Aki péntek vagy szombat esténként a VII. kerület belsejében jár, láthatja hogy a magyar vendégek egyre jobban kiszorulnak, és a turisták veszik át a helyüket bulinegyedben. Éppen ezért lehet érdekes, hogy Belső-Erzsébetváros legnagyobb komplexumának egyik alapítója Nádas Patrik és a Fogasház, a FRAME és az Instant programszervezője, Fülöp Adrián hogyan látja a környék problémáit és a megoldásokat. Igen, látják, hogy néha elszabadul a helyzet az utcában, igen, látják, hogy kevesebb budapesti vendég náluk, de szeretnék, ha megváltozna a helyzet, szeretnék, ha ugyanúgy megmaradna a magyar közönség.
Mennyire változott meg a Fogasház élete és sorsa a nyitás óta?
Nádas Patrik: A Fogas a legrégebbi, amivel foglalkozunk, 2009-ben nyitott meg először, akkor még teljesen más volt az Akácfa, azóta szerintem 40-50 üzlet nyílt az utcában. A Fogas tavaly március óta fuzionált az Instanttal, és emiatt nagyon sok kritikát kaptunk, meg nagyon sok elégedetlenség fogalmazódott meg, de az alapelveket, a munkát tekintve nem változott bennünk semmi. Az első pillanattól kezdve egy tök fontos dolog volt, hogy meglévő városi igényeket próbáljunk kiszolgálni, és ez folytatódott is.
Nyilván a legtöbbet a minket érő kritika, az az hogy magasról teszünk a magyar vendégekre, és csak a külföldieknek szólnak, de ez nem így vam.
Ez a programszervezésre is igaz?
Fülöp Adrián: Az én lelkiismeretem azért tiszta, mert mindent megpróbálok megtenni azért, hogy ezt a kritikát lemossam a köztudatról, ha valaki jobban beleássa magát a Fogasház és a Fogasházon belül található egységek programjaiba, akkor az egyrészt nagyon sokrétű, másrészt olyan programokat kínálunk akár ingyenesen is, amiket ha csak külföldieknek csinálnánk, indokolatlan lenne. Idejön xy külföldről, neki teljesen mindegy, hogy hívják az adott előadót vagy dj-t, van-e egyáltalán koncert.
NP: Bocsánat, hogy közbevágok, nem azt mondanám, hogy mindegy neki, hanem hogy nyilván nem ismeri a magyar előadók nagy részét
Viszont sok budapesti egyre kevésbé szeret az Akácfa környékére jönni.
FA: Harcolunk ezekért az emberekért, hogy visszatérjen a kedvük, méghozzá olyan programokkal igyekszünk értük tenni, amik nem feltétlenül tudnának megélni, de van létjogosultságuk. Nem tudnának megélni mondjuk egy kisebb helyen, mert sokkal kisebb szubkultúrákat céloznak meg, de nekünk több kis helyünk van, és ezért tudunk biztosítani ezeknek a rétegeknek is táptalajt.
És a programok mellett a tömegeket hogy tudjátok kezelni?
NP: Több dolog is van, nagyon sok esetben ez a fajta turista látogatottság teszi lehetővé, hogy különböző helyeket és különböző rétegeket tudjunk kiszolgálni. Tök fontos például a PONT, a Lärm és a Robot példája, amikről egyébként méretükből és közönségükből adódóan sajnos kiderült, hogy különálló helyként nem tudnának üzemelni. Én azt gondolom, hogy ezt tök egyszerű mondani, és én is egy csomószor mondom, hogy basszus, nincs kedvem elmenni erre, meg erre a helyre, mert tele van turistákkal, de ettől függetlenül, ez egy olyan szimbiózis, ami nem nagyon tudna máshogy működni. Illetve a másik, ami nagyon fontos, hogy a programjaink 95 százaléka ingyenes.
A Lärm is egy példa, ami az egész Instant/Fogasra jellemző, hogy mind a két hely külön-külön is úgy indult, hogy magyar közönségre épített. És a magyar közönség igénykielégítése eljutott egy olyan pontra, hogy basszus, ez már nem csak a magyarokat érdekli. Olyan célunk és elképzelésünk nincs, hogy valakit kitiltunk, ez lenne normális elképzelés.
Amikor megnyitott a Lärm, az Indexen úgy harangoztátok be, hogy na, itt nem akarjátok látni a csak lerészegedni vágyó turistákat. Ezt sikerült tartani?
NP: Ez nem egy egyszerű kérdés. Mert ezalatt a pár év alatt nagyon leegyszerűsítve az underground klubok közül Európa top 10-20 klubjába bekerült a Lärm a fellépők miatt. Érkeznek ide direkt külföldiek, de nyilván ők már homogének, mert egy adott zenei stílus és hangulat miatt jönnek.
