Kultúra

Lélegzetelállító játékot játszik a lelkünkkel a Recirquel új darabja

Hogyan mesél „csak” a testével hét artista arról, mit jelent nekik a haza? Főleg, hogy az a haza a megtépázott, ezerarcú Ukrajna. Ha nem lenne elég az a szürrealitás, amit a testek döbbenetes képességei hordoznak, még a realitásérzékkel játszó látvány és a megrendítő zene is hozzáteszi a maga részét ahhoz, hogy a Recirquel My Land című új darabját ne felejtsük el soha.

A cirkusz egykor volt izgalmas titokzatossága, mítosza, a vándorélet romantikája mára lassan, de biztosan elkopott: a szórakoztatás egykori csúcsműfaja mára a legtöbb ember szemében az állatkínzásnak, a minimum kellemetlen, de sokaknak leginkább ijesztő bohócok erőlködésének és néhány jobb sorsa érdemes artista mutatványainak szinonimája lett. A jó hír viszont, hogy a műfaj képes volt a megújulásra: ma már, ha az ember cirkuszról beszél, egyáltalán nem biztos, hogy városszéli sátrak filléres zsonglőrtrükkjeire gondol.

A kortárs cirkusz vagy újcirkusz komoly színpadok elismert művészete, aminek az árát is megkérik, joggal, és bár még jócskán nem közismert jelenség – ezért e bevezető – népszerűsége egyre nő, és ebben nagy szerepe van a magyar Recirquelnek is. Hazánk első újcirkusz társulata mindössze öt évvel ezelőtti alapítása óta bejárta a világ presztízs-értékű színpadait, nyert egy halom díjat, és nem mellesleg sorra hozza az izgalmasabbnál izgalmasabb darabokat. My Land című, Vági Bence rendezte legújabb produkciójuk pár hónapja zárt körben, októberben pedig a széles körű hazai közönség előtt bemutatkozott, és nem okozott csalódást.

Fotó: Pályi Zsófia, CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál
Fotó: Réthey-Prikkel Tamás, Recirquel

A téma ember és hazája, honfiú-honleány és anyaföld kapcsolata, és mivel ezt az előadást ukrán cirkuszművészek prezentálják, a haza, amiről beszélünk, Ukrajna. Amiről ha nem tudunk sokat, akkor is sejtjük, hogy aligha mutat egységes képet. Ez a My Land képeiben is megjelenik: ahány művész, annyiféle világ. A „képek” itt szinte szó szerint értendő: a darab nem fűzhető össze egyértelmű, lineáris eseménysorrá, ehelyett a töredékes jelleg dominál, a téma egy-egy arcát megmutató jelenetek egymáshoz legfeljebb lazán kapcsolódó, eltérő formanyelvű, dinamikájú képekként jelennek meg. Egyes artisták egyedül lépnek színpadra, mások párban, kiscsapatban, újabb és újabb szemszöget hoznak, a végeredmény: kaleidoszkóp.

Fotó: Réthey-Prikkel Tamás, Recirquel
Fotó: Réthey-Prikkel Tamás, Recirquel

Viszont minden új megközelítéssel, más stílusban színpadra álló képnél közös, megkerülhetetlen és ordító a színvonal, és a – nem találok jobb kifejezést – háromszázhatvanfokos kreativitás. A darab ugyanis csak részben az artisták performanszával hat, közel ugyanekkora részben a látvány és a zene éri el a hatást. Miközben a hat férfi és egy női artista az emberi test anatómiájára fittyet hányva tekeredik, ugrik, táncol, egyensúlyoz képtelen pózokban saját, vagy társai testrészein, a Szirtes Edina Mókus és Terjék Gábor szerezte zene is külön szereplőként és iszonyatos erővel van jelen, a zenében a pszichedelikus zörejek ugyanúgy elférnek, mint a légies dallamok, vagy a népzenei jegyek hangszerhasználatban is, énekben is.

Fotó: Réthey-Prikkel Tamás, Recirquel
Fotó: Pályi Zsófia, CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál

Mindezt a puritán, ám kevés eszközzel is hatásos látvány fogja keretbe. Nagy színpadon kis színpad, fűrészporszerű anyaggal borított emelvény az események színtere, ahol szerepe van minden egyes négyzetcentiméternek. Többfunkciós eszköz a fűrészpor is, egyszerre lehet az anyaföld homokja, mely dramaturgiai súllyal és céllal pereg, száll, repül, vagy éppen a talajról elsimítva beenged némi fényt, sőt, hangszerré is lényegül az artisták doboló öklei által. De szürreálisan gyönyörű hatásokat érnek el egy hatalmas műanyag lappal is, ami egyszerre lesz határ, tükör, pszichedelikus fényfestés eszköze, vagy, megint csak, hangszer. Már maga a kreativitás is lenyűgöző, ahogy minél kevesebb eszközt minél több célra használva ennyire puritán megoldásokkal érnek el hatást, de az áthallásokat sem nehéz meghallani: itt Kelet-Európában abból kell kihozni a maximumot, ami adott, és hát, az nem sok – a semminél viszont épp annyival több, hogy abból, akár csoda is kisülhet. Mint a My Land esetében.

Fotó: Réthey-Prikkel Tamás, Recirquel

A Recirquel Újcirkusz Társulat: My Land című előadása a MüPában látható 2018. október 17-től.

Artisták: Rodion Drahun, Roman Khafizov, Sergii Materinskyi, Yevheniia Obolonina, Andrii Pysiura, Mykola Pysiura, Andrii Spatar

Zene: Szirtes Edina Mókus, Terjék Gábor
Népzenei szakértő: Both Miklós
Jelmez: Kasza Emese
Tervezőmérnök: Tárnok Zsolt
Fény: Lenzsér Attila, Pető József
Hang: Terjék Gábor
Cirkuszszakértő: Kristóf Krisztián
Művészeti tanácsadó: Illés Renátó, Zsíros Gábor
A koreográfus munkatársa: Maday Tímea Kinga
A rendező munkatársa: Schlecht Aliz

Rendező, koreográfus, látvány: Vági Bence

Kiemelt kép: Réthey-Prikkel Tamás, Recirquel. A fotók a My Land premierjét megelőző, a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivállal közösen szervezett próbán készültek.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik