Kultúra

Négyszáz éve néha még a késekre is dallamokat írtak

Így biztosan nem felejtették el az étkezés előtti és utáni ima dallamát.

A történelem máig tele van rejtélyekkel – nem tudjuk, hogyan tűntek el a civilizációk, pontosan miként épültek a világ legkülönbözőbb tájain álló, több tíz tonnás, egymáshoz tökéletesen illesztett kövekből emelt épületek, miért nem végeztette ki Mátyás király Drakulát, vagy épp, hogy hol halt meg Petőfi.

Szép számmal léteznek azonban a történelem menetére, vagy egy népre ennél jóval kisebb hatással bíró, de jókora fejtörést okozó rejtélyek is – így például a reneszánsz kor énekes késeié.

Az európai reneszánsz kezdetét jelentő XVI. század Itáliájában született darabokból a kutatók ma alig néhány példányt ismernek, azokat pedig a világ legnívósabb gyűjteményei, így például a londoni Victoria & Albert Museum őrzi.

A vizsgálatok szerint a kések kimondottan élesek voltak, így nem csak asztali díszként, de rendeltetésszerű vágásra is szolgálhattak – méretük miatt a legvalószínűbb az lenne, hogy ezzel darabolták fel az asztal közepére helyezett jókora húsokat, és helyezték át azokat a vendégek tányérjára. Ennek azonban nincs semmi értelme, hiszen egy hasonlóan nemes eszközt megfizetni tudó úr sosem volt rászorulva arra, hogy maga vágjon szeleteket az ételből.

Rejtély tehát, hogy a késeket hogyan használhatták, de egy biztos:

dallamok a penge mindkét oldalára kerültek, de mindegyikük csak egy-egy részletet tartalmazott, így egy egész szettnyi kés, illetve ember kellett ahhoz, hogy teljes szépségükben összeálljanak az ima előtt, vagy után hálát adó kórusművek.

Ezek közül kettőt a londoni Royal College of Music-nak köszönhetően most már mi is hallhatunk:

Fotók: Victoria And Albert Museum

Ajánlott videó

Olvasói sztorik