A Magyar Narancsnak azt mondja, a felháborodása nem csökkent, a Létbüfé megszületéséig is sokat dolgozott, és reagált arra, ahogy az Orbán-rezsim rátelepedett az országra, és így is többet foglalkozott ezzel a haramiabirodalommal, mint szeretett volna. Nagy könnyebbség volt, amikor eldöntötte, hogy a 2014-es választások után befejezi a Magyar Meséket az Élet és Irodalomban. Már csak ismételni tudta volna magát.
Minden stikli, gazemberség, amiről szólnak e magyabszurdok, ugyanarra a srófra jár: ha hatalom van, minden van, pénz, befolyás, helikopter, kreált ellenség, hülyített és hülyíthető nép.
Ő már nem nagyon tudott volna újat mondani, miközben a nem túl bárdolt diktatúrák éppen az ismétlésre épülnek.
Őcsénytől az uszításig
Ugyanazt a tahóságot mondják és követik el állandóan, míg sokadszorra a célközönség azt gondolja, ebben semmi ciki nincs, ablakot betörni, kerekeket kiszúrni nem kell félnetek. Sőt, mindez Európa megvédéséhez tartozik. Ha szatírát írsz, karikírozod penetráns jelenségek bizonyos vonásait. De amikor egy rezsim saját maga válik önnön paródiájává, ebben a műformában, tenyérnyi helyen, nemigen tudsz róla újat mondani.
A verseket (Dumpf Endre kórházi költészetét) nem szánta közéletieknek, de olvashatóak úgy is, hiszen kortalan dilettáns költője is rosszul érzi magát. Dumpffal többet akar foglalkozni, mint mondjuk Sárbogárdi Jolánnal, akit strómanfeleségként is el tudna képzelni, de A test angyala Jolánja lehetne egy bulvárbarbi, műkörömpörköltös NER-feleség, de akár férj is.
Ezekhez a csiricsáré, kivagyi diktatúrákhoz hozzátartozik a giccs. Minél jobban beleülnek az örökkévalótlanságaikba, annál rikítóbbá válnak, meggagyisodik az egymillió forintos öltöny is.
Ezt követően komolyabb kitérő következik a kortárs irodalomról, nyelvi ingerekről, de csak egy ugrás újra a NER, amelynek nyelve a mocskos propaganda eszköze lett. Míg korábban be kellett csomagolni gondolatokat, ezért gazdagabb volt a nyelv.
Mostanság a Teljhatalom Rt.-nek nincs takargatnivalója, nyelve is lecsupaszosodott a hatásos, primitív közlésekre és azok mantrázására. Az uszításra.
Parti Nagy Lajos tanácstalan. Magánemberként elég reménytelennek látja a helyzetet, nem számít kormányváltásra. Két-három éve még reménykedett, de már nem sok esélyt lát arra, hogy legális, európai keretek között
egy ilyen súlyú törvényes bűnszövetkezet kibillenthető a helyéről.
2018-tól is próbál minél kisebb felületen érintkezni ezzel a rezsimmel és keveset foglalkozni a direkt közélettel.
Volt amikor többet foglalkozott vele és a 24.hu-nak is írt.