Valaki azt mondaná, hogy igen, sikerült tartani, valaki meg azt, hogy a francokat, tele van van külföldiekkel.
És mi a helyzet a kocsmatúrásokkal, a Kazinczy utcában már sok helyen ki van függesztve egy tábla, hogy no stag parties?
NP: Ez két abszolút külön dolog, egy stag party és egy kocsmatúra is, két különböző fogalom. A kocsmatúrákról tudom, hogy nagyon furán néznek ki, meg furán hangzik az egész, de még mindig jobb egy ilyen koordinált mozgás, – amiken megmondják, hogy „figyeljetek, itt van a három legrégebbi romkocsma, vagy ezek a bulinegyed alapkövei” –, mint mondjuk egy 15-20 fős stag party, akik beöltözve, félmeztelenül rohangálnak.
Akkor ti a klasszikus kocsmatúrát nem tartjátok a falakon kívül?
NP: Nem, de ezt nem is igazán tudjuk, mert csoportokban lévő emberekről van szó. Egy az, hogy nincs rájuk írva, kettő pedig, hogy megvannak azok a kimondott, egymást közt lévő megállapodások, hogy ha tudják tartani a viselkedési normákat, akkor be tudnak jönni, ha pedig nem felelnek meg a normális és biztonságos szórakozási elveknek, akkor meg nem.
Tudjátok, hogy átlagosan mennyien fordulnak meg nálatok egy este?
NP: Ez nagyon nehezen megfogható, erősen szezonális kérdéskör.
Akkor nincs szó több ezer emberről naponta?
NP: Nem, ha átlagot vonnánk, akkor nem jönne ki az 5000 ember egy napra. Ez kicsit olyan, hogy mindig csak a rossz dolgot mondod el valamiről, nyilván arról készültek itt a bulinegyedes fotók, hogy sorbanállás van, de megnézhetted volna a tegnapot, vagy a mai napot (egy keddi napon készült az interjú – a szerk).
A Robotra visszatérve nekem úgy tűnt, hogy inkább a szakma védi, a vendégek egy része kevésbé elégedett. Miért szakadnak szét ennyire a vélemények?
Szerintem két olyan eset volt, amikor ez kijött, és az egy érdekes és jó dolog volt, hogy a fellépők, vagy akik belülről látják a működést, kiállnak a hely mellett. Mi nagyon sok visszajelzést kaptunk, hogy milyen emberi mulasztás történt.
A Robot szakmailag meg mindenképpen fontos, énRicsi (Géczi Richárd – ROBOT programszervező – a szerk.) munkáját. És a Lärm is ezért tudott beindulni, mert fontos volt, hogy a fellépők milyen környezetben érzik magukat, milyen technikai feltételekkel tudnak kiállni a színpadra. Emberi hibák lehetnek, vannak is, de ezeket javítjuk. A szakma, meg aki idejár fellépni, az látja, hogy mik a motivációk.
A legtöbb kritika inkább arra irányul, hogy a Robot nagyon is rendben lenne, de ott van mellette a Fogas meg az Instant.
FA: Ezzel egyetlenegy dolgot lehet csinálni, vagy nekem hirtelen éppen egy jut eszembe: az, hogy ha belépő van az aznapi programra, és akkor nem keveredik le olyan ember, aki nem akarja épp azt a fellépőt végighallgatni. A Robot koncertjei a bevezető időszakban még főleg ingyenesek, de a már nyilvános 2018-as programokból látható, hogy ez is változik és nagy százalékban belépősek lesznek az élőzenei rendezvények.
A Robotból lehet kulthely, vagy egy következő Beat on the Brat vagy Vittula?
FA: Instant/Fogason belül minden helynek megvan a saját szűrője, mert jól leválasztható részekről beszélünk zeneileg.
Maga a zenei stílus a szűrő, a Beat on the Bratben és a Vittulában is vannak külföldiek, akik beesnek az utcáról, tulajdonképpen ez nálunk sincs megy másképp.
Nálunk van egy alap vendégkészlet, amiből a zenei helyszínek leszűrik az embereket.
Amikor pár hete jártam a környéken, azt láttam, hogy elsősorban külföldiek álltak sorba a Fogashoz, vagy nektek ez még nem tűnt fel?
NP: Ha van helyismeretem, tudok négy-öt másik helyet, és vissza fogok jönni, amikor lement a sor. Egy direkt erre a címre érkező külföldi, aki hallott rólunk, az megvárja.
FA: Meg az a külföldi, aki két napra jött, kíváncsi, mi van bent.
NP: Meg hogy is mondjam, a külföldieknek tök normál dolog, hogy sorba kell állni.
Fel voltatok készülve az Instanttal való egyesülésre?
NP: Elég sokáig készültünk minden területen a vendéglátástól a koordináción át a programszervezésig. Mindig lehet jobban csinálni, és azért ez látszik is, hogy hogy indult el a fúzió után egyből.
