1. Mindenütt jó, de a legjobb sehol
Alejandro Jodorowsky a világpolgár szótári illusztrációja lehetne. Az a típus, aki mindenhol otthon van, de sehol nem ereszt gyökeret igazán. Ez nem csak életrajzából olvasható ki, de abból a különös tényből is, hogy egyetlen nyelvet sem beszél akcentus nélkül. Mert a fiatalon megtanult angol és francia még oké, de ő az elvileg anyanyelvének számító spanyolt is töri. 1929. február 17-én született egy chilei városkában ukrán zsidó bevándorlók gyerekeként, de hamar elmenekült sztálinista apja kegyetlenkedései elől. Költőnek majd avantgárd vándorművésznek állt, így hol Párizsban, hol Mexikóvárosban, hol New Yorkban pukkasztotta a nyárspolgárokat, és kereste a hozzá hasonló számkivetettek társaságát.
De Jodorowsky a szó ősi, filozófiai értelmében is kozmopolita, hiszen nem egy ország, hanem a kozmosz polgárának tartja magát. Szerinte az emberek túl gyakran hagyják az egójuk vagy a nacionalitásuk börtönébe zárni magukat. Ő azonban mindig nagyszabású szökési terveken agyal ebből a szigorúan ellenőrzött börtönből, amiket interjúkban, versekben, és filmjeiben is előszeretettel vázol. Mikor egy újságíró megkérdezte tőle, hogy ő is furcsának találja-e a saját filmjeit, a rá jellemző lelkesedéssel felelte:
Magát az életet találom furcsának. Vegyük például a kezeinket, a végükön ezekkel az ujjaknak nevezett különös valamikkel! Vagy ott vannak a herék, a segglyuk, a száj, egyáltalán a tény, hogy minden nap eszünk és szarunk. Nem iszonyú bizarr ez az egész? De ennél sokkal többek vagyunk. Legbelül nincs nemzetiségünk, ahogy korunk és nevünk sem. Még csak emberi lények sem vagyunk. Hogy pontosan mik, azt nem tudom megmondani, de ezek a címkék biztos alkalmatlanok a megragadására.
2. Milyen rendező? Spirituális harcos!
„Azt mondják, őrült vagyok. Nem vagyok őrült, csak a lelkemet próbálom meggyógyítani” – ezt már egy másik interjúban mondta Jodorowsky. És nem túlzott, számára a film tényleg nem szórakoztatás és még csak nem is az élet tükre, sokkal inkább terápiás ülés és szeánsz. A megvilágosodás egyik legtökéletesebb eszköze. Szerinte, ha pusztán azért megyünk moziba, hogy kikapcsolódjunk, akkor nem változik semmi: ugyanolyan idiótán jövünk ki a filmről, amilyen idiótán beültünk rá. Jodorowsky viszont ennél sokkal többre vágyik:
És aki látta 70-es évekbeli kultfilmjeit, A vakondot (El Topo) vagy A szent hegyet (The Holy Mountain), az tudja, hogy ezt a küldetést a lehető legkomolyabban veszi. Kölcsönveszi ugyan a western, a sci-fi vagy a történelmi eposzok műfaji elemeit, de csak azért, hogy feloldja őket egy szürrealista, ősi szimbólumokkal, erőszakkal és zavarba ejtő képekkel teli ezoterikus látomásban. Az élmény semmihez sem hasonlítható, mintha egy begombázott tripen néznénk egymás után A hét mesterlövészt és a Mechanikus narancsot, míg egy derűs buddhista szerzetes suttog szakrális szövegeket a fülünkbe. Jodorowsky ezért nem is rendezőnek, inkább spirituális harcosnak tekinti magát. A művészet ugyanis számára nem foglalkozás, hanem szent hadjárat, ami hol gyermeki játékosságot, hol öldöklő küzdelmet, hol nyugodt elmélkedést, hol féktelen orgiát követel meg tőle.
3. A pszichomágus
Nemcsak filmekkel gyógyít, Jodorowsky saját terápiás módszert indított pszichomágia néven, amelyről több könyvet is írt. Ennek lényege, hogy a beszéd helyett rituális cselekvésen keresztül szabadít meg a traumáktól. Emellett évtizedeket szentelt a Tarot tanulmányozásának, a YouTube-on láthatóak is elképesztő videók, amikben kártyavetéssel elemzi ki ismeretlen rajongók életét és személyiségét, akik támogatták közösségi finanszírozásban készülő filmjeit. Jodorowsky nem jósol, a kártyás jövendőmondás szerinte egyszerű csalás, a Tarot ugyanis jelen időben beszél. Az viszont szilárd meggyőződése, hogy kellő tudással és alázattal a kártyák képesek bepillantást engedni egy-egy ember lelkébe.
