Nehezen tanul szöveget?

Nem különösebben.

Úgy sem, hogy több száz oldalt kell megtanulnia a Terápiában?

Ehhez csak fenék kell, és monotóniatűrés.

Hány órát vesz igénybe a tanulás?

A felvételek előtt próbálunk. Ezzel kicsit több idő megy el, mint magával a forgatással. Vagyis ha a forgatás 80 nap, akkor a próbák akár 100 napot is kitesznek. Ott az ember már nagyjából megérti, hogy mi a játszanivaló. Aztán persze minden epizód előtt le kell ülni, és meg kell tanulni az adott részt, ez nagyjából 25 gépelt oldal. Legalább 10 percet kell szánni egy oldalra, hogy megismerd, az már összesen 250 perc, vagyis több, mint négy óra. Így már van fogalmad az epizódról. Utána összeülünk a súgóval, még 1-2 órát tanuljuk és ismételjük. Egy epizódot megtanulni összesen 5-6 óra. Plusz a próbák, persze, mert ott is „tanulódik” a szöveg. Az adott rész felvétele előtti éjszaka még átveszem, meg reggel az autóban is, amikor visznek a helyszínre. Az én kérésemre az első nap mindig a partnert veszi a kamera, ekkor még van egy kis képernyőm, ahol fut a szöveg, és ha elakadok, még rá tudok pillantani. Ennek ellenére ezek az igazán nehéz napok, ekkor kell igazán jónak lenni, különben nem segítesz a partnerednek. Ha azt látja, hogy alszom vele szemben, vagy olvasgatok, akkor nem tud játszani. Aztán következő nap, amikor már rám fordul a kamera, már fejből dolgozom.

Mennyiben más a Terápia harmadik évada, mint a korábbiak?

A harmadik évadban Dargay Andrásnak betegségtudata van, ami elég játszanivalót ad ahhoz, hogy ne hasonlítson a korábbi évadokra. Ez már az utolsó évad, így a történet sem marad nyitva a végén, hanem lezárul.

Gyanítom, nem lesz happy end.

De valahová eljut az élete.

Színházat igazgatni intenzív pszichológiai munka. A mindennapi emberi kapcsolatain kívül volt, ahonnan inspirálódott Dargay András szerepéhez?

A pszichológiai munka, az arra való képzettség és tehetség abban áll, hogy miként kommunikálsz, és mit kérdezel attól, aki szemben ül veled. Ezt tartalmazza a forgatókönyv, én nem tudnék levezetni egy terápiát. Alkatilag passzolok a szerephez, el tudom magam képzelni pszichológusként, de azért ez természetesen egy szerep. Abban pedig igaza van, hogy én tényleg a színházban töltöm az életemet, ez a munka pedig elég szoros kapcsolatban van a pszichológiával: miért ezt mondja a szereplő, amit mond, miért úgy mondja, ahogy, arra gondol-e, amikor mondja, és ha nem arra gondol, mire is? Ki ő, honnan jön, hova megy, mi a sorsa? Ez a fajta elemzés természetes a színházban, akár színész az ember, akár rendező. A pszichológia amúgy mindig is érdekelt, s ha nem is fő-, de mellékszakként hallgattam pszichológiát két évig. A lélektan tudományos közelítése 20. századi kultúránk egyik legnagyobb felismerése, Freud és köre óta máig. Olyasféle alapvető felfedezés, mint hogy a Föld nem lapos. E nélkül a huszadik századi művészetet nem is lehet érteni. A képzőművészet, a zene, az irodalom és mindenekelőtt a filmművészet is ezen a terepen mozog, hat, működik.

Mácsai Pál miben más, mint Dargay András?

Kicsit fegyelmezetlenebb vagyok. Tehát amit Dargayból az utolsó, pénteki napokon látunk, amikor elengedi magát, nagyjából olyan vagyok én magam.

Jellemző önre, hogy túlkontrollálja magát?

A túl már nem jellemző, de a kontroll igen.

Miért?

Ez alkati ügy. Forduljunk a pszichológusomhoz. (nevet)

Miért nincs több filmszerepe?

