A fesztiválszezon vége felé közeledve tisztul a kép, hogy hol mekkora hangsúlyt fektetnek a szervezők a gasztronómiára. Az összkép nem túl biztató, a nyáron végigjárt nagyfesztiválokon a legelkeserítőbb a helyzet. A Volton és a Soundon szinte csak a Zing burger jelentette a biztos pontot, ami a nagy gasztroforradalmat, meg a street food-őrületet nézve nagyon ciki. Az ötletes fesztiálkaják helyett maradt az óriásserpenyőkben aszalt poros pörkölt, kínai, meg kolbász, és a még poénnak is rossz retrohamburger.
Kapolcson néztünk körbe, hogy mivel tud többet ez a fesztivál, ha a gasztronómiáról van szó. A Volton és a Soundon a minőséggel és az árral is baj van, általánosságban nem kapunk elfogadhatót a pénzünkért. A VIP-eket leszámítva nagyítóval kell keresni, hol nem bánja meg az étkezést az ember, de ott legalább a két problémából az egyiket ki lehet lőni. Marha drágán lehet marha jót enni. Kint, ahol pedig a tömeg bulizik lejárhatjuk a lábunkat, mire találunk olyat, amiért nem sajnálunk kiadni több ezer forintot. Sajnos még nem nagyon esett le a legtöbb vendéglátósnak, hogy nem attól lesz valami finom, hogy beleteszik egy papírdobozba.
A kisebb fesztiválokon, a Kolorádón és a Bánkitón már más a helyzet. A design és a kreativitás megvan, de ez még nem jelenti azt, hogy jó is lesz a végeredmény. A Bánkitó egyik furcsa szülöttje a lángosburger, ami bármennyire is viccesen hagzik, nem jó ötlet. Fölösleges. A sajtos-tejfölös lángost úgyse szárnyalja túl semmi. A Kolorádón és Bánkitón is belefutottunk egy tócsnis kocsiba, ami annyira erőlködik, hogy kézműves legyen, hogy majd beletörik.
Amíg a Bánkitó vagy a Kolorádó kajáldái próbálkoznak, addig a Művészetek Völgye kirázza a kisujjából. Nem csinál tócsniburgert, hanem jó itt a sima is. Hogy legyen viszonyítási alapunk, megkóstoltunk a Kolorádó után Kapolcson is egyet 1500 forintért. A krumplis tészta nem volt túl vékony, és amíg a csirkés egy gyrosos tócsnira hasonlított, addig a kolbászos vitt mindent. Nem mondom, hogy kispórolták a zsírt, de egyszer-egyszer belefér. Semmi csodát, vagy álkézműves extrát nem csináltak a tócsnival, jó alapayagok, és egyszerűség. Ez az, ami sok budapesti food truckból hiányzik. Nagyot akarnak robbantani, és sokszor a designnal helyettesítik az ízeket. Én például így vagyok a KOLBicével is, annak ellenére, hogy tudom, mennyien szeretik. Ezerszer jobban örülnék egy finom kolbásznak kenyértölcsér nélkül úgy, hogy lehetőleg meg is lehessen enni anélkül, hogy a fele a pólómban landolna. Akár 1790-ért szerintem igenis sok.
A Művészetek Völgyén nehéz rossz döntést hozni, ha kajáról van szó. Maximum az a kérdés, hogy vajon sikerült-e a legjobb langallósba belefutni. A lepényre kent tejföl és szalonna tuti recept, nem kell ezt sem túlspilázni. A mi langallónk kicsit ugyan száraz volt, de még így is messze megéri 950-ért. Ennél olcsóbban fesztiválon lehetetlen jól lakni.
Kapolcs nem vegán
Az igazi kézműves gasztronómia hátránya. Hagyományos és maximum vegetáriánus, de nem vegán. Amíg mi a langallónkat ettünk, leült mellénk egy vegán srác teljesen kikelve magából, hogy itt nem tud mit enni, csak egy mustáros kenyér jutott neki. Laktózmentes fagyit ugyan láttam, de a vegán felhozatal gyakorlatilag egyenlő a nullával. Persze nem kizárt, hogy a Művészetek Völgye is felveszi lassan a lépést az étkezési trendekkel, és megjelenik egy-két specializált bódé, alapvetően nem hiszem, hogy Kapolcson sokan keresnék fel. Egyszerűen nincs rá piaci igény. Amíg mondjuk a Bánkitón alap, hogy legyen külön vega kajálda, addig a Művészetek Völgyén alaposabban kell húsmentes menü után nézni. A vegán pedig lehetetlen. Ja, de ott a sültkrumpli, az mehet.
Igaz, hogy mondjuk a Soundra nem a gasztronómia miatt megy az ember, és akinek fontos, hogy jókat egyen az inkább Orfűt vagy éppen Kapolcsot választja, de csak eljutnak a Szigetesek lassan oda, hogy nem elég olcsó trükkökkel etetni a népet. És attól még, hogy valami 2000 ezer forintba kerül, még nem lesz finom.