Pozitív változásként élitek meg az Instant költözését? Mégiscsak március óta ér benneteket a legtöbb kritika.
NP: Sajnos ez borítékolható volt. Viszont én azt gondolom, hogy az Instant életében is nagyon sok pozitív változást hozott ez, meg a Fogasháznál is. Elsősorban úgy, hogy egy fenntartható dolog legyen a városi környezet, az éppen lokális szomszédok, és a vendégek szempontjából is.
Hogy kezelitek a lakókkal való kommunikációt?
FA: Az elmúlt időszakban is rengeteg olyan dolog történt, ami az utca élhetőbbé tételét szolgálja.
NP: Én pontosan tudom ezeket, és tudom, hogy hülyén hangzik, de közterületen semmilyen jogunk sincs eljárni, még a takarításhoz is engedélyt kell kérni, vagy a kukakihelyezéshez.
Ami nekem rohadt idegesítő, hogy azt gondolják – nem sokan –, hogy nekünk jó dolog, hogy a környező utcákban kamudrogokat árulnak,
ez ellen jogilag sok mindent nem tehetünk, de állandó kapcsolatban vagyunk a rendőrséggel, polgárőrséggel és a közterület-felügyelettel.
És nem tudom, hogy láttad-e a berlini cikket, ha jól tudom, az önkormányzat egymillió eurót ajánlott fel a hangszigetelésre azoknak a kluboknak, ahol hangproblémák vannak, itt ez nem történt meg, de azért az elmúlt években vagy 600 oldalnyi dokumentációnk van a hangszigetelésről, rezgéscsillapításról. Nyilván ezekről nem tudnak a lakók, nem is dolguk, hogy tudjanak.
Ők maximum az utcát látják.
NP: Szerintem az egy jó példa, ha megnézzük a környező, hasonló helyzetben lévő városokat, amik már jóval előrébb járnak. Mert ez nekünk sem érdekünk, nekünk az az érdekünk, hogy harcoljunk az utcán lévő rossz állapotok ellen. De most ki gondolja azt szerinted, hogy nekünk jó, hogy az utcán vizelnek?! Nem véletlenül ingyenesek a vécéink.
Akkor úgy érzed, hogy a rendőrség rátok hárítja a felelősséget?
NP: Rajtunk csattan, de azért az önkormányzat és a rendőrség is foglalkozik ezzel, de egyelőre még nem tudják, hogy mi legyen a következő lépés. De megvan az állandó egyeztetés.
És arról mit gondoltok, hogy pár éven belül eggyel arrébb költözik a bulinegyed, és a VIII. kerület lesz a következő?
NP: Egy kicsit máshonnan fognám meg a kérdést. Azok a helyek, amikből kinőtt a mostani bulinegyed, azok azt a közönséget, akiket a legelején hivatottak kiszolgálni, most már nem tudják. Ki fog alakulni egy olyan réteg, akik szívesen mennek arrébb is a VII. kerületből, csak hogy ne ezt kapják, hanem egy sokkal inkább rájuk szabott programot.
FA: Ezeket a folymatokat azért nagyban befolyásolják a helyi rendeletek, terelgették, hogy éppen hol alakuljon ki a következő bulinegyed. És a VIII. kerületben csak akkor lehet szó ilyesmiről, ha hagyják.
Ha már itt tartunk, mennyire lehetetlen egy éjféli zár a kerületi népszavazáson?
NP: Egyáltalán nem, és nem akarom védeni az önkormányzatot, de nem azt látom, hogy nem érdekli őket a probléma, hanem nem tudják, hogy mi a követező lépés. Én már majdnem 10 éve foglalkozom szórakozóhelyekkel, de ennyiszer önkormányzati megkereséssel, kerekasztal-beszélgetéssel nem találkoztam. Nem a teszek rá-kategóriába esik a téma, azért, mert nagyon sok ember kötődik a bulinegyedhez, többek között a rengeteg munkavállaló (12 ezer ember dolgozik a bulinegyedben) is,
sok ember, és család életéről van szó, azért ezzel is kell foglalkozni. Hogy milyen szabályozás lesz, vagy a népszavazás milyen irányba dől el, azt meglátjuk.
Arra van esély, hogy pár éven belül nem jön már ekkora tömeg a budapesti bulinegyedért?
NP: Nem a tömegek fognak eltűnni, hanem az összetétel fog megváltozni, ami egy normális folyamat. A fiatalabb, nagyobb kockázatot vállaló, de kisebb jövedelemmel rendelkező emberek kezdenek fölfedezni egy helyet, ami egyébként így volt Prágában is. Ott sem a csúcsgasztronómiával indult be, hogy most már négymillió dolláros kártyaforgalma van a városnak, ami csak a turistákon keresztül folyik be. Egyszerű példa, hogy egy mocskos vagy tiszta utcára milyen turista megy el.
