Amíg nem találták fel a házasságot, nem volt szükség szexmunkára sem

Könyve, a Cukorvilág gyakorlatilag egy kurtizánkrónika a világ körül. Mi a fő tanulság, ami a történelmi áttekintésből kiderült?

Hogy nincs olyan patriarchális társadalom, amelyben valamilyen formában ne léteztek volna házasságon kívüli, szexuális/érzelmi kapcsolatok, és olyan társadalom sincs, amely ne értékelte volna különösen a szép és okos nőket. Hogy ez az értékelés a nők hasznára vált-e, hogy ettől szabadabb, boldogabb életet élhettek-e, mint a feleségek vagy az úgynevezett vénkisasszonyok, az már korról korra és társadalomról társadalomra teljesen változó.

Ősi mesterségként aposztrofáljuk a szexmunkát, és ez a könyv is alaposan visszanyúl a régmúltba. Mi hívta életre ilyen hamar a nőknek ezt a különálló csoportját?

Létezik egy elmélet, miszerint a szexmunkát maga a házasság hívja életre.

Amíg szabadon szeretkezhet minden nő azzal, akivel akar, és nem beszélik tele a fejét a papok, sámánok, politikusok azzal, hogy ő adható-vehető tárgy, és az istenek akaratából vagy a nemzet fennmaradásának érdekében nem rendelkezhet a saját testével, illetve nem is oké, hogy saját vágyai legyenek, addig nincs szükség szexmunkásokra. Mert addig a nők is ugyanolyan kedvvel élnek szexuális életet, mint a férfiak.

Ezzel az elmélettel nagyjából egyet is értek.

Lát trendszerűségeket a különböző régiók között ebben a témában? Tehát ami például a franciáknál ilyen, a magyaroknál amolyan, Japánban meg megint másmilyen.

A Kelet, mint tudjuk, egészen más világ: ebben a tekintetben is. Extrém patriarchális, és nagy divatja volt a háremtartásnak. Illetve az élet minden aspektusa a végtelenségig szabályozott volt. Az, hogy a kínai udvarban több száz ágyast tartottak csak amiatt, hogy a császár közülük csak pár kiválasztottal háljon együtt, teljesen idegen attól a szemlélettől, amit a franciáknál látunk, ahol ugyan létezik a címzetes szerető, és a királynak több barátnője is van, de ezek mind valóságos kapcsolatban állnak az uralkodóval. Nem zárják be őket egy életre, és szó sincs arról, hogy a király után más férfi ne nyúlhatna hozzájuk.

A hosszú, történelmi áttekintős fejezetek között egy-egy sztori kapott helyett, olyan emberek történetei, akik mai sugar kapcsolatok egyik vagy másik oldalán vannak. A sok adat kikönnyítése, vagy mi volt a cél ezzel?

Azért kerültek be ezek a történetek, mert az embereket érdeklik a mai sztorik, és mert ez pont az a fajta kapcsolat, amelyről keveset tudunk. Mindenki el tud képzelni egy házasságot, egy együttjárást, de a sugarról keveseknek van konkrét élményük, sőt, még ismerősük se nagyon akad, aki mesélhetne. Még ha tudna is mesélni, nem teszi, mert fél a reakcióktól. Sokan még a családjuk elől is elhallgatják, milyen jellegű kapcsolatot tartanak fenn.

Miért keresnek az emberek sugar kapcsolatokat? És a nyilvánvaló okokon túl mik a kevésbé egyértelmű okok? Mit lát, mi ennek a jelenségnek a lélektana?

Férfi szempontból az elköteleződés nélküli kapcsolat a lényeges, amely ugyanakkor rendszeres, és amelyben a férfi olyan szerepet játszhat, ami valószínűleg jobban megfelel a vágyainak, mint egy hagyományos párkapcsolat. Nincs számonkérés, féltékenykedés, rokonok, nincs az a ki nem mondott vagy kimondott igény, hogy a kapcsolat tartson valamerre. De megvan a férfi kívánságának megfelelően gyakori szex és a kellemes nőtársaság, ráadásul olyan hölgyek is „kaphatóak” ily módon, akik egy szimpla társkeresőn nem állnának szóba az illetővel. A lányok szempontjából nyilván szerepet játszanak az anyagiak, az érvényesülés, a kapcsolatépítés. Sokan utazni akarnak, vagy klassz autókban ülni, szép ruhákat hordani, olyasmit átélni, ami a felső tízezernek adatik csak meg. De ma már sok fiatal lány azt is előnynek tartja, hogy nem kell főznie, mosnia a barátjára, vagyis kimaradnak a hétköznapi nyűgök, és nyugodtan élheti a saját életét, koncentrálhat a tanulásra, illetve a karrierjére.

