi lesz a tetteik következménye.
Kiemelt kép: Szigetváry Zsolt / MTI
