Budapest Főváros Levéltáráról sokan talán azt hiszik, hogy a polcokat csak unalmas tervrajzok és jegyzőkönyvek töltik meg, az olvasótermekben pedig csak jókora könyvek fölé görnyedő, őszülő halántékú férfiakkal lehet találkozni, a valóság azonban ennél jóval izgalmasabb, hiszen az elképesztő mennyiségű információ mellett olyan furcsaságok is felbukkannak a termekben, mint a valaha írt legkreatívabb rendőri jelentés, vagy épp az idős társalkodónő, Szabó Irma 1910-1911-ben kelt levelei, melyekben Árpád vezér Óbudán megtalált sírjának feltárásához kér (de sajnos nem kap) segítséget.
Az intézmény honlapján több hasonló irat is elérhető, melyek közül ma a fegyveres apacsokról beszámoló darabot emeljük ki.
Az 1911-ben kelt, Gálos (Goldspitzer) Kálmán székesfővárosi tanácstagnak a polgármesterhez, Bárczy Istvánhoz – az ő kislakásépítési programjának köszönhetően jutott otthonhoz egy sor alacsonyabb jövedelmű család, és született meg például a város legfurább kapuival büszkélkedő tömb – címzett interpellációjában a tízes évek közállapotára derít fényt.
A csodás kézírással írt dokumentumból kiderül, hogy
“apacs vagy jassz néven elhíresült kétes egzisztenciájú alakok veszélyeztették különösen éjszaka a békés polgárok életét a Lipót körút (ez a mai Szent István körút) melletti Visegrádi utcában és az Andrássy út környékén. A rablótámadásokat nem is akármilyen fegyverrel hajtották végre, hanem jókora Browninggal.”
Hogy miért épp Browninggal támadtak a négy, vagy akár nyolctaú bandák? Gálosnak erre is volt ötlete, nem is egy:
úgy gondolta, hogy a „külföldről érkező hasonló hírek romantikája ragadta magukkal ezeket a suhancokat”, de a fővárosi rendőrség kis létszámát is okolta, mely olyan kevés volt, hogy még békés körülmények között sem működött hatékonyan. „Ha pedig még ünnepélyek alkalmával külön is igénybe veszik őket – folytatja jelentésében Gálos tanácstag -, a bankokat kell őrizniök s hasonló, félig-meddig magántermészetű szolgálatokat is végeznek, ehhez még ott vannak például a külföldi fejedelmi személyek érkezésénél, s más hasonló nyilvános alkalmaknál, akkor még kevésbé felelhetnek meg, ha számuk a rendes körülmények között sem elegendő.”
A néhány esetben emberéleteket is követelő támadásokról szóló beszámolóra a rendőrfőkapitány csak annyit reagált, hogy
“azon esetek, a melyek a békés polgárság élete és testi épsége, valamint vagyoni biztonsága ellen utóbbi időben elkövettettek, nem haladják túl a télviz idején előfordulni szokott esetek számát. […] az utóbbi időben nemcsak a kültelkeken, hanem a főutczák környékén is fordultak elő támadások, rablási kisérletek, mindazonáltal egyes eseteket nem lehet a budapesti apache-elemek különösebb elszaporodására visszavezetni”,
sőt, hozzátette:
a főváros lakosságának robbanásszerű emelkedésével egyre nagyobb számban fordulnak elő szociális- és bérmozgalmak, gyűlések, melyeket elég kordában tartani, így az államrendőrség jelenlegi létszámával már nem tud eredményesen működni.
Megoldásként a fegyverviselési engedélyek számát próbálták korlátozni:
a tanács végül felkérte a főkapitányi hivatalt, hogy a rablók fegyverviselési engedélyét gátolják meg, anélkül természetesen, hogy „a békés polgárság ezen önvédelmi eszköznek beszerzésében korlátoztassék”.
