A nő negyvenegy évesen megözvegyült, majd két állást vállalva küzdött azért, hogy taníttassa és felnevelhesse az öt gyermekét. Egész életét végigdolgozva bizonyára nem számított arra, hogy utolsó éveiben a madridi zenei élet egyik központi figurájává válik, de ebben az esetben is az élet írta a legszürreálisabb meséket, Ángeles élete pedig egy csapásra megváltozott.
A Vallecas negyedben a hetvenes években ugyanis egyre népszerűbbé váltak a metálkoncertek, a hetvenéves nagyit pedig egy unokája rángatta el az első koncertjére, akit szülei egyedül nem engedtek volna a többség által minimum fura népeknek tartott bőrdzsekis rajongók közé.
Az idős nő természetesen az unokájával tartott, remélve, hogy valahogyan csak túléli majd a következő órákat, a zene azonban meglepő módon tetszett neki. A következő években egyetlen alkalmat sem hagyott ki, hogy részt vehessen egy koncerten, az emberek pedig szép lassan ráaggatták a la abuela rockera, azaz a rockernagyi nevet, a hölgy pedig lassan a madridi zenei élet egyik legismertebb figurájává vált:
Ángeles kilencvenhárom évesen, 1993-ban hunyt el, halála után hat évvel pedig egy spanyol szobrász, Carmen Jorba bronzból készítette el az albumborító alapján készült mellszobrát, melyet egykori lakóhelyéhez közel, egy öregek otthona előtti sétányon áll.
Fotók: Atlas Obscura
A szobor kisujját már többször eltüntették a mélyen katolikus környékbeliek, ugyanis a metálvillát az ördög jeleként értelmezik, de a sérüléseket szerencsére mindig pillanatok alatt kijavítják.