Erről pedig kérdezze a filmeseket. Én azzal szoktam megúszni a válaszadást, hogy a szakmám elején nem voltam jó színész. És ez igaz is. Filmen meg különösen nem. Túlzó és illusztratívabb színész voltam, amit a vászon nem tűr. Furcsa viszont arra válaszolni, hogy miért nincs több főszerepem, amikor egy háromévados, nagy presztízsű sorozat utolsó évadánál tartunk, amelyben én játszom a főszerepet. Most beszélgessünk erről. Viszont jó kérdés, hogy mik lesznek ennek a munkának a következményei. Hogy vajon rám ég-e a szerep, és a rendezők azt mondják, hogy „a sorozatdokit nem hívom, mert mindenkinek az jut róla eszébe”? Vagy bátrabbak, mint például Enyedi Ildikó, aki rögtön a Terápia után merőben másféle szerepre hívott a Testről és lélekről kapcsán? Majd kiderül. Nagyon gazdag pályám van, nem panaszkodhatom, de tény, hogy a filmszerepeim száma kevés. Erről negyvenéves koromig a tehetségtelenségem tehet, utána pedig… biztosan megint csak én.

A Testről és lélekről szereplői pont olyan nyomik, mint te

Csütörtöktől már országosan nézhető Enyedi Ildikó Arany Medve-díjas alkotása. Van pár okunk, miért érdemes megnézni.

Akkor nem azért, mert rosszban van Andy Vajnával?

Nem vagyok rosszban, nem ismerem, sosem találkoztunk.

Mennyire érzi fontosnak, hogy közéleti kérdésekkel foglalkozzanak az Örkény Színházban?

Pont annyira, amennyire a saját alkatunkkal összefér.

És az ön alkatával mi fér össze?

Van bennem egy erős közéleti érdeklődés, és mindannyiunkban van, akik itt dolgozunk. Tehát a repertoárunk is reflexív. Nem kizárólag a közélettel foglalkozunk, természetesen, nem csinálunk politikai üzenőfalat a színházból, ha az adott színdaraboknak nincs ilyen felülete. Ha van, akkor pedig megkeressük annak a legaktuálisabb felületét, és azt kibontva elmondjuk a véleményünket. Ez a tudatos fegyelem egyébként ma kifejezetten fontos, mert

a közéletről való nyílt beszéd lehetősége csökken, és ilyenkor ez a közönségigény áttevődik a színházakra. Ez egy érzékeny egyensúly, ahol az ízlés és a művészi alkat dönt.

Ezek szerint olyan igazán kritikus darabok, mint a Katona József Színház Bajnoka, nem lesznek az Örkényben?

Jár hozzánk?

Igen.

Akkor tudja, hogy vannak.

Melyikre gondol?

Például a Hamletre.

Annak minden korban van aktuális közéleti mondanivalója, de nem kimondott rendszerkritika.

Valóban, maga a darab szól a közéletről is, pont ezért szól nálunk is róla. A Macskajátékban például jobban érdekel, hogy Orbánné miért szerelmes, mint az, hogy miért nincs útlevele, és A három nővérben Mása elfojtása is zsigerileg izgalmasabb számunkra, mint az, hogy hova megy a hadsereg.

Viszont a finom áthallásokat nem biztos, hogy mindenki észreveszi.

Az én feladatom nem az, hogy igényeknek megfeleljek, hanem az, hogy a magam útján haladjak. Akkor is, ha valaki más utat szeret, vagy nem tartja célravezetőnek az enyémet. Az a másik lehet esztétikailag, világnézetileg, magatartásilag más út, én nem fogok rálépni, mert önmagam akarok maradni. Ez komoly feladat. És magányosabb is, mint politikailag bárhol tetszeni.

Világnézetem világos, és művészi, szakmai alkatom is az.

Mi a színház fő feladata? Szórakoztatni, nevelni, irányt mutatni, kritizálni?

Ez ennél sokkal bonyolultabb. A felsoroltak merev és szűk kategóriák, ez a felosztás lényegében marhaság. Mi az evés fő célja? Az ízlelés, a nyelés, az emésztés vagy az ürítés? A színháznak nincs fő feladata. Az a feladata, hogy az előadás legyen jó. Hogyan? Akárhogy. Ez attól függ, hogy mi a színdarab, kik hozzák létre, és mi a színház társadalmi küldetése.

Milyen nézőket szólít az Örkény?

Körülbelül azokat, akiket érdekel a világ összetettsége, rendkívüli rétegzettsége, ellentmondásos volta, és akik az igazat akarják hallani. A kérdés, amit feszeget, az, hogy bátor-e az Örkény Színház, vagy megúszós. Erről ne engem kérdezzen, hanem a nézőinket. Nekem egy feladatom van, hogy a saját srófom szerint működjek.

Nem tart egy politikai célzatú igazgatóváltástól?

Nem tartok.

Miért nem?

Egyrészt, mert nem foglalkozom ezzel. Másrészt azért, mert nem érzek erre utaló jeleket.

A Terápia harmadik, befejező évada november érkezik az HBO-ra és az HBO GO-ra, a korábbi évadok pedig bármikor megtekinthetőek az HBO online videótárában.