Az énekes az atv.hu-nak megerősíti, hogy Waszlavik „Gazember” Lászlóval együtt ők találták ki a Szigetet. Megcsinálták az első kelet-európai rock-fesztivált, de a következőre már nem tudtak pénzt szerezni. Nem nagyon értettek hozzá, csak lelkesek voltak. Nagy Feró a politikáért már nem lelkesedik, azért szakított a MIÉP-pel is, mert rájött, nálunk nem alulról építkeznek a pártok, hanem – ahogy most is –, akinek van pénze, az csinál, vagy vesz magának egyet.
Ha mi ketten most megalapítanánk a Hülyék Pártját, akkor azért mi leszünk a főnökök, mert mi vagyunk a két legnagyobb hülye. De, mi van akkor, ha jön három nálunk is hülyébb? Onnantól ők lesznek a főnökök, és mi hátrébb szorulunk, mert a helyünkre ülnek. Aztán később a hatalom közelsége miatt, mi is, mint minden párt, egyre inkább belesodródnánk valami olyasmibe, amivel már nem hasonlít az eredeti önmagunkra.
Viccből jelöltette magát köztársasági elnöknek, de elég hamar elment a kedve attól is, nem akart bábu lenne, olyan helyzetbe kerülni,
mint a mai politikusok, akik ugyanarról a témáról egymásnak teljesen ellentmondó dumákat kénytelenek nyilatkozni.
Amikor felbukkant a Jobbik, figyelte őket, hátha megvalósítanak valamiféle kontrollt, hiszen az nem baj, ha “a regnáló hatalom minden oldalról érzékeli a törődést”. Éppen ezért tartja gondnak, hogy nincs életképes baloldal. Szerinte az lenne a normális, ha a pártok azért versengenének, tisztességesen, hogy végül az embereknek jobb legyen. A róla jelentő zenészekről (Som Lajos, Vikidál Gyula) megértően nyilatkozik, inkább az zavarja, hogy az állambiztonság többet tudott róla, mint ő saját magáról. Támogatná az iratnyilvánosságot, de már nagyon megkésettnek tartja.
Zene, nyugdíj, dráma
Ő is tapasztalja, hogy eltűnt a színvonal a hazai zenei életből, nem az igazán tehetségesek szólnak a rádiókban, de immár úgy véli, felesleges fanyalogni, ha valakit szeret a közönség.
Hagyjuk meg az embereknek, hogy eldöntsék, milyen zenét szeretnek, mire hajlandóak pénzt kiadni, és ne erőltessük rájuk, hogy egész nap a „8 óra munkát” kelljen hallgatniuk. Akik a mostani piaci viszonyok között is képesek voltak bizonyítani, azoktól nekünk „öregeknek” is van mit tanulnunk.
A soványka nyugdíja miatt sem akar nyavalyogni, de cáfolja, hogy egy rock zenész ne melózott volna sokat.
A ’70-es években nem nagyon volt fix állásunk, de ha dolgoztunk, akkor is levontak mindenféle járulékokat: köfát, tufát, ifát, mindent, amúgy meg havonta be kellett fizetni 210 forintot, úgy hogy az átlagfizetés olyan ezer körül mozgott, és 40 fillér volt egy kifli, 7 forint egy téliszalámi.
Szerinte az Országos Rendezőiroda eltüntette befizetéseket, amiket a koncertek után levontak tőlük, de ezzel sincs gond, amíg az Isten ad neki erőt, koncertezik. Elismeri, a Pappa Pia musical izgága nyugger szerepét szinte ráírták, csak magát kell adnia és nem szereti, amikor cikizik, hogy együtt játszik Vajna Tímeával. A forgatás után pedig jön
a Ricse, Ricse, Beatrice – Rock Hórukk két felvonásban,
a könyve alapján írt színdarab, egy melodráma, szomorú és örömteli jelenetekkel, és sok régi nótával. Közben már nagyon készül egy nagyszabású emlékkoncertre az Arénában.
