Kultúra filmkritika

Spielberg bácsi: Kedves gyerekek, ne számítógépezzetek túl sokat!

Kránicz Bence
Kránicz Bence

újságíró. 2018. 03. 28. 19:09

Az utóbbi évek egyik nagy sci-fi regénysikeréből készült Ready Player One nem tartozik az okos virtuálisvilág-filmek közé. Inkább a popkultúra egy szeletének enciklopédájaként működik, az enciklopédiák viszont csak mérsékelten izgalmasak. Steven Spielberg javára írható viszont, hogy felidézi a nyolcvanas évek egyik legjobb horrorfilmjének halhatatlan jeleneteit.

Hová kerül Bowman űrhajós a 2001: Űrodüsszeia végén? Játékban marad-e az eXistenZ – Az élet játék hősnője a stáblista elérkeztével? És végül megáll az a búgócsiga az Eredet utolsó képén, vagy nem áll meg?

Szeretem a virtuális világokról szóló sci-fiket, de főleg azokat, amelyek alkotói felvetnek a fentiekhez hasonló kérdéseket, és nem is érzik szükségét, hogy megválaszolják őket. A virtuális világok lényege ugyanis a tökéletes beolvadás volna: hogy nem tudjuk megkülönböztetni a valóságot a képzelettől. Az erről a témáról szóló filmek, legalábbis a jobban sikerültek el szoktak játszani ezzel a gondolattal, de ha nem, akkor is kerül beléjük valami olyan ötlet, ami kifejezetten a virtualitás működésmódjára épít – James Cameron forgatókönyvíró például a filmtörténet egyik legkegyetlenebb halálával sújtotta a nőt, akinek VR-szemüvegben kell végignéznie saját, éppen zajló megerőszakolását és meggyilkolását a Strange Days – A halál napjában.

Fotó: Ready Player One

A Ready Player One-ban egyetlen hasonlóan eredeti ötlet sincsen, annak a kérdése pedig, hogy mi valós, és mi nem az, összesen egyetlen, hamar és gondosan elvarrt jelenetben merül fel. Pedig az Ernest Cline 2011-ben megjelent regényéből készült film bizonyos tekintetben az alműfaj betetőzése lehetne: a szereplők egyetlen menedéke és életük voltaképpeni színhelye az OASIS nevű valóságszimuláció, mivel a Föld energiakészlete egyre inkább kimerülőben van, a környezetszennyezés és a globális felmelegedés hatásai rengeteg embert megöltek, miközben azért a túlnépesedés is probléma. A posztapokaliptikus háttér a könyvben és a filmben egyformán elnagyolt és klisés, a lényeg az, hogy 2044-re mindenki az OASIS-ben intézi napi ügyeit.

A napi ügyekből egyébként nem sokat látunk Steven Spielberg filmjében, mert az írók, maga Cline és Zak Penn az adaptációval járó sűrítés miatt kidobták a történetből a regény olyan szórakoztató részeit, mint a virtuális iskolába járás. Csak a küldetés marad: az OASIS tervezője, James Halliday végakarataként elindít egy versenyt a szimulációba kódolt húsvéti tojás megszerzéséért (számítógépes játékokban kevésbé járatos olvasóink kedvéért: ezek a játékban elrejtett poénok és kincsek, nem a vallási ünnep jelképei). A húsvéti tojást megszerző játékos – és ne feledjük, az egész világ játszik – megörökli az OASIS-t, ami tulajdonképpen a bolygó legfontosabb emberévé teszi majd.

Fotó: Ready Player One

A Halliday által indított vadászatnak és Cline regényének a lényegét a nyolcvanas évekbeli popkultúra ismerete jelenti. A nyereményig vezető nyomokat akkor fejthetik meg a hősök, ha bekötött szemmel végig tudják játszani a Nagy Tervező kedvenc videojátékát, fejből tudják Matthew Broderick szövegeit a Háborús játékok című filmből, és el tudják énekelni a Rush együttes 2112 című albumának dalait. A Ready Player One ilyen értelemben kollázsregény, története más, kanonizált kulturális termékeken élősködik. A cselekmény tere egy olyan szimuláció, amelynek résztvevői további fiktív terekbe és értelmezési mezőkbe kerülnek – nem más ez, mint Jean Baudrillard híres és unalomig idézett szimulákrum-elméletének Happy Meal-kiadása, ahol úgy van elmondva a teoretikus tanulság, hogy az óvodások is értsék. Kedves gyerekek, érezzétek jól magatokat a számítógép előtt, de ne felejtsétek, „csak a valóság valódi”.

