1817. szeptember 28-án született Rimaszombaton a magyar irodalom méltatlanul elfeledett költője, Tompa Mihály.

Rövid élete tragédiák és vereségek sorozata volt. Még megérte a kiegyezést, majd egy évvel később, 50 éves korában hunyt el. Életműve mégis teljes, ráadásul évtizedekkel sikerült megelőlegeznie a modern magyar költészetet.

Szegény diákból kételkedő pap

Tompa Mihály gyerekkorának első felét mélyszegénységben tölti szüleivel, majd alkoholista apja után beteg anyja is meghal, a fiú nagyszüleihez kerül. Szeret tanulni, de mostoha életkörülményei a nagyszülőknél sem sokat javulnak, dolgoznia kell, hogy tanulni tudjon. Ennek ellenére nem adja fel, jogi tanulmányokat szeretne folytatni, de kilátástalan helyzetében ez elképzelhetetlen, így a korszak vidéki emberének egyetlen mentsvárát választja a tanuláshoz: a sárospataki éveket követően beiratkozik a teológiára, pap lesz.

Az egyetem bölcsészeti és jogi fakultásain ismerkedik meg többek között Kazinczy Ferenc unokatestvérének fiával, Kazinczy Gáborral, később a Szemerével és Kazinczyval tovább gyűrűző kapcsolata révén kerül közel Petőfihez és Aranyhoz, főleg azután, hogy második helyezett lesz műve (Szuhay Mátyás) azon a ma már kultikusnak számító szépirodalmi megmérettetésen, amelynek díjazottja Arany János Toldija.

Irodalmi sikerek, forradalom, kiábrándulás

Amikor végül elfoglalja első „rendes” állását mint református lelkész, már elismert tagja az akkori kortárs magyar irodalomnak, egy lapon említik Vörösmartyval, Petőfivel, Arany Jánossal. A forradalom idején tábori lelkészként jelentkezik frontszolgálatra, fizikai adottságai és alapvető kételkedése az erőszakban arra sarkallják, hogy ne fogjon fegyvert, ha van más eszköze is.

Petőfitől főként emiatt távolodnak el egymástól. 1849 után börtönbe kerül, egészsége rengeteget romlik az évek során, ahogyan az emberiségbe és a szabadság lehetőségébe vetett hite is megrendül. Papként is egyre inkább kételkedik, híveinek már nagyon nehezen tudja őszintén hirdetni az igét.

Arany János próbál segíteni rajta, de Tompa Mihály lelkileg, testileg is tönkrement öregember, mire eléri az 50 éves kort.

A magyar művészélet saját halottjának tekinti 1868-ban.

Ma már alig ismerjük Tompa Mihályt

A 21. század irodalomoktatásában valamilyen oknál fogva szinte abszolút nincs helye Tompának. Ennek okait persze sokkal korábbi eseményekben érdemes keresnünk.

A 19-20. század fordulójára Tompa Mihályt szép lassan az epigonköltők sorába taszította az akkori kurzus, ráadásul az Adyval, Juhász Gyulával, Kosztolányival induló nemzeték (Osvát vezetésével) nemigen gondolkodott már azon, hogy mit jelenthet Tompa költészete. Mindenki az újjal volt elfoglalva. A későbbiekben pedig, valószínűleg a sok évtizedes mellőzés miatt is, már senkit sem érdekelt egy 19. század közepén alkotó (klerikális) papköltő. Pedig Tompa munkássága sokkal többet adott a szecessziós magyar lírának, majd a Nyugat első nemzedékének, mint azt ma gondolnánk.

Tompa Mihály volt az első magyar szimbolista költő?

Ilyen kijelentéseket tenni nem célszerű, a kérdés azonban jogos abban a tekintetben, hogy Vajda János neve is csupán Ady közvetítésével merült fel a klasszikus modernség zászlóvivői közötti diskurzusban. Tompa ugyanis nemhogy nem volt klasszikus értelemben vett romantikus költő, de főként különleges virágregéivel sok tekintetben előfutára volt mindannak, amit később Adynál, vagy Tóth Árpádnál, Juhász Gyulánál többé-kevésbé jogosan szimbolizmusnak nevezünk, s nagy erőkkel Franciaország felé mutogatunk, nemigen gondolva Vajda Jánosra, vagy az egykor úgy ünnepelt Tompára.

Mindezek tükrében tehát egyáltalán nem meglepő, hogy ma nem, vagy nem kifejezetten része a kánonnak Tompa Mihály, ahogyan az sem, hogy születésének 200. évfordulója is igen csendes, szinte hangtalan. Mintha Tompa maga kérte volna, hogy így legyen.