A tizennyolcadik, illetve tizenkilencedik századi Európa irodalmi műveiben, illetve városi rémtörténeteiben számtalan alkalommal bukkant fel az intés, miszerint
köszönhetően annak, hogy az olvasót két oldal közt könnyen elnyomhatja az álom, a mellette fényt adó, de rosszul olvadó, vagy esetleg alvás közben feldöntött gyertya felgyújthatja az éjjeliszekrényt és a terítőt, onnan pedig a lángok a szőnyegre, a függönyre, vagy épp az ágyra terjedhetnek, az olvasó halálát, vagy épp az egész épület leégését okozva.
A Gulliver utazásait is jegyző, nem csak íróként, de anglikán papként (1713-1745 közt egyenesen a dublini Szent Patrik-székesegyház főespereseként) is ismert Jonathan Swifttel kapcsolatban például egy életrajzírója számol be hasonló történetről, melyben Swift kis híján felgyújtotta a dublini várat.
Az ágyban olvasás veszélye azonban sokkal inkább vélt volt, mint valós, hiszen az 1833 és 1866 közt Londonban feljegyzett 29069 tűzeset közül mindössze harmincnégyet okozott az ágyban olvasás –
Nem ez volt azonban a valódi oka annak, hogy a kor embere kimondottan furán nézett az ágyban olvasókra. A könyvnyomtatás fejlődése, illetve az egyre nagyobb számú, olvasni tudó ember létezése ugyanis bensőséges élménnyé tette a könyvmolyságot, ami addig leginkább abból állt, hogy egy kellemes hangú férfi fennhangon végigolvasott egy könyvet, az őt körülvevő tucatnyi ember pedig csüngött minden szaván.
A gyorsan fejlődő Európa polgárai tartottak tehát tőle, hogy a magányos, nem fennhangon történő, ágyban olvasás fenyegeti a közösségek létezését, sőt, olyan fantáziavilágot teremt a műveket élvező fejében, melyet az aktuálisan olvasott könyvek nem ismerők nem értenek, a fikció csábítása pedig elvonhatja az emberek – a korabeli leírások szerint főként nők – figyelmét arról, hogy teljesítsék társadalmi kötelezettségeiket.
Ugyanebben a korszakban vált az ágy a privát szféra részévé, és az uralkodócsaládok is gyorsan leszoktak az ágyban ülve, sebtében lezavart audenciákról, illetve napi programokról, sőt, egy idő után már a szolgáikat is más szobákba költöztették. A változások az átlagemberekig is eljutottak: a tehetősebb rétegnél megjelentek a külön hálószobák, a társasági és privát élet határai pedig gyorsan megszilárdultak.
Hasonló helyzet adódott az internet elmúlt két évtizedben lezajlott térhódításával is, hiszen a Facebook, az Instagram, a Twitter és egy sor másik oldal újra gyökeresen megváltoztatta az emberi kommunikációt, a híroldalak és a blogok pedig az olvasási szokásokat definiálták újra.
