1961. május 25. fontos nap volt az Egyesült Államok történetében, hiszen az alig négy hónappal korábban beiktatott John Fitzgerald Kennedy a Kongresszus előtt tartott beszédében kijelentette:
A nagy cél elérését az elnök már nem élhette meg – hiszen 1963-ban merénylet áldozata lett –, de a NASA éppen be tudta váltani az ígéretét:
Az Armstrongék indulásáig vezető út azonban elképesztően rögös volt, tele szürreális gödrökkel – ilyen volt például az első űrruha története.
Egy évtizeddel az úttörő repülés előtt a földönkívülikként emlegetett magyar emigráns tudósok egyike, Kármán Tódor által alapított rakétafejlesztő központ, a NASA Jet Propulsion Laboratory (JPL) egyik mérnöke, Allyn B. Hazard már a Holdon sétáló amerikaiakról álmodozott, és szabad perceiben egy űrruha tervezésén dolgozott.
Kennedy bejelentése előtt néhány héttel, 1961. februárjában meg is született a nagy mű, ami annak ellenére, hogy a NASA-t nem érdekelte, és sosem fogadták el hivatalos prototípusként, óriási figyelmet vonzott, így a mérnök egy szempillantás alatt olyan magazinok címlapján találta magát, mint a LIFE, sőt, éveken át feltűnt a legnagyobb amerikai lapokban.
A leginkább az ötvenes évek fura sci-fijeinek kellékeire hasonlító, az embert egy plus size robot és a Michelin-gumiember beltéri TV-antennákkal felszerelt szerelemgyerekévé változtató ruháról sajnos nem készült, vagy nem maradt fenn pontos dokumentáció, így sajnos az sem vehető biztosra, hogy az jól teljesített volna-e a Holdon uralkodó körülmények közt, hiszen a ruhának meg kellett volna küzdenie a háromszáz fokos hőingással (a nappali 140°C-ból éjszakára könnyen -180°C lett), a megállás nélkül azt érő kozmikus porral (a mikrobecsapódások sebessége akár 30 km/másodperc is lehet).
Az oxigént a marsjáróra szerelt oxigéntartályból nyerő, a talaj felé mutató lámpákkal, fej fölé helyezett kamerával és egy bukás esetén jól jövő, vállmagasságban elhelyezett ütközővel is felszerelt, sőt, a belsejében ételt, italt és kezelőszerveket is rejtő ruhát Allyn végül a Mojave-sivatagban sikerrel próbálta ki – a NASA azóta is ezt a helyszínt választja, ha a Hold és a Mars felszínét kívánja szimulálni.
A ruha érdekessége, hogy Allyn nem gondolta úgy, hogy az űrhajósoknak a holdkompban, viszonylagos kényelemben kellene aludniuk, vagy összesíteni a tapasztalataikat, így az asztronauták az egész út során egyetlen pillanatra sem másztak volna ki a minden bizonnyal irtó kényelmetlen űrruhákból.