4. Mindene a botrány
Jodorowskyra nagy hatással volt a zen buddhizmus, még japán lelki vezetőt is válaszott magának, de felejtsük el a lótuszülést és a békés meditációt, ő a sokkterápiában hisz. Egy kis sokkhatásért pedig sose kellett a szomszédba mennie. A kora 60-as évek Párizsában alapította meg pár művésztársával a beszédes nevű Pánik Mozgalmat, ami a túl populárissá váló szürrealizmus ellen tiltakozott. Sacramental Melodrama című performanszuk például azzal indult, hogy a motoros bőrszerkóba öltözött Jodorowsky elmetszette két liba nyakát, majd tekergő kígyókat ragasztott a mellkasára, miközben vetkőzött és ostorozta magát. Egy másik ponton élő teknősöket dobált a közönségbe, de voltak még a színen mézzel leöntött meztelen nők, egy keresztre feszített csirke, egy megrendezett rabbi-gyilkosság és egy hatalmas vagina is.
Később is volt érzéke a balhéhoz. Első filmje, Fando y Lis akkora botrányt kavart erőszak- és szexjeleneteivel a premieren, hogy az Acapulco fesztivál tisztes közönsége majdnem meglincselte a rendezőt.
Az indulatok elszabadultak a későbbi vetítéseken is, a lázadásoktól rettegő mexikói kormány hamarosan betiltotta a filmet, még az ekkoriban Mexikóvárosban élő Jodorowskyt is többször megfenyegették és majdnem deportálták. Végül a New York-i éjszakában talált fogékony közönségre. Az El Topo a 70-es évek elején berobbanó „éjféli moziláz” egyik beindítója és legnagyobb sikere lett, fél éven keresztül minden egyes éjjel vetítették a tudattágításra nyitott, gyakran eleve betépett közönségnek, megalapozva Jodorowsky kultikus státuszát.
5. Vedd drágán, add olcsón!
Ma akkor számít értékesnek egy film, ha egy rakás pénzt csinál. Én viszont azért csinálok filmet, hogy pénzt veszítsek. Esküszöm, el akarom veszíteni a pénzt!
– mondta Jodorowsky, aki általában be is tartotta a szavát, akár évtizedes megtakarításait is beleölve egy-egy projektjébe. Már gyerekként is gyűlölte rettegett apjától állandóan hallgatni a kereskedők „Vedd olcsón, add drágán!” szlogenjét, és eldöntötte, hogy ő egy másik parancsolat, a „Vedd drágán, add olcsón!” szellemében alkot majd. Jodorowsky hadat is hirdetett Hollywood és a filmipar ellen, ami szerinte a biznisszel teljesen megfojtja a művészetet. Legutóbbi filmjéhez, a Végtelen költészethez a Kickstarteren szedte össze a költségvetés egy tizedét, de minden felajánlott dollárért „költői pénzt” kaptak cserébe a rajongók. Ezek tulajdonképpen általa készített, hamis bankjegyek, amikkel most még semmit nem lehet csinálni, de idővel szerinte akár 2000 dollárt is érhetnek majd a műkincspiacon.
6. A legtermékenyebb kudarc
Jodorowskyhoz fűződik a filmtörténet legnagyobb és legtermékenyebb kudarca is. Pályája csúcsán, a 70-es évek közepén ugyanis vászonra akarta adaptálni Frank Herbert Dűne című kultikus regényét, amihez elképesztő stábot – akarom mondani spirituális kommandót – gyűjtött maga köré. A főhős kivételesen nem ő maga, hanem akkor tinédzser fia lett volna, de játszott volna a filmben Mick Jagger, Orson Welles, David Carradine, Alain Delon, Gloria Swanson, Geraldine Chaplin, Udo Kier és Salvador Dalí is, aki természetesen a gonosz, galaktikus uralkodót alakította volna. A zenére a Pink Floydot, a bizarr látványvilág megtervezésére pedig a scájci festőt, H. R. Gigert kérte fel, aki később az Alien-szörny atyjaként vonult be a filmtörténetbe. Minden együtt volt már és a hollywoodi stúdiófőnökök is lelkesedtek az ötletért, csak egyetlen kitételük volt: ezt az eszelős rendezőt el kell távolítani projekt éléről, miközben nyilvánvalóan az ő megszállotsága hozta össze és tartotta egyben a szupercsapatot. A monumentális vízióból tehát nem lett semmi, ám kevés el nem készült film gyakorolt ekkora hatást a filmtörténetre: Hollywood hajszálerein egy csomó eleme átszivárgott a Star Warsba, az Alienbe, a Szárnyas fejvadászba, és persze David Lynch elfuserált Dűnéjébe is (a hihetetlen kudarctörténetet pár éve egy zseniális dokumentumfilmben is feldolgozták). És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az évtizedekig beteljesületlen ígéretként kezelt Dűnét újra elővették, Dennis Villeneuve hamarosan Budapesten kezdi forgatni elképesztő sztárgárdával kitömött adaptációját.
7. Idolok idolja
Nemcsak a filmesekre gyakorolt óriási hatást, a legnagyobb popsztárok közül is sokan istenítik a különc chilei rendezőt, akikről akár nem is gondolnánk elsőre. John Lennon a westernt keleti miszticizmussal vegyítő A vakond után lett akkora rajongója, hogy összekalapozott neki egymillió dollárt a következő filmjére. Ebből készült el A szent hegy, amelyben maga Jodorowsky alakítja a spirituális mestert, beavatva a nézőket és az emberiséget az univerzum titkaiba. Ennek a kapcsolatnak volt negatív következménye is, mert Lennon rábeszélésére Allen Klein, a Beatles dörzsölt menedzsere vásárolta meg Jodorowsky filmjeinek forgalmazási jogait. Később azonban a rendező annyira összerúgta a port Kleinnel, hogy az évtizedekig nem engedte vetíteni sehol a filmeket. Marilyn Mansonnak nemcsak Holy Wood című lemezét ihlette A szent hegy, de közös filmet akart forgatni Jodorowskyval, sőt, ő vezényelte le kellőképpen bizarr esküvői ceremóniáját, aminek három hónap múlva válás lett a vége. Pár éve Kanye West is elzarándokolt a mesterhez, neki Yeezus című turnéját inspirálta A szent hegy.
Jodorowsky ebben a fantasztikus videóban nevetve meséli el a szürreális találkozást a rapperrel:
- például, hogy fogalma sem volt, kicsoda Kanye,
- az sem derült ki a beszélgetésből, mit akar tőle pontosan,
- de jó srácnak tűnt
- és zavarában még Tarot-kártyát is vetett neki.
Rajtuk kívül számtalan kisebb-nagyobb művészre, zenekarra és videoklipre volt hatással (itt egy remek gyűjtés belőlük), így Jodorowsky joggal nevezhető az igazi háttérhatalomnak: a popkultúrában mindenfelé az ő hatására bukkanunk, miközben a széles közönség még a nevét is alig ismeri.
8. Őt is utolérte a #metoo
Ahogy írtuk, Jodorowsky a kezdetektől szívesen játssza a botrányhőst, még most, 90 felé közeledve is utolérték súlyos mondatok a múltjából. A 70-es évek végén nyilatkozta egy könyvben, hogy A vakond forgatásán tényleg megerőszakolta partnerét az egyik jelenetben. Sokat elmond a társadalmi normák változásáról, hogy ez a megjegyzés akkor teljesen elsikkadt, a metoo után azonban újra előkerült, komoly tiltakozást váltva ki a szülinapjára készülő kiállítás megrendezése ellen. Jodorowsky azt állítja, hogy ugyan a szex igazi volt, de nem volt semmiféle erőszak a forgatáson, csak akkoriban mindene volt a provokáció, és az interjúk során is benne ragadt a filmbeli bandita karakterében. Azt mondja, mára belátta, hogy érzéketlen hülyeség volt ezzel sokkolni, és mélyen megbánta, hogy így tett. A bocsánatkérés ellenére a New York-i múzeum törölte a tervezett kiállítást.
9. A nagy visszatérő
Jodorwosky lelkesedése lankadatlan, még a legnagyobb pofonok sem tudják elkedvteleníteni. Az sem roppantotta meg, mikor 23 évig nem jutott filmezési lehetőséghez, hisz utána legszemélyesebb filmjeivel tért vissza, elborult víziókban dolgozva fel boldogtalan gyerekkorát (A valóság tánca, Végtelen költészet). A hosszúra nyúlt kényszerszünet alatt pedig egy halom könyvet, képregényt és verset írt, rajzolt, vagy épp a pszichomágiát tökéletesítette és Tarot kártyát vetett ismeretleneknek. Szerinte amúgy egy igazi művésznek nincs is szüksége drága eszközökre az alkotáshoz. Huncut vigyorral magyarázza egy újságírónak, hogy ő még az orrából kipiszkált fikából is képes bármikor olyan erotikus szobrokat faragni, amire utána szívesen önkielégít. És természetesen a halál sem szerepel a közeli tervei között:
300 évig akarok élni. Nyilván nem fogok, lehet, hogy már csak egy évem van hátra. De az ambícióm megvan rá. Miért is ne lenne? Miért? Az ambíciód legyen a lehető legnagyobb. Halhatatlan akarsz lenni? Harcolj érte. Meg akarod alkotni a legcsodálatosabb filmet vagy műalkotást? Hajrá. Hogy elbuksz-e, nem számít. A lényeg, hogy ne add fel!
Kiemelt kép: Getty Images
