Kultúra

Muszáj volt visszatérnünk a jelenbe

Muszáj volt visszatérnünk a jelenbe

A hétvégén véget ért a Bánkitó, és újra 2018. lett. A fesztivál idén előrepített bennünket az időben, és megkérte a bulizókat, hogy higgyék el, hogy tíz évvel később járunk. Meglehet, hogy sokan érzik azt, hogy Bánkon ilyenkor kikerülhetetlen a politika, pedig hogy ha nem akarjuk, akkor észre se veszünk a koncerteken és a színházon kívül mást.

Idén nagyon jó időt fogott ki Bánk, nappal a tóban lehetett hűsölni, estére meg éppen annyira hűlt le a levegő, hogy egy-két pulcsi elég legyen a bulihoz. Lehet, hogy már sokszor emlegették a legnagyobb kisfesztiválként a Bánkitót, de még mindig az egyik legjobb hangulatú rendezvény a nyáron, nem érezni a napi ötezer embert, még akkor sem, amikor valaki reggel nyolckor érzi úgy a táborban, hogy szüksége van mindenkinek egy kis technóra az alvás helyett. A fesztivál legnagyobb szerencséje tényleg a tó és a tószínpad, sehol nincs ennyire gyönyörű látvány a koncertek mögött. Jövőre ugyanekkor ugyanitt, addig meg jöjjenek a legjobb pillanatok, és egy ajánló, hogy mit gondolnak a fiatalok a 2028-as énjükről.

Tíz év múlva lesz egy csomó stadionunk, és a fiatalok hazaköltöznek külföldről
Bánkon időutaztunk, a fesztiválon éppen 2028 van, éppen ezért fiatalokat kérdeztünk, hogy hogy látják magukat és az országat kereken tíz év múlva.

 

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Olvasói sztorik