A Cukorvilág bevezetőjének az az egyik kulcsállítása, hogy a kurtizánok, sugar babyk kivonták magukat az apajogú társadalom, a férfiak ellenőrzése alól. Ezt bővebben is ki tudja fejteni?

Az a nő, aki maga határozza meg, hogy kivel létesít kapcsolatot és nem adják-veszik, mint a jószágot, kivonja magát a férfiak ellenőrzése alól.

Persze ez ritkán sikerül teljes mértékben: minél patriarchálisabb a társadalom, annál kevesebb esély van rá. A keleti ágyasokra pl. egyáltalán nem jellemző, ott erre csak extrém ritka esetben akadt példa. Egyébként a könyvben a kurtizánokat és a hűtlen asszonyokat egyaránt ide soroltam: ők lázadnak az ellen, hogy az apjuk/férjük határozza meg, kivel szeretkezhetnek.

Idilli elképzelés, hogy minden szexmunkás nő, kurtizán és sugar baby ilyen tudatos, feminista, mi több, politikus döntésből választja ezt a munkát…

Ne tegyünk egyenlőségjelet a szexmunkás és a sugar baby közé. A szexmunkások egy része önállóan dönt, nagyobb része meg belekényszerül a helyzetbe. Minél alacsonyabb társadalmi státuszú az illető, annál valószínűbb, hogy belekényszerül. A kurtizánok korábban érkezhettek a prostitúció felől, de lehettek ún. bukott nők, akik például elszöktek otthonról egy katonatiszttel, aki aztán nem vette őket feleségül. Elég volt egyetlen botlás ahhoz, hogy ne legyen előttük más választás, mint a kitartottság vagy rosszabb esetben a prostitúció. Viszont a mai helyzet annyiban más, hogy senki nem kényszerül sugar babyvé válni, mert a szüzesség elvesztése nem teszi páriává, tehát ez valóban saját döntése.

Miközben a gendertudomány egyes irányzatai a kizsákmányolás, a prostitúció egy formájának tekintik a sugaringot is. Mit gondol erről?

Azt, hogy ez sima csúsztatás. És a sugar babyk lenézése. Nagykorú lányokról van szó, akik maguk regisztrálnak egy társkeresőre, senki nem kábítja el őket, senki nem fenyegeti meg őket és senki nem húz sápot abból, hogy kapcsolatot folytatnak egy férfival. Hol van itt a kizsákmányolás?

Ugyanide kapcsolódik, hogy miközben ön valahol a feminizmus irányából ír a sugar világról, a feminista irányzatok egy része kitaszítja a szexmunkásokat és így a sugar babyket is. Tegyünk rendet, mik itt a szemben álló érvek?

Van olyan feminista hozzáállás, amely szerint mindenki azt csinál a saját életével, amit akar, tehát ennek követői nem harcolnak a prostitúció ellen sem. Azt követelik, hogy a törvény ne üldözze a prostituáltakat, nyugodt körülmények között dolgozhassanak, legyen érdekvédelmük, és így tovább. Egy másik irányzat meg nem a prostituáltakat taszítja ki és bünteti, hanem csakis a kuncsaftokat és a futtatókat. Minden szexmunkást szerencsétlen áldozatnak tekint, és meg akar védeni, egyszerűen nem fogadja el, hogy felnőtt emberek dönthetnek úgy, hogy a testükből élnek meg. A sugaring egyetlen létező törvénykezés szerint sem prostitúció, de a feministák úgy állnak hozzá mindkét oldalon, mintha az lenne. Vagyis a liberálisok elfogadják, hogy létezik ilyen kapcsolat, a többiek meg egy kalap alá veszik őket a szexmunkásokkal és áldozatként kezelik őket. Vádolni egyik oldal sem vádolja a sugar babyket.

Mik azok az árnyalatok a sugar kapcsolatok és a klasszikus szexmunka között, amiket tipikusan összemos a közbeszéd? Felvázol átmeneti megoldásokat is a könyvben.