Cline popkulturális műveltsége ugyanakkor imponáló, a regényben záporoznak az idézetekből fakadó gegek, amelyek elég munícióval látják el a gyors sodrású, fordulatos történetet. Spielberg filmjében a fordulatok száma a felére csökkent, a könyvben olvasható idézetgyűjteményt és szimuláció-túltengést pedig nem akarták filmre ültetni a forgatókönyvírók. Nézőként csak egyszer kerülünk újabb szimulációba hősünkkel, Wade-del és barátaival együtt. A film legszórakoztatóbb jelenetében a Ragyogás horrorszállodájában kell túlélniük, a Kubrick-film megidézése pedig pont úgy működik, ahogy az alkotók várták: sokkal élvezhetőbbé tesz egy nagyságrendekkel gyengébb produkciót.

Fotó: Ready Player One

Mert a Ready Player One alapvetően nem egy okos virtuálisvalóság-film. Valóság és virtualitás viszonya mindvégig jól követhető marad, a szimulációk természetéről szóló szentenciák primitívek és öregesek. Utóbbi mondjuk nem meglepő egy hetven fölött járó rendezőtől, aki ezúttal is Mark Rylance Halliday-figurájába kódolta bele saját személyiségét. Rylance volt Spielberg alteregója a Kémek hídjában (a hatalmasok által kihasznált művészlélek) és A barátságos óriásban (a műhelyében álmokat készítő, félénk mester), és most megint ő mondja el a főhősnek, hogy figyeljen oda a Valódi Értékekre.

De a Valódi Értékekről való filozofálgatás rosszul áll egy olyan filmnek, amely a gonosz vállalat, az OASIS-t kizsákmányoló IOI (ügyvezető: Ben Mendelsohn) túlhatalmának gyengítéséről és a lázadás fontosságáról szól, miközben egy óriásvállalat gyártotta, a célja pedig pont az, mint az IOI-nak az OASIS-szel. Vagyis a pénzkeresés. A Ready Player One-ban sajnos van valami eredendően hazug és mesterkélt, és nem a történet magját adó szimulációs valóság miatt.

Fotó: Ready Player One

Aggodalomra nincs ok, nemcsak a Ragyogás-betét néz ki jól, hanem a nyitánybeli autóverseny és a finálé csatajelenete is, de a valódi dicséret itt mégsem az effektes szakembereket, hanem a jogászokat illeti, akik rengeteg híres filmbeli tárgy és figura felhasználási jogait szerezték meg, a Vissza a jövőbe DeLoreanjétől kezdve Batmanen át Mechagodzilláig (az idézetek többségének forrása azért a Warner-katalógusban található). Ilyen tekintetben az egyetlen fájdalmam, hogy a Szárnyas fejvadász Voigt-Kampff tesztje nem került be a könyv után a filmbe is.

Különben Ernest Cline gyakran reklámozza a legmenőbb személyi virtuálisvalóság-technológiát, az Oculus Riftet, a könyv adaptációjának jogait ugye eladta Spielbergéknek, miközben már írja is a folytatást. Úgy tűnik, végül mégis a gonosz óriásvállalatok győztek.

Ready Player One, 2018, 140 perc. 5/10

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Szerdán lefagy az ország harmada

Kommentek

Demonstrtors gather outside the Parliament to protest against Brexit, waving EU and Union flags and a placard reading 'Brexit Is It Worth It?', London on September 12, 2018. Conservatives MPs opposed to Mrs May's Brexit Plan have met to discuss how and when they could force her to stand down as Prime Minister. (Photo by Alberto Pezzali/NurPhoto)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.