Kedden vettek végső búcsút Budapesten Tandori Dezső Kossuth- és József Attila-díjas írótól, költőtől, a nemzet művészétől a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben.
Tandori életművében szabadon engedte a nyelvet, megvalósította annak társszerzőségét – fogalmazott a gyászszertartáson Fried István irodalomtörténész, majd hozzátette, Tandori Dezső esetében a választott életformából nőtt ki az irodalmi megszólalás, és az irodalmi megszólalást áthatotta az alkotó élete. Műveiben a nyelvet „tandorizmusok” tagolták hagyományos és nem hagyományos, felismerhető és alig felismerhető versformává.
Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár búcsúbeszédében kiemelte, Tandori Dezső korunk egyik legjelentősebb, legsokoldalúbb, legfelkészültebb és legérdekesebb magyar költője volt. Művei elfoglalják méltó helyüket a nemzeti emlékezetben. Ritka, hogy valaki megítélésében ekkora egyetértésre jussanak az olvasók, művészek, írók és közéleti szereplők alkotói irányzatoktól, politikai elkötelezettségektől függetlenül, mondta.
Tandori Dezső élete egy volt a művével, és a műve egy volt az életével. Mindkettőt az átgondoltság és formai tisztaság, valamint a dolgok, jelentések és eszközök helyükön kezelése jellemezte – fogalmazott az államtitkár.
A szertartáson több mint százan vettek részt, köztük olyan pályatársak, mint Térey János, Kukorelly Endre, Horkay-Hörcher Ferenc, Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke, Szőcs Géza, a Magyar PEN Club elnöke és Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója.
Tandori Dezső hamvait a sírkert művészparcellájában helyezték örök nyugalomra, közel Karinthy Frigyes, Karinthy Ferenc és Faludy György sírhelyéhez. A sírnál Tandori Dezső Szpéró gesztenyefája című versét Hegedűs D. Géza szavalta.
Tandori Dezső 80 éves korában február 13-án hunyt el.
(MTI)
Kiemelt kép: Kovács Attila / MTI