A klasszikus szexmunka úgy néz ki, hogy konkrét szexért konkrét anyagi ellenszolgáltatás jár. Vagyis a kliens fizet azért az öt percért vagy két óráért. Majd távozik, és nem tartja a kapcsolatot a köztes időben a prostituálttal, aki számos más klienssel rendelkezik, és vagy részben vagy teljes egészében ebből a tevékenységből él. A sugar kapcsolatban nem a szexért jár anyagi ellenszolgáltatás. A szex lehet a megállapodás része, de létezik plátói sugar is, amelyben nincs is szex. A megállapodásban benne van, hogy ki mit vállal: a sugar daddy/mommy adhat ajándékot, rendszeres támogatást, segítheti a szakmai előmenetelt, elvihet egy utazásra, és így tovább, a sugar baby/boy pedig ezért cserébe kellemes társaságot biztosít, cseveg, tündököl, rendelkezésre áll, törődik a partnerével. Nyilván vannak kapcsolatok, amelyek elsősorban a szexről szólnak, de nem kizárólag arról: a felek elmennek együtt ebédelni, vacsorázni, filmet néznek, és így tovább. A határterület a girlfriend vagy boyfriend experience nevezetű szolgáltatás, amit luxusprostituáltak nyújtanak: itt be lehet fizetni egy fél napra vagy egy egész éjszakára, és ez alatt a lány vagy a fiú úgy viselkedik majd, mintha tényleg a kliens szerelmese lenne. De nem jön létre érzelmi kapcsolat, és nincs semmiféle hosszú távú megállapodás.

Ír egy szociológiai vetületről is: elsősorban más rétegekből kerülnek ki a klasszikus értelemben vett prostituáltak, mint a sugar babyk. Emiatt más a megítélése is a két dolognak?

Természetesen a prostituáltak világa is rendkívül sokszínű, de a legtöbb fizetős lány nem a középső és a felső társadalmi rétegekből kerül ki. Inkább azok sodródnak bele a prostitúcióba, akiknek vagy nincsenek kilátásaik, vagy az alternatíváik olyan szegénységet jelentenének, hogy annál még a prostitúció is jobbnak tűnik. De tény, hogy vannak, akiket a saját családtagjaik küldenek „dolgozni”. Középosztálybeli prostituáltak is vannak, ezek már kevéssé különböznek a sugar babyktől, de azért sokkal keményebb életük van, és sokszor nem találnak kiutat ebből az életmódból. A tipikus sugar baby tanult, művelt, viszonylag jó körülmények között élt korábban, és átmeneti helyzetnek tekinti a sugar létet. Semmiképp nem szakmának: a prostituált dolgozik, a sugar baby kapcsolatot folytat egy vagy több férfival. Mivel sok közöttük az egyetemista, később nagyobb esélyük van a megszokott életszínvonal elérésére, mint azoknak, akik megragadnak a szexmunkánál. A társadalom véleményformáló rétege nyilván nagyobb aggodalommal tekint arra, ha egyetemista lányokról van szó, mint ha egyszerű gyári munkásnőkről: a szegény prostik sorsa érdekes módon igen keveseket érdekel.

Ezer könyv született prostitúcióról, és akárhogy is, mindig kiolvasható volt az a sok sérülés, amit a szexmunka hagyott a megszólalókon. Az ön által hallott történetek alapján ön szerint a sugar kapcsolatokat lehetséges sérülés nélkül megúszni? 

A házasságot meg lehet úszni sérülés nélkül? Vagy egy klasszikus párkapcsolatot? Nagyjából annyi esély van egy sugar kapcsolat sérülésmentes megúszására is.

Definíció szerint a munkában az emberek született vagy szerzett szellemi és/vagy testi képességeiket biztosítják fizetésért cserébe. Mit gondol, miért más a hozzáállás ahhoz, amikor valaki nem, teszem azt, árokásásra, hanem szexre „adja bérbe” a testét?

Mert a szex intim dolog, és a legtöbb ember nem tárgyilagosan, hanem érzelmi szempontból gondolkodik róla. Hogy lehet pénzért csinálni valamit, amit csak szerelemről szabadna? De ha az ember csak szerelemből szexelne, akkor már rég kihaltunk volna. Az keveseket szokott zavarni, ha egy nő a házasságon belül szexel eltartásért és védelemért cserébe. Vagy csak azért, hogy a férje ne verje meg, vagy ne kínlódjon. Mivel a prostituáltak nagy része nő, a társadalom úgy gondolja, hogy bárkinek a befogadása beszennyezi őket, ezért válnak páriákká. A férfiakat nem szennyezi be a szex a közvélekedés szerint. Csak akkor, ha ők is befogadók, vagyis férfiak által felbérelt férfi prostituáltak. Ez egy nagyon ősi patriarchális kettős mérce, amitől még sokáig nem fogunk megszabadulni. Mint ahogy attól sem, hogy a legkisebb mértékben is promiszkuis nőket lekurvázzuk, attól teljesen függetlenül, hogy kapnak-e fizetséget vagy sem.

