Melissa McCarthy már jó ideje Hollywood egyik legfelkapottabb komikájának számít. A nagy átváltozóművésznek most újabb dobása, hogy kapásból minimum tizenöt évet fiatalodik a filmvásznon, a szemünk láttára úgy, hogy a szerep szerint is negyvenes nő marad. Melissa férjével, Ben Falcone, színész- rendezővel, közösen alkotta meg legújabb vígjátékát, A partiállatot (Life is the Party). Bár Ben hivatalosan nem adott interjút nekem, amíg Melissára várakoztam, belebotlottam az elegáns hotel lobbyjában és barátságosan elbeszélgettünk. Elmesélte, hogy egyáltalán nem véletlenül emlegtik Budapestet A partiállatban – nagyszerű élményeik voltak feleségével a fővárosunkban, amikor Melissa A kémet forgatta nálunk. Különösen a Duna egyik állóhajóján elfogyasztott vacsora emléke él benne erőteljesen, de a város látképe is lenyűgözte, ahogyan esténként a hotelszobájuk ablakából élvezte a Lánchídon áthaladó forgatagot és a vár esti kivilágítását. Ben azt is elárulta, hogy a film ötlete az ő fejéből pattant ki. „Azt mondtam egy napon Melissának: Drágám, azt hiszem, vissza kellene ülnöd az iskolapadba… Neki pedig azonnal megtetszett az ötlet”- mesélte. Ben után, követve a hivatalosan előírt szabályokat, három kamera kereszttüzében ültem le beszélgetni Melissával és filmbéli legjobb barátnőjével, Christine-nel, azaz Maya Rudolph színésznővel, akik néhány kulisszatitkot is elárultak a filmről.
Az életben is olyan jó barátnők, amilyennek a filmvásznon tűnnek?
Maya: Jaj, nem! Egyáltalán nem vagyunk jóban…!
Melissa: Az az igazság, hogy húsz éve ismerjük egymást… ez mindent elárul…
Maya, akit a filmben alakít, Christine, Deanna legjobb barátnője rendkívül szenvedélyes, felfűtött nő. Mennyire állt közel a szerep önhöz?
Maya: Christine személyisége olyan, amilyen én a való életben szeretnék lenni. Ha egy nagyon jó barátom hasonlóan nehéz helyzetbe kerülne és ilyen magánéleti szörnyűségen kellene keresztül mennie, akkor pontosan úgy szeretnék kiállni mellette, ahogy Christine állt ki Deanna mellett. Igyekeznék megvédeni, támogatni, amiben csak tudom.
A szenvedélyességet a hangjára is értettem… Feltűnően hangosak a megnyilvánulásai, gyakorlatilag végig kiabál, ami egyébként elég vicces a filmben. Kinek az ötlete volt, hogy ilyen hangerővel ruházzák fel a karaktert?
Maya: Christine egyértelműen jóval hangosabb, mint én. Pedig nem mondhatnám, hogy halk szavú ember vagyok, sőt, ami azt illeti elég nagy a szám… Az az igazság, hogy Ben és Melissa csak elém rakta a szerepet és annyit mondott nekem, hogy tessék, ez itt ő, oldd meg…
Melissa: Igen, nem igazán lehetett semmit hozzáfűzni Christine szerepéhez. Tudtuk, hogy önmagától meg fog születni egy zsigeri, fantasztikus karakter. Valahogy azt éreztük, hogy a felfokozottság szervesen hozzátartozik a személyiségéhez, ami a hanghordozásában is megnyilvánul. Christine folyamatosan boldog.
Melissa, nagyon sokszor voltunk tanúi csodálatos átalakulásainak. Az Egyesült Államokban Shaun Spicerként (Trump tanácsadója, akit az ön paródiája után el is bocsájtottak hivatalából) hatalmas sikert aratott. A Budapesten forgatott A kémben, újabb arcait ismerhettük meg, A partiállatban pedig úgy tizenöt évet fiatalodik látványosan. És ez nem a smink, valahonnan máshonnan jön. Mi a titka, hogy mindig ennyire más tud lenni a filmvásznon?
Melissa: Nem is tudom. Szeretek teljesen átlényegülni. Szeretem átélni az élményt, hogy valaki másnak a bőrébe bújhatok. Érdekes megtapasztalnom, hogy sokszor, ha külsőleg megváltozok, akkor az emberek azonnal másképp néznek rám, pedig belül ugyanaz maradok és ezt nagyon élvezem. Emellett pedig nem szeretném, ha az emberek azt gondolnák, Melissa ezt vagy azt játssza és nézd, most másképp néz ki. Az a jó, hogyha elfelejtik, hogy én vagyok. Szóval, nem igazán izgat az, hogy valakit eljátsszak – az érdekel, hogy valakivé váljak egy kis időre. Azt hiszem, leginkább az a titkom, hogy nagyon élvezem ezeket az átváltozásokat.
Kedves gesztus volt számunkra, hogy a filmben – archeológus hallgatóként – egy budapesti történet volt a prezentációja témája…
Melissa: Jaj, imádom Budapestet!!! Képzelje, mióta Budapesten forgattam, azóta minden alkalommal, amikor koccintunk a férjemmel, azt mondjuk: „Egészségedre!”
A filmben szerepelt egy tánc-jelenet, amiben a karaktere az úgynevezett „hernyó” elemet mutatja be és ami még a profi táncosok számára is kihívás. Az a hír járja, hogy tényleg meg tudja csinálni a „hernyót”. Ez igaz?
Melissa: Bizony! Meg tudom!
Maya: Micsoda??? Úgy…? Ahogy a filmben volt…?
Melissa: Igen, pontosan úgy – a hátrafelé verziót. Ahogy a jelenetben láttad. Mármint tudtam, valamikor… De ma már sajnos nem megy… Azt azért nem állítanám, hogy tökéletesen tudtam, viszont tényleg ment valamikor. A próbákon most is megpróbáltam, de minden egyes lökésnél beütöttem a fejemet. Bang-bang-bang! Azt hiszem, hogy még az izmaim meg is lennének hozzá, de maga a technika visszahozása rengeteg gyakorlást igényelne… Szóval maradt a dublőr.
A filmben feltűnik egy fotóalbum, ahol gimnazista és egyetemista lányként láthatjuk Deannát. Tényleg ön van a képeken, vagy összemontírozott fotók?
Melissa: Mindegyik kép a saját archívumomból van, igen, azok az én fiatalkori fotóim! Van az a kép, amin a hajam aszimmetrikusan van felnyírva, az a kedvencem. Azt gondoltam, hogy jó ötlet, ha becsempészek valamit a tinédzserkori önmagamból is a filmbe.
Maya: Ó, olyan frizurát én is nagyon szerettem volna, amikor nyolcadikos voltam! Csak sajnos apukám nem engedte meg…
Melissa: Szerintem elég jó oka volt rá… Ha jobban megnézed az én fotómat…
Tényleg akkora buli volt a forgatás, ahogy a filmvásznon látszik?
Melissa: Azt nem lehet elképzelni mekkora buli volt!
Maya: Minden pillanata a jókedvünknek – ami a mozivásznon látható – valódi. Semmit nem kellett megjátszanunk.
Melissa: Ahogy összejött a csapat és elkezdtük forgatni a partijeleneteket azonnal beindult a hangulat és mindig fergeteges őrületben tetőzött. Különösen a Christina Aguilerá-s rész. Reméljük ez ragad át majd a nézőkre is!
A partiállat már látható a magyar mozikban az InterCom forgalmazásában.
