Kultúra útitárs

Sokat köszönhet Lillafürednek a magyar irodalom

Az alig kétszáz éve fejlődni kezdett völgyből nem csak Petőfi, de József Attila és Fekete István is merített.

Magyarország tele van csodás helyekkel, melyekről azt hisszük, ismerjük őket, legtöbb titkukat azonban egy néhány órás villámlátogatás, vagy egy rövid nyaralás során mégsem tudtuk felfedezni.

Hatványozottan igaz ez a hegyekben megbújó, bel- és külföldi turistákat vonzó helyekre, így a Miskolchoz tartozó, de attól több mint tíz kilométerre megbújó Lillafüredre.

A XIX. század utolsó éveiben született települést a legtöbben az 1930-ban megszületett Palotaszálló, az annak építésével egyidőben megszületett vízesés – ez Magyarország legmagasabbja –, vagy épp a kisvasút miatt ismerik, azt azonban kevesen tudják, hogy a ma négycsillagos hotelként működő szálló a második világháború derekáig a magyar művészeti elit, illetve a felső tízezer találkozó- és pihenőhelyeként szolgált, kiérdemelve

a borsodi Svájc jelzőt.

Egy, az Írók Gazdasági Egyesülete által szervezett íróhét keretein belül, 1933 júniusában itt született meg József Attila Ódája, melyet az alig huszonnyolc éves költő hirtelen fellángolásában írt az itt megismert Márton Márta művészettörténészhez.

Az eseményre a költő születésének századik évfordulóján felavatott szobor, Varga Éva munkája emlékeztet:

Fotó: Fekist

A magyar irodalom legnagyobbjai közül ekkor természetesen nem csak a tragikus véget ért József, de Kosztolányi Dezső és Móricz Zsigmond is bejárta a környéket, amiből már a XX. század előtt is számos alkotó merített ihletet – köztük a nyelvújításban oroszlánrészt vállaló Kazinczy Ferenc, aki 1846-ban egyenesen Magyar Tempé-ként emlegette a völgyet.

Őt egy évvel később, 1847. júliusában követte Petőfi Sándor, aki Kerényi Frigyeshez írt levelében így számolt be az élményről:

“A falun belül, hol a hámor van, egyre szûkebb lesz a völgy, s végre egészen kôsziklák közé szorul, meredek, vad kôsziklák közé, s az út fölfelé tart kanyargósan a Szinva partján, mely számos zuhatagot képez, fönn pedig a hegyen tóba gyûl, melynek vize sötétzöld, minthogy tükre az őt környezô bércek erdejének. Az ember az gondolja, hogy legalábbis Helvéciában van, Helvécia [Svájc] valamelyik szebb vidékén. S hogy semmi ne hiányozzék, a természet barlangot is helyezett e völgybe, mégpedig csepegő barlangot. Az igaz, hogy Aggtelekhez képest semmi, de minthogy ebbe nem fáklyákkal, hanem csak gyertyákkal járnak, az aggtelekinél sokkal tisztább, fényesebb s ez pótolja némileg a nagyszerűséget.”

Az irodalmi légkör a Garadna völgyében fekvő pisztrángtelepen sem szűnik meg: a helyet Fekete István klasszikusában, a Lutrában vezető “öreg haltudós Uzsárdi Péter“, illetve a címadó vidra emlékét 2011 óta szobor őrzi.

Fotó: Pisztrángtelep

Lillafüredet mindemellett a kortárs irodalom sem kerüli el, hiszen az álnéven író Kondor Vilmos nagy sikerű regénye, a 2008-ban megjelent Budapest noir egyik helyszínét is a Palotaszálló adja.

Szponzorált tartalom

A cikk a Hunguest Hotel Palota támogatásával készült.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.