Apropó luxusfeleség: ők sugar babyk, csak hivatalossá téve? Vagy van valami érdemi különbség? A Büszkeség és balítélet Elizabeth Bennettje luxusfeleség volt?

A luxusfeleség nagyon hasonlít a sugar babyre, de nem azonos vele. Mivel ahol a házasság kezdődik, ott a sugarnak vége. A sugar partnerek nem terveznek hosszú távra, és nem köteleződnek el, sokszor kizárólagosság sincs köztük. Sugar babyből válhat feleség, de fordítva nem működik a dolog. És igen, amint Elizabeth Bennett hozzáment a kőgazdag Darcyhoz, luxusfeleség lett, de Darcynak nem is lehetett volna másmilyen felesége. Viszont a mai ún. luxusfeleségek nagy részével szemben az angol arisztokraták nejei tudták, mivel jár a társadalmi státuszuk. Például a jótékonykodás, a saját birtokukon élő szegények segítése, ápolása mindig hangsúlyt kap az Austen-regényekben. Ráadásul Elisabethet nem csak a szexi külsejéért választotta Darcy, hanem az éles eszéért, szókimondásáért és humoráért. Nem ismerek személyesen egy luxusfeleséget sem, de mintha nem feltétlen ezek volnának a legfőbb tulajdonságaik.

A sugar boyok témáját kevésbé érintette, mégis: ez a világ miben más?

Nem sikerült egy sugar boyt se becserkésznem, egyébként is nagyon kevesen vannak. A szakirodalom se nagyon tud róluk semmit mondani. Kerestem a férfi prostitúció témánál, egy ismerősöm említette az angol hölgyek Afrikába irányuló szexturizmusát: ő úgy tudja, hogy az adott hölgyek két látogatás között is tartják a kapcsolatot a támogatottjukkal, tehát ez már inkább sugar, mint prostitúció, de magyar közegre vonatkozó adatokat nem igazán találtam.

A könyve leginkább „necces” vonatkozása, hogy ön a könyv alapján a sugar kapcsolatokat egyfajta alternatívának látja a működésképtelen, elavult házassági keretrendszerrel szemben, így a sugaring védelmében érvel. 

A zárt monogám házasságnak számos alternatívája van, az egyik a sugar. Nyilván nem ugyanabból a célból jön létre egy házasság, mint egy sugar viszony. De ha valaki tartós partnert akar, és esze ágában sincs összeköltözni, közös jövőt tervezni, hűséget ígérni, akkor számára működhet ez a fajta konstelláció. Családalapításra kevéssé alkalmas, nem is arra van kitalálva. Ilyen szempontból nem a házasság alternatívája. Mindig is a házasság mellett létezett, ebben nincs semmi új. De nem fogja felváltani a házasságot. A zárt monogám házasságban valóban nem hiszek, de ez nem jelenti, hogy a sugart tartom ideálisnak. A személyes véleményem az, hogy az igazán jól működő párkapcsolat csak egyenrangú felek között működhet, ahol mindkét fél dolgozik, mindkét félnek van saját jövedelme és önálló egzisztenciája. És a kapcsolat nyitott szexuálisan és érzelmileg. A sugarból leginkább azt lehet átvenni, hogy a felek egyéni megállapodást kötnek, ők maguk szabják meg, milyen keretek között működjön a kapcsolat, és ezeken a kereteken később változtatni lehet. Nem kényszerülnek bele egy tőlük teljesen független intézményi struktúrába, amelyben úgymond hinni illik, bármennyire is tudjuk, hogy nem működik.

Nem állít semmilyen eddig nem nyilvános vagy veszélyes dolgot, nem nevesít, elég kockázatmentes a kötet. Miért döntött mégis a szerzői álnév és az ismeretlenség mellett?

Ön úgy gondolja, hogy nem állítok semmi veszélyeset, mások gondolhatják úgy, aláásom a hagyományos értékeket, támadom a házasság intézményét, legitimálok egy szerintük prostitúcióként azonosítható kapcsolati formát. Nem akartam kockáztatni. Egyébként sem szeretem a rivaldafényt.

…

Csillag Lea Cukorvilág – Szerelem és anyagiasság régen és ma című kötete az Athenaeum kiadó gondozásában kapható.