Producerként mi alapján választ filmet?
Nézőként egy filmet akkor is megnézek, ha nem vagyok benne biztos, hogy jó. De amikor producerként kell választanom, az sokkal komplexebb kiállás, mert nemcsak a film, hanem a rendező, az alkotótársak, és az ötlet mellett is döntök. Mérlegelem, miként tudnánk együttműködni, és ehhez sajnos nincsen képlet, csak megérzések.
Legújabb filmje, az Out cannes-i debütáns lett, de ezt nyilván nem lehet tudni az előkészületek idején. Mi alapján vállalta be a filmet?
Ahhoz egy nagyon szerencsétlen helyzet is kellett. Taschler Andrea a Mirage-ban producertársai, Lovas Nándor és Réti Petó halála után úgy döntött, hogy egy ideig biztosan nem szeretné folytatni a produceri munkát, viszont nem szerette volna, ha az értékes projektek megfeneklenek. Így merült fel, hogy én legyek az Out producere. Ez egyszerű és könnyű döntés volt, mert ismertem a projektet és Kristóf Gyurit korábban a Midpoint filmtervfejlesztő-képzésről, ahol évekig konzulens voltam. Mindig is láttam benne fantáziát.
Pedig úgy tűnik, szeret ugyanazokkal az alkotókkal dolgozni: Pálfi György, Kocsis Ágnes, Gigor Attila. Beeshet a produkciós cégéhez vadidegen is?
Erre Lengyel Balázs és készülő filmje, a Lajkó, cigány az űrben jó példa. Neki nem volt különösebb előélete, ez lesz az első nagyjátékfilmje. Viszont ez nem jelent semmit, borzasztóan megtetszett a filmterv. Aztán egyre többet beszélgettünk róla, elkezdtük fejleszteni, és azt éreztem, igen, ez nagyon jó lesz. De hogy kiderüljön, biztos jó irányba haladunk együtt, készítettünk egy kisjátékfilmet, a forgatókönyv-fejlesztési időszakban. Ez volt A répa. Tavaly a Friss Húson láthatta is a közönség.
A magyar filmek sokszor bántóan leegyszerűsítő képet adnak a vidéki életről és a cigányságról is. A Lajkó ezt elkerüli?
Teljes mértékben. A Lajkó azzal játszik, hogy a történelmet a győztesek írják. Arról szól, hogy a szovjet hadipari gépezet az űrversengés közepette nemcsak állatokkal, de emberekkel is kísérletezgetett, vagyis nem Gagarin volt az első ember az űrben, hanem mindenféle, számukra „másodrangú” állampolgár, mint egy bebörtönzött észt forradalmár, Mengele lánya, vagy egy magyar cigány permetező pilóta, Lajkó. Utóbbi vissza is tér élve, de a szovjet vezetés nem vállalhatja be, és inkább közlik, egy Lajka nevű kutya volt az első élőlény az űrben, hogy utána Gagarin lehessen az „első ember”, a hős. Mi ezzel szórakozunk, sőt néhány mindenki számára ismert, erős történelmi gesztussal is elviccelődünk, például miért csókolták egymás szájon a férfi politikusok ebben az érában. A film alapvetése tehát annyira vicces és groteszk, hogy nem veheti senki sem komolyan. Vagyis nem gondolhatja senki, hogy ebben bármi rasszista vagy negatív felhang előkerül a cigánysággal kapcsolatban.
Nem is a negatív cigányképtől tartok, hanem inkább attól, hogy a 2006-os romagyilkosságokkal, ha úgy tetszik, „szintet lépett” például a cigányellenesség Magyarországon.
Van egy olyan érzésem, hogy ezen érzések egy része nem is létezik, csak a média generálja és tesz úgy, mintha lenne. A legtöbb ember nem foglalkozik ezzel. A környezetemben legalábbis nem találkozom ilyennel. De kinyitom a médiát és azt olvasom, hogy ömlik a szar a nyakamba, pedig körbenézek és nem látom, hol a szar. De írják, úgyhogy biztosan ömlik valahol. Erről a kérdésről is ugyanazt gondolom. Van, aki találkozik negatív helyzettel, sőt, valószínűleg mindkét oldalon van rá példa, de bízom abban, hogy ezek egyedi többnyire elzárt esetek. Hülyék mindenhol vannak, de remélem, hogy nagyon kevesen.
Nem túl naiv hozzáállás ez?
Biztos, hogy vannak előítéletek, de nem akkorák, hogy tönkre is tegyék mindenkinek az életét. Hiszem, hogy egyre kevesebb olyan ember lesz, akinek a gondolataival épeszű ember nem tud azonosulni.
A magyar filmeknek van még egy hatalmas hiányossága, hogy a nagy történelmi traumáinkat sem dolgozta fel jól. Az ön produceri bábáskodásában született ugyan ügynökfilm, a Drága besúgott barátaim, de ez a téma is kiaknázatlan terület. Miért?
Valóban komoly adósságaink vannak e tekintetben, azért is vállaltam el Cserhalmi Sára filmjét. De pont ilyen hiányzó téma a rendszerváltás környéke, sőt az elmúlt 25 évről is alig készül film. Pedig egy társadalom akkor igazán egészséges, amikor önmagát is tudja és meri kritizálni. Lehetne filmünk a 90-es vagy a 2000-es évekből arról, ami ma is pozícióban lévő embereket érinthet és őket figurázná ki, vagy kritizálná akár groteszk módon. Jó lenne, ha egyfajta tükröt tartana, hogy emberek jól vagy rosszul teszik a dolgukat. Már az is elég, ha valaki nevet rajta, de ha elgondolkodik és másnap már másképp éli az életét, az a legjobb. A film feladata, hogy értelmezze azt, ami ma vagy tegnap történt. Ezért fontos film például az Állampolgár is.
Ezek szerint producerként is nyitott lenne ilyen forgatókönyvek iránt?
Van is egy ilyen filmtervünk, ami beleillik ebbe a felsorolásba. Ez Árpa Attila Holtomiglan című könyve, amit a Filmalap támogatott előkészítésben és fejlesztésben. A története a nyolcvanas évek végétől a kilencvenes évek végéig tart és az olajszőkítésről, valamint a maffia világáról szól. Terveink szerint ez lenne az első gengsztereposz, s bár a fele fikció, rengeteg olyan támpontot tartalmaz, amelyek valós eseményeken nyugszanak, s amikhez a néző is tudhat személyes emlékkel kapcsolódni, például az Aranykéz utcai robbantáshoz vagy a Fenyő-gyilkossághoz. Ez egy jó példa lehet arra, hogy mit próbálunk kezdeni a velünk élő történelemmel, úgy, hogy nem egy féldokumentarista drámát képezünk le és csak a rossz részére próbáljuk emlékeztetni a nézőt, hanem szórakoztatni is szeretnénk.
Ebbe a sorba illeszkedik Zomborácz Virág Avasa is?
Annak már más a munkacíme, most Kicsi Veréb néven fut, és most tartunk a forgatókönyv-fejlesztés végén. Nagyon bízunk benne, hogy hamarosan gyártási támogatást is kapunk hozzá, ősszel előkészíthetjük, és télen már forgathatunk.
A Filmalap ilyen szakaszban megfogalmaz nézőszámelvárásokat?
Ebben a fázisban ilyet még nem mondtak nekem soha, de szakmailag nem is lenne életszerű. Az, hogy reálisan mennyi nézőt érhet el egy film, akkor lehet téma, amikor elkészült. Mert akkor lehet meghatározni, milyen forgalmazási stratégiát kövessünk, mi képezze a célcsoportot és mennyit érdemes elkölteni a marketingkampányra. A kész film és a bemutatói piaci környezet ismeretében fel is kell merülnie ennek a teljesen jogos kérdésnek és nem ciki, hogy erről a forgalmazó meg a finanszírozó beszél. Célok kellenek.
A Kincsem esetében nagyok voltak az elvárások, az vajon minek köszönheti, hogy be is váltotta őket?
Ha én tudnám ezeket a titkokat… De az biztos, hogy az a film nagyon szerethető, jó kiállású, közönségbarát produkció, ami családi filmnek is tökéletes. Komoly előzetes hírverése volt, azzal, hogy a legdrágább magyar filmként hivatkoztak rá, és szinte biztos, hogy az elején pár tízezer ember már csak ezért is jegyet válthatott rá. Fontos, hogy ezek az emberek nem csalódottan jöttek ki a moziból és mondhatták másoknak, hogy megéri. Szeretem azt hinni, hogy egy film azért tud 380 ezer nézőt csinálni, mert jó. De ugyanezt gondolom a fesztiválsikerekről, olyan filmekről, ami Cannes-ban szerepel, vagy arról, ami Arany Medvét nyer Berlinben. Ezek az eredmények nem azért következnek be, mert valakik valamit manipulálnak, hanem mert a filmek jók.
Tehát a képlet a következő: magyar filmsiker = jó magyar film + jó marketing + suttogó propaganda?
Nagyjából igen, és talán a suttogó propaganda a legfontosabb, mert az nem irányítható. Experimentális úton működik, beül pár ezer ember, lehet, hogy talán a kampánynak köszönhetően, tetszik a film és továbbadja. Ez olyan, mint a mosóporreklám. Anya megveszi, ha nem jön ki a folt, akkor soha többet nem veszi meg újra. Viszont, ha működött, elmondja másnak is, hogy figyelj, vettem egy mosóport, ami rohadt jó, kiszedi még a tavalyi koszt is.
Mi a legfontosabb filmje producerként?
Van gyereke?
Nincs.
Nekem kettő is. És mind a kettőt ugyanúgy szeretem. Nem tudok különbséget tenni. Vannak olyan napok, amikor az egyik csinál valami hülyeséget és bosszant, vannak napok, amikor valami olyat, amire büszke tudok lenni, és boldogabbá tesz, de ha valaki azt kérdezné, melyiket szeretem jobban, nem tudnék válaszolni. A filmjeink is ilyenek. Vannak olyanok, amik nagy nehézség árán születnek meg, lehet, hogy nem is az lesz a végeredményük, amit terveztünk, na de akkor is: a sajátunk. Éveket töltünk el az alkotókkal és a projekttel is, értelemszerű, hogy a szívünkhöz nőnek.
Az érzelmi kötődés miatt van, hogy szerepel is bennük?
Már az alkotók egyetemi vizsgafilmjeiben is megjelentem, de amikor jött az ötlet, hogy producerkedjek, ez azután is megmaradt. De nem kell, hogy ez szereplés legyen, A nyomozóban például a tévében hangként szólalok meg, és a Lajkóban is az leszek. Mindig a rendező dönti el, hogy talál-e olyan feladatot, amit meg tudok csinálni. Mindannyian ismernek személyesen, tudják, mik a határaim.
Rendezne is?
Elvégeztem a mozgóképmesterszakot kreatív produceri specializáción, és vizsgafilmeket is kellett rendeznem, ami szakmailag nagyon jó kaland volt. Amikor a rendezőkkel zajlik egy gyártási folyamat, abban producerként segítem őket, de jó volt, hogy ezt láthattam a másik oldalról is. Két vizsgafilmemet, a Lufit és a Buborékot a Friss Hús is vetítette, de ezzel le is zártam a rendezést. Mert egyszerűen nem gondolom, hogy rendező legyek, mint ahogy azt sem hiszem, hogy színész leszek. Én producer akarok lenni. De azt gondolom, hogy egy jó producernek a filmkészítés minden szegmenséről kell, hogy legyen valamilyen fogalma tapasztalati úton, mert ettől még szélesebb spektrumban látja át majd a munkát.
