A Princeton, a Harvard, a Stanford és az MIT mellett az amerikai egyetemek elitligájába tartozó Yale Egyetem jókora kampuszán mindössze néhány lépést nem lehet megtenni anélkül, hogy ne fussunk bele a jövő egyik nagy reménységébe, de a Paul Newmant, az amerikai elnöki székben helyet foglalt két Bush-t, Hillary és Bill Clintont, valamint Meryl Streepet és Edward Nortont a világnak adó intézmény diákjai mellett az épületei is megérdemlik, hogy figyeljünk rájuk.
Hatványozottan igaz ez a világ egyik legnagyobb, ritka könyvekre szakosodott könyvtárára, a Beinecke Library-re, ami a New Haven-i kampusz közepét jelentő tér, a Hewitt University Quadrangle egyik oldalán áll.
A Gordon Bunshaft és a világhírű Skidmore, Owings & Merrill tervezőiroda közös munkájaként 1963-ra megszületett épületnek ugyanis a könyvek védelme érdekében egyáltalán nincsenek hagyományos értelemben vett ablakai, természetes fény pedig csak a hatszintes épület falát képező áttetsző márványlapokon jut a jókora polcok közti térbe, ahol a kutatók a XX. század két ikonikus bútortervezője, Florence Knoll és a Pécsett született Marcel Breuer (Breuer Marcell Lajos) munkáin ülve élvezhetik a köteteket.
A sarki óriáspilonok közé kifeszített vasbeton és gránit alkotta rácsok közé illesztett márványlapok mindössze harminckét milliméter vastagok – ez a vastagság épp elég ahhoz, hogy a napfény jó részét visszaverjék, az azon átjutó sugarak pedig borostyános ragyogást adjanak a falaknak.
A könyvtár felszín feletti része száznyolcvanezer, a földalatti és külső raktárak pedig több mint egymillió kötetnek adnak otthont, mindezek mellett azonban kéziratok millióit is őrzik.
Mindemellett ez az épület ad otthont a máig fennmaradt huszonkét Gutenberg-féle Biblia egyikének, sőt, itt található a sokszor a világ legtitokzatosabb könyveként emlegetett, hatszáz évvel ezelőtt máig ismeretlen nyelven írt Voynich-kézirat is.
A könyveket nem csak a túlzott fénytől óvják első hallásra furcsa módon, de az épület központi, könyvekkel teli tornyát tűz esetén például pillanatok alatt el tudják árasztani a Halon-1301 (bróm-trifluormetán) és az égést tápláló oxigént kivonó Inergen gáz keverékével.
Az épületben 1977-ben megjelent, évszázados papírrégiségeket előszeretettel felfaló tarka kopogóbogarakra is a Beinecke munkatársai dolgozták ki az azóta világszerte használt megoldást: az újonnan beszerzett köteteket három napra -36 °C-ra hűtik, ezzel elpusztítva a bogarak esetlegesen az oldalak közt fejlődő lárváit